Felvételi 2. kör

Sajnos Budaörsre nem sikerült a felvétel, ill. várólistára kerültünk, ami azt jelenti, hogy a tényleges beiratkozáskor (amikor be kell fizetni előre 3 hónapot) lehet visszalépő, vagy akár a 3 hónap befizetése ellenére szeptemberben, VAGY év közben is akár, ha valaki elköltözik / mégsem jön be neki a waldorf és elmennek, akkor van sanszunk... hát nem túl rózsás... :(

Ezek után megpróbáljuk még Telkit, ide talán picit több esélyünk van, mert ismernek minket, ide járunk ugye baba-mama csoportba (azért ide, mert a Budaörsiben szünetelt a baba-mama csoport jó darabig, pár hete indult csak be).  Itt van azt hiszem 12 hely úgy, hogy akik mennek elsőbe, senkinek nem jön tesója az oviba. Tehát ez 12 szabad hely. :) Viszont ide sem 12-en pályáznak... meglátjuk..

Ha egyik waldorfba sem veszik őket fel idén, akkor lehet mégis marad a helyi ovi, max. ugyanígy délig és próbálkozunk jövőre is. De csak akkor, ha a helyi ovi beváltja a hozzá fűzött rémálmaim:p, mert azt sem szeretném hogy Luca minden évben más oviba járjon, mire lesznek kis barátai, átvigyem máshová... akkor maradnak az iskoláról szőtt tervek és álmok és a remény, hogy oda felveszik majd őket.

családi ellenérzések

Lépten nyomon hallom, hogy a waldorf "út" legnagyobb nehézsége, hogy előbb utóbb a családban lesznek erős kritikusok, aggódók, a waldorf lényegét meg nem értők. De mindig úgy gondoltam, hogy ez az általános iskola 1. osztályának végén jöhet elő legkorábban, amikor a nagynéni vagy a nagyszülő kétségbeesik azon, hogy a 7 éves gyerek nem olvas folyékonyan vagy nem ír szépen, folyóírással (HA nem ír, mert visszafogni senkit nem fog vissza a waldorf, és nem egy gyerek van aki már úgy megy elsőbe, hogy tud írni-olvasni, nem azért mert otthon megtanították, hanem mert valahogy "ráragadt" - én mondjuk nem voltam ilyen gyerek, de Lucából történetesen kinézem, most is sokszor játsza azt, hogy "ÍR", ilyenkor nem formákat és vonalakat rajzol, hanem folyóíráshoz hasonlatos krix-kraxokat - emlékszem, anno én is csináltam ilyet és alig vártam, hogy írni tanuljak, hamar meg is tanultam... - szóval nem jelenti, hogy TÉNYLEG nem fog olvasni első osztály végére, de akár ez is lehet. Ha pedig ez lesz, akkor biztosan jön  majd a szomszéd, akinek a fia már szavalóversenyen indul másodikban :p, vagy a nővérem, vagy valamelyik nagyszülő, vagy valamelyik barát és finoman elkezi majd pedzegetni, hogy nem-e dislexiás a gyerek, ki kéne vizsgáltatni... mert hogy gond lehet.
Aztán lesz még ellenállás, amikor az unokatesójuk már matekversenyre jár, ők meg lépegetnek az udvaron az osztállyal, hogy egyáltalán képbe jöjjenek, mire is való a mértékegység...
Ezekre - azt hiszem - lélekben felkészültem, válaszom még nincs a tíz év múlva felteenő kérdésekre, de akkor biztosan lesz. A jövőbe én sem látok. Szerencsére.

Arra viszont őszintén szólva nem voltam felkészülve, hogy már az óvodaválasztásunk ekkora vihart kavar családi körökben - mert amíg nem arról volt szó, hogy waldorf, addig ha az óvoda szóba került, kb. mindenki azonos véleményen volt: tökmindegy, ne legyen vasszigor, jófej legyen az óvónő, aki szereti a gyerekeket. Egy családi összejövetelen tegnap olyan direkt és provokatív kérdéseket kaptam, hogy azon őszintén meglepődtem. Nem voltam a szobában, amikor egyáltalán felmerült a téma, mire visszaértem már elég feszült volt a légkör, ami engem, a nekem szögezett direkt kérdésekkel (OK. Tudod, hogy mit nem szeretnél, meg elmondtad hogy mit nem csinálsz. DE MIT CSINÁLSZ. KONKRÉTAN! - Amikor pedig válaszolni kezdek rá, félbeszakítva, NEM TE, M. :p (basszus, napi 12 órát töltök velük, M. kb. este egy felet... akkor erre miért is neki kell válaszolnia??? Főleg, hogy addig kb. nekem tett fel minden kérdést és én is válaszoltam rá) kombinálva erősen feszélyezett - mi tagadás, 4 év itthonlét után elszoktam az ilyen stresszinten folytatott beszélgetésektől (talán ezért is mondtam fel tavaly augusztusban 2 hónap munka után, korábban lehet megvárom még, hogy az a bizonyos olló másodszor is a gipszkarton falban landol, ezúttal az én fejem mellett, vagy én nem leszek ilyen szerencsés...)

És bár már 2 vonalon is kaptam ígéretet, hogy jujj, nekem van egy ismerősöm, akinek a gyereke waldorfba járt és épp most hozta el, megadom a számát, egy darab telefonszámot nem kaptam még, pedig TÉNYLEG érdekelne a negatívumok sora is - mert nyilván van, tökéletes rendszer nincs, engem csak az érdekelne, hogy MI volt az ami nem jött be az adott családnak, az adott gyereknek...? Mert ilyet még nem hallottam, max. hogy basszus, állandóan be kellett menni csinálni valamit a suliban... - hát aki ezen megrökönyödik, azt sajnálom, nem tudta mit vállal. Ez kb. olyan, mint ha a nászéjszakán döbbenne rá a vőlegény, hogy neki "hozzá kell érnie" a menyasszonyhoz, az meg pfujj... ő olyat soha.. Szóval csodálkozni lehet, de amit meg lehet tudni már külsősként is, azon talán mégsem kéne. Engem azok a dolgok érdekelnének, amik kívülről nem látszanak, csak amikor már bennevagy. Pl. az anyagi oldalát én nagyon rizikósnak érzem, mert mi van, ha van egy 20 fős osztály, amiből egyik évről a másikra 18 azt mondja, hogy idén ő ha megszakad sem tudja a teljes tandíjat befizetni, vagy egyáltalán semennyit sem...akkor hogyan működik tovább a rendszer? Szóval nekem inkább ilyen aggodalmaim vannak, de ezek meg kb. olyan aggodalmak, mint a mi van, ha holnap becsap egy üstökös...? Eddig ugyanis ilyen még nem volt egy waldorf oviban, általános iskolában vagy gimiben sem és bár van rá esély, de statisztikailag szinte lehetetlen.
Olyan aggodalmaim ellenben nincsenek, hogy hogyan kezeli az osztálytanító, ha a waldorf osztályban is van egy "beszólogatós, padra felülős, tanárt lekezelő stílusban kioktatgatós, gazdag, befolyásospapás, órát zavarós" kisk@csög... Kezelni fogja. Ha ő nem, akkor a 19 szülő, mert itt nincs olyan, hogy az egyik szülő 10x annyit fizet mint a többi... tehát tökhiába gazdag és befolyásos a papa a 19 szülő el fogja érdni hogy szépen kirakják a csemetét a suliból/önként elvigyék. Evvan. És mivel a visszajelzés itt nem a félévente esedékes szülőin történik olyan formában, hogy "anyuka, Gézuka 4 hete nem jön iskolába, ugye tud róla?", hanem folyamatos visszajelzés van, így szvsz el sem jut egy gyerek erre a szintre (a szüleim és a tanáraim is lesz@rnak, valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet szintre).

Hogy mit várok a waldorf ovitól?:
Hogy a gyerekeim úgy fejlődjenek, úgy töltsék a napjaikat az oviban, mintha csak itthon lennének - azzal a különbséggel, hogy közben önállósodnak és szocializálódnak, mert találkoznak velük egykorú ill. nagyobb -kisebb gyerekekkel.

Mire számítanék (értsd, valóban ahogy leírom, erre SZÁMÍTANÉK,  nem feltétlenül lenne ez, lehet, hogy kellemesen csalódnék), ha a helyi oviba menne?:
Hogy a biciklis sisak és a kisbicaj nem ajándék a gyereknek, mert az JÁR, mert már mindenki másnak is van rég.  Ahogy Barbie-ja is van minden 4 évesnek és egy 7 éves nem is 7 éves saját mobiltelefon nélkül. Hogy egy kirándulás a családdal lófitty, mert Pistike a hétvégén Gardalandban volt és kapott egy csomó új cuccot, még 3D-s szemüvege is van Pistikének, engem meg csak a csalán csípett meg. És persze, a család határozza meg az értékrendet, de a közösség azt, hogy hogy érzi magát az ember a saját kis értékrendjével. Tehát hiába érzi ő jól magát a kiránduláson és hiába határtalan az öröme, amikor másfél hónap várakozás után végre megkapja az áhitott biciklit, ha amikor az oviba megy, azt látja, hogy a többiek (akik bár Gardalandban nem voltak, de végigtévézhették az egész hétvégét) vonogatják a szemöldökük és kicsit sem tartják semmire az ő élményeit, mert nem tudja, hogy a szombaton a minimaxon mi volt, így nem is lehet vele beszélgetni, ellenben Pistikét szétszedik a 3D-s szemüvegért (és elmesélik mi volt a Minin, nehogy Pistike lemaradjon). Akkor hazajön és bár bóvli szarnak tartja, mégis 3D-s szemüvegért fog hetekig sipákolni.
És ezen a ponton keménykedhetek, hogy nem, nem veszem meg azt az 500 Ft-os vackot - meg a hozzá való x db magazint x ezerért, amivel 3D-ben nézheti a képeket), de nem jobb-e ebéd előtt elrakni az asztalról a tál süteményt, mint bebizonyítani, hogy meg van nevelve és rászólni amikor el akar venni egy sütit, hogy "majd ebéd után" - aztán várni a csodát, hogy megegye az ebédét és csodálkozni, hogy bár azt mondta jóllakott mégis megesz egy tál süteményt ebéd után... a kis beles...

És én nem akarok senkit meggyőzni a saját igazamról, Isten ments, nem vállalom érte a felelősséget! :) Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki mik az értékek, mik a prioritások, milyen áldozatokat akar és tud meghozni valamilyen cél érdekében. Van, aki már túlvan ezeken a döntéseken és az akkori feltételek valamint ma, az eredmények ismeretében úgy gondolja, hogy a mai körülmények között is ugyanaz az út az üdvözítő. Nem feltétlenül. De ez nem jelenti, hogy ő nem a legjobb utat választotta! Azt választotta. Akkor, ott, az volt a legjobb út. Van, aki a döntések egy részén már túlvan, egy része még előtte áll, eredmények pedig még nincsenek, még várni kell rá úgy 15-20 évet. Ő is nyilván a tudásának legjavát adva, a rendelkezésére álló információk alapján a saját gyerekének a legjobbat akarva döntött valamiképp és fog dönteni a jövőben is. Mindenki így dönt. Én csak akkor érzem kellemetlenül magam, amikor azt feltételezik, hogy én nem.. :) És erre lehet, hogy kicsit hevesebben reagálok... tény.

Továbbra is bíztatok bárkit, hogy ha bármilyen TÉNYT, érzelmektől mentesen képes tálalni, ami akár pozitív, akár negatív a waldorfra nézve, azt közölje velem, előre is köszönöm!! Én pedig ezt is beveszem majd a millióegy tényező közé, amik alapján döntök. De senki ne sértőjön meg, ha nem úgy döntök, mint ha egyedül az ő szava, az ő egy töredék információja lenne a döntésem alapja. Még akkor sem, ha kikérem a véleményét. Mert a véleménye egyszerűen, egy vélemény. Megköszönöm és átrágom, megfontolom. Lehet, hogy elvetem, lehet hogy egy részét elvetem és egy részét beépítem, lehet hogy teljesen beépítem. Ez már rajtam múlik. Aki ezt nem képes feldolgozni, az soha, senkinek ne adjon tanácsot, semmiben.

Zárva a mai bejegyzést, afelől tehát már nincsenek kétségeim, hogy tág családilag ez az út nem lesz egy egyszerű menet, de úgy gondolom nem a könnyű, hanem a számunkra, négyünk számára jó utat kell választanunk.
Iskoláig még van 3 év. Ez szerintem elég arra, hogy magát a közösséget megismerjük, hogy belelássunk hogyan is működik ez az egész rendszer, mi az az eleme, ami a külső szemlélő számára "szektásnak" tűnhet és hogy megtudjuk, ez a félelem jogos-e.. :)

Felvételi

Tegnap voltunk a budaörsi Katicabogár Waldorf oviban "felvételi beszélgetésen" - nyilván nem a beszélgetésen múlik bármi is, az óvónők kínkeservesen próbálják a 8 pályázó közül kiválasztani azt a 4-et, akit fel tudnak venni (azért jó hír ez nekünk,hogy már "csak" 8-an pályázunk a 4 helyre, volt ez jóval több is, csak sokmindenkit elijesztett, hogy csak 4 éves kortól veszik fel a gyerekeket. Mi azért próbálkozunk, mert Luca októberben már 4 éves lesz...)

Nagyon szimpatikusak voltak és próbáltak mindenféle alternatívát felkínálni: hogy a 11. kerületben is van egy waldorf ovi, ahol jóval több hely és kevesebb pályázó van, ill. ott a töki waldorf ovi (aminek az elérhetőségét továbbra sem találom sehol sem) ill.a telki ovit. Ezek az utazás miatt viszont kiesnek...
Sajnos egy ponton "elszóltam" magam, hogy ha ide nem veszik fel őket, lehet várunk még egy évet... én hülye.... egyrészt szinte láttam ahogy felragyog a szemük, hogy már csak 7 pályázó közül kell kiválasztani a 4-et :p, másrészt nem tudom van-e még annyi energiám és türelmem, hogy még egy évet itthon legyek kettejükkel.... nem biztos...
így aztán alternatívaként mégiscsak jelentkezünk majd Telkibe is (bár ez továbbra sem túl szerencsés) és a helyi oviba is, bár libabőrözök, ha belegondolok, milyen változásokon fog ott átmenni Luca egy év alatt... :'(
Még másfél hetet kell várni és visszaszólnak Budaörsről... muszáj,hogy sikerüljön, nincs alternatívánk...!!