Első pedagógiai beszélgetés az óvónőkkel

Sikerült ma a pocakommal befúrni magam egy soron kívüli pedagógiai beszélgetésre (egyébként december végén lett volna időpont, ami nekem már kevésbé lesz elérhető.. :p), ami nagyon jó, megnyugtató volt.

Egyrészt megnyugtató volt, mert nagyon képben voltak arról, hogy milyen Luca, ami elhessegette azt a néha-néha felbukkanó gondolatot, hogy igazából nem is figyelnek rájuk, a szabad játék annyira szabad, hogy azt sem tudják mi történik... nagyon is figyelnek rájuk ;), másrészt megnyugtattak, hogy Luca teljesen jól veszi az akadályokat, sőt, szinte a kicsik közül a legjobban - pl. sosem sírt azért, hogy hol az anyukája, haza akar menni, hívjanak fel azonnal stb. (és arról is megnyugtattak miután ettől nyugtalan lettem :D, hogy ez nem baj, csak annyit jelent, hogy mi is el tudtuk őt engedni, rájuk mertük őt bízni és Luca bizalma is tökéletes felénk, tudja, hogy érte megyünk). Elmondásuk alapján nincs olyan gyerek, aki ne szeretné Lucát, mert annyira nyitott, mindenkire mosolyog, mindenkivel kedves, nem durva, bennevan minden játékban...

És akkor hogyan is van ez a játék dolog...? Most akkor játszanak vele, vagy sem?
Részt vesz játékokban, vagyis a neki leosztott szerepet tökéletesen játssza, legyen az bármi is. ;) (és ezzel a többiek nem élnek vissza, tehát semmi megalázóra nem kérik). Néha a kicsik egy-egy asztal köré vegyülve elcsicseregnek egymással, ebben Luca is bennevan, ő is ott csicsereg a többi kicsivel...
Miért érezheti akkor mégis úgy, hogy vele senki sem játszik...?
Inkább úgy mondanám, hogy ő játszik mindenkivel DE vele senki nem játszik...
mi is volt eddig itthon, mit tapasztalt a játszótéren, stb. helyeken...?
Botond és közte 13 hónap a korkülönbség ezért tényleg össze vannak szinte nőve, de mindig Lucáé volt az irányító szerep, Botond mint valami hűséges fegyverhordozó bármit megcsinált amit Luca kért tőle, ha azt kérte volna ugorjon ki az ablakon, gondolkodás nélkül ugrott volna...
Örültem is neki, hogy nem egyszerre kezdik az ovit, így lehetősége adódott, hogy kicsit magára találjon - ami be is jött. Még mindig Lucáé az irányító szerep, de már korántsem olyan mértékben, mint az "ovis idők" előtt... sokszor előfordul, hogy Luca hívja valamilyen játékra Botondot, aki elmélyülten vonatozik/autózik és vagy válaszra sem méltatja, vagy határozottan megmondja, hogy ő most ezzel játszik... ettől vagy kiakad Luca és hisztizni kezd, vagy egy idő után feladja a küzdelmet és nekiáll ő is vonatozni/autózni...
A játszón is többnyire azért vele egykorúakkal, vagy kisebbekkel találkozott, ráadásul többnyire Botonddal az oldalán.. tehát ha kitalálta hogy mit csináljanak, nem volt nehéz magával ragadnia az egész társaságot, hát ez az ami most nincs meg az oviban...

Mi a megoldás...? Egyrészt a már említett, ovin kívüli találkozó valamelyik kis ovis társsal, társakkal, ami csak azért nehézkes, mert rajtunk kívül mindenki más Budaörsön/Érden/Bp-en lakik.. tehát ehhez is utaznia kell valakinek... vagy nekünk, vagy másoknak... (bár mivel sokaknak nehézkes megoldani a délutáni gyerekfelügyeletet, arra biztosan lenne több jelentkező is, hogy én vigyázok valaki gyerekére.. ;) - nekem meg már talán mindegy hogy 3 vagy 4 gyerek van a háznál.. ;) (na nem a gyermekágyas időszakban, de később igen..)

A másik megoldás (ez azért egyszerűbben kivitelezhető), hogy a most induló kisoviba (heti 1x hétfőn tartott játszóházas ismerkedés, ahol az óvódába készülő gyerekek ismerkedenek az ovival, egymással, a játékokkal, az óvoda ritmusával) nem csak Boti megy, hanem Luca is. Van még pár ovis, aki szintén jár ide, de nem az egész csoport nyilván... így szintén lehetőség adódik, hogy jobban egymásra találjanak ráadásul egy olyan közegben, ahol Luca is "nagynak" számít.. ;)

Sokmindenről beszélgettünk még, pl. arról is, hogy a kistesó érkezése után nem feltétlen kell Lucát 6 hétig otthon tartani, mivel eddig sem hozott haza semmit, ezután sem valószínű, vagy ha mégis, akkor az egy anyatejes babánál sok problémát nem igen okozhat... Valamennyit természetesen itthon lesz, ne érezze úgy, hogy ő kimarad valamiből, és utána is, lehet hogy nem 4-5 napot fog járni, hanem csak heti 2-3-at, vagy együtt megyünk a kerti játékra babástól-Botondostól :), de nem szerencsés, ha most, hogy végre beszokott, kiszakítjuk ebből a kis közegből, akkor keményen dolgoznia kell majd újra, hogy "visszavegyék"...

Közel másfél órát beszélgettem a két óvónénivel,  nem is tudom, hogy a felvételi beszélgetés óta volt-e erre alkalom - szerintem nem.. :) Tényleg nagyon megnyugtató volt és amilyen gyakran lehet, sort fogok rá keríteni... ;)

Hogy is néz ki egy ilyen pedagógiai beszélgetés egyébként..?
Hétközben nagy a lótás-futás, sem érkezéskor, sem távozáskor nem alkalmas az idő a beszélgetésre, mindenhol gyerekek futkosnak, hangoskodnak, mindenkinek van pár szava, pár fontos megemlíteni valója az óvónők számára, nehéz akár pár mondatot is váltani, kemény harc.. :)
Hetente 2 nap viszont ovi után, amikor már elcsendesül minden, ott lehet maradni (mármint a szülőnek :p gyerekfelügyeletet azért meg kell oldani, mert nyilván nem a gyerek feje fölött érdemes megbeszélni a vele kapcsolatos kérdéseket, esetleges problémákat) és akkor mindkét óvónő ott van 100%-ig hogy csak a mi csemeténkről beszéljen.

Mi lehet a baj..??

Luca egy nagyon nyitott, barátkozó kislány, könnyen teremt kapcsolatot, a nyáron és még ősszel is, bármikor  bandává kovácsolta a játszótéren éppen összeverődött gyerekeket, vezényelt, ki hova, mit, nagyobbakat is, kisebbeket is ... Soha nem volt problémája azzal, hogy bekapcsolódjon egy játékba.

Itt a waldorf oviban pedig.. nem tudom mi történik, vagy mi lehet a baj, de ma este már elpityeredett, hogy vele senki sem játszik... (és már többször mondta, nagy szomorúan...) Tény, hogy sok (talán 12 vagy 13) utolsó éves van, tehát akik már 6 évesek, nagyok.. összeszokottak... velük nehéz felvenni a kapcsolatot... kevés az új, idén 4-en érkeztek, 2-en majd még kezdenek januárban-februárban, a 4 új közül egy kislány már egy hónapja nem jár (beteg)... de a 3 kicsivel sem játszik...

A fiúk, azt mondja, erőszakosak, verekedősek, csúnyán beszélnek, csúfolják, ugratják (elveszik a sapkáját, szétszedik a haját, szóval csupa "kedves" dolog...). A lányok meg csak egyszerűen nem válaszolnak neki... odamegy, hogy szeretne játszani velük és rá se néznek... :( A szívem szorul össze amikor meséli...
Ma reggel, először, nem akart menni oviba... mondván, hogy fáradt, pihenni akar (de mivel hétfő van, hétvégén nem volt semmi extra, nagyot aludt vasárnap stb. ez nem volt túl hihető...)

Jövőre biztosan könnyebb lesz neki, ha már Boti is járni fog... na de most mi légyen...?? Csórikám addig egyedül játsszon...??
Ha megszületik a legkisebb ugrifüles, egy darabig nem fog menni, nehogy hazahozzon valamit.. aztán meg egy darabig még jó lenne, ha nem nekem kellene mennem érte... lehet megbeszélem majd a budaörsi anyukákkal, akik megtehetik, hogy 1-1 nap vigyáznak rá délután, és majd onnan viszi haza őt apa.. hátha így közelebb kerülhetne egy-egy gyerekhez... több ötletem nincs...
Az óvónőkkel a pedagógiai beszélgetés még hátravan - mert sajna ovi után nehéz velük 1-1 szót is váltani, mindenki megrohanja őket, egy héten van 2 fogadónapjuk, amire lehet időpontot kérni és akkor van egy nyugodt egy óra, amikor csak a csemetéről lehet beszélni... Várom nagyon...

Adventi bazár

A bazár nagyon jól sikerült, 2 órát én is eladós(k)odtam :), öröm volt látni, hogy amíg ott voltam vittek a seprűpacikból is (amiket el is felejtettem lefényképezni, pedig 4-en voltak, szép kis csapat volt) és a cseresznyemag párnából is.. ;) - én ezekkel készültem az adventi vásárra:

A pacik pedig ennek mintájára készültek, de kicsit "waldorfosabban" :), tehát se gomb szemük se csillaguk nem volt, csak natúr pacifej és sörény (ami idén már fonalból készült, nem filcből.. ;), kantár. Bevallom, nekem kicsit jobban is tetszenek úgy... a miénkről a gombot még le tudnám szedni, de a csillagot már nem, úgy meg nem az igazi... ;) na ha majd még készül, lecserélem az alábbi képet... ;)

A vásáron sajnos nem fényképeztem, mert annyira tátottam a szám a sok szépség láttán, hogy elfelejtettem.. :p Aki egy ilyen vásáron nem találja meg a szeretteinek a szívez szóló egyedi ajándékot, az sehol... A mi ovinkon és az iskolák osztályainak asztalain felül természetesen voltak kézműves termékek: fajátékok, nemezelt táskák-sapkák-cipők, kerámia, üveg és mindenféle csodák, szörpök, lekvárok, természetes kencék, szappanok, ékszerek - tényleg minden...

Hazafelé beugrottam a tescoba egy vajért... ennél lehangolóbb élményben még nem volt részem... eleve megcsapott a szemkiverő neonfény, a zaj, hogy mindenhol műanyag fenyők, műanyag díszek, táncoló mikulások vannak, de a kaput végleg a középső soron "Az Ünnepek Sztárja" óriástábla alatt elhelyezett halom Chio Chips tette be...

Sajnos már eléggé "hó vége" volt nálunk, így nem tudtam ténylegesen bevásárolni Karácsonyra, ha tehetem elmegyek majd még más waldorf ovi/suli adventi vásárára, a miénk idén elég korán volt. Ajánlom mindenkinek szeretettel! ;)

A munkák időigényének felmérése

nem mindig reális, attól tartok...:p
Vegyük példának ezeket a tényleg nagyon kis egyszerű, Márton-napi manókat, ami az óvónő szerint 10 perc /manó... A hétvégén sikerült már 2 teljes manót összeraknom, így bátran állítom, nem, nem 10 perc egy ilyen manócska :p
A szabása mondjuk tényleg pár perc, a fej készítés már legalább 10, ha nem akarja elrontani az ember, a test és a fej kihímzése (igaz nem vagyok egy hímzőbajnok, lehet itt megy el a drága idő) fél óra és az egész összeállítása apró öltésekkel szintén fél óra. Tehát ha az ember nagyon odakoncentrál és nem áll fel pisilni, inni, nem néz közben tv-t és nem megy pisilni, akkor 1 óra egy manó.

Ez csak azért érdekes, mert elég későn lett megint kiosztva egy feladat, amit mondjuk simán megcsináltunk volna szeptember óta, ami már akkor is ismert volt, most mehet a kapkodás...

Ugyanez a probléma volt a "nyári munkákkal" - nyáron szinte semmit nem kellett csinálni, volt egy kerítésépítős nap, ami utólag kiderült, hogy feleslegesen, mert a kerítést visszabontották.. + egy festős hétvége. Ellenben az oviindulás előtti napon (igen, aug 31-én) jött egy feladatlista: nincs a gyerekeknek öltözőszekrénye, fogasa van, de kéne fölé egy polc, mossuk ki a függönyöket, törölközőket stb. (a géz drapéria hozzám került ami a kézi mosás során is szétfoszlott több helyen, órákig stoppolgattam azt is, mivel arra a kérdésre, hogy vegyek-e másikat, ha igen, milyen színre legyen befestve (nem triviális hogy ugyaúgy rózsaszínre mert a falakat most nem rózsaszínre festettük, hanem barackra) nem érkezett senkitől válasz.. Természetesen tegnapra kéne minden.. ha ezt kiosztják nyár elején, simán megvan minden, ismét kapkodás nélkül.

Új szülőként afelett is kicsit kapkodom a fejem, hogy ki dönt abban, hogy milyen kiadás mehet, mi szükséges, mi az amit akkor is meg kell venni ha nincs rá pénz, és akkor össze kell dobni, valamilyen más forrásból meg kell szerezni a rávalót (papírgyűjtés, PET palack gyűjtés, vásár, stb.). Elviekben az óvodaszék dönt... de óvodaszéki ülés egy hónapban csak egyszer van, sok kérdés van, ami addig egyszerűen nem várhat. Így két "megoldás" van erre jelenleg, illetve, három.
1.: sürgős beszerzendők sincsenek beszerezve - ez nyílván nem jó...
2. az óvodaszék engedélye nélkül beszerzi a szülő amit kell, számlára - amit az óvodaszék később jóváhagy és kifizet - a) teljesen normálisan belefér a keretbe; b) nem fér bele a keretbe és borul a költségvetés...
3. az óvodaszék engedélye nélkül beszerzi a szülő amit kell, számlára, de az óvodaszék nem hagyja jóvá a kiadást és nem fizeti ki a szülőnek senki...
egyik szebb mint a másik, nemde? :p
Mi lenne az ideális..? Ha lenne egy beszerzésért felelős személy (van is ilyen), aki azon felül, hogy begyűjti az óvónőktől, hogy mik az igények (új kis wc ülőke, bögrék stb.), a kiadási oldallal is tisztában van és mielőtt még a szülők felé kiáramlana a feladat, megbeszélné az óvodaszékkel, hogy milyen kiadás fér bele, ha nem fér bele, mi legyen... Így elkerülhető lenne az a csapda, amibe én estem pl. az óvodai bögrékkel...

Jött felém ugyanis a parkolóban két mosolygós anyuka pár héttel ezelőtt, hogy ugye én vagyok az az új szülő aki Biatorbágyon lakik..? Igen. Jajdejó. Mert hogy van ott egy fazekas műhely, akik készítették az óvodai görbe bögréket és hát megfogyatkozott a készlet, kellene még egy 20-25 darab, kérdezzem már meg, mennyiért és mikorra tudják megcsinálni. Kaptam fényképet a meglévő készletről és egy mintabögrét, elérhetőséget a fazekas műhelyhez. Sikerült a fazekasműhelyt felkutatnom, mivel elköltöztek. Meglettek. Megkérdeztem mennyi az annyi, mikorra lesz kész, vittem a hírt. Húúú de jó, hát ez tök klassz. Ez nem is sok. És ilyen hamar? Dejó. (a fejemben lévő ideális munkaszervezés alapján, miszerint feladatot akkor adunk ki, ha arra van keret, legalábbis a feladatot kiadó személy tisztában van vele, hogy mi az tól-ig határ, ami még belefér a keretbe, nálam ez annyit jelentett, hogy OK, mehet. Tévedtem.)
Hazajöttem, leballagtam a fazekas műhelybe, mondtam, hogy indulhat a bögregyártás. Eltelik egy hét. A feladatot kiadó személy újra odajön hozzám a folyosón amíg várunk a gyerekekre és ismét megkérdezi, mennyibe is kerülnek a bögrék. Húú... hát az elég drága... nem nagyon van most az ovinak pénze...
(...)
és hát amíg az óvodaszék jóvá nem hagyta, meg ne rendeljem...

na ezen a ponton én nem világosítottam fel, hogy már meg vannak rendelve a bögrék, várom hogy döntsön akinek ez a feladata, hogy az ovipénzből ki lehet-e ezt fizetni vagy sem, ha nem, akkor majd vagy összedobják a szülők, vagy így jártam... (akkor minden ismerősöm kerámiabögrét kap Karácsonyra :D), mert én már nem megyek le a fogyatékosokat foglalkoztató kerámiaműhelybe 1 héttel a megrendelés után, hogy mégsem kérjük, az biztos...

Szóval van még min finomítani, hogy jól működjön ez a dolog, de reménykedek... ;)

Varrókör

Az esti varrókör igazából még nem indult el, megfelelő számú érdeklődő hiányában, amit bánok, mert nekem testhezállóbb lenne, kényelmesebb, gyerekmentes kikapcsolódás és nem időhöz kötött a vége (a fonónak igen, mivel menni kell mindenkinek a gyerekekért az oviba), hanem amikor elfáradtunk/ elkészültünk / kifogytunk a beszélgetnivalóból (na ilyen biztos nincs :D) akkor mindenki megy haza..  No de ilyen még nincs, ehhez szervezkedni kell egy kicsit.

Ellenben van egy "fonó" névre keresztelt, egyik anyuka házánál megrendezett heti 1x délelőtt megtartott varrókör. Megy ez már szeptember óta, itt készülgetnek az adventi bazárra nemezelt szappanok, filcállatkák, festett kendők, festett gyapjúfonalak stb., sajnos nekem most sikerült először eljutnom, egyrészt két gyerekkel nem akartam menni, másrészt mindig volt még annyi varrnivaló a nyakamon, hogy nem éreztem úgy, hogy helyénvaló lenne filcállatkákat varrnom, miközben megrendelők várják a megrendeléseik elkészültét...

Most végre sikerült elmennünk, a Márton-napra készültünk, az ajándék kis manócskákat szabtuk ki filcből ill. elkezdtünk pár fejecskét is "legyártani", hogy a következő alkalommal, vagy egy külön manóvarró esten hamar össze lehessen dobni ezeket a kis manókat. Kicsit lassabban haladtunk, mint az normális, igaz én vittem talán egyedül szabóollót :)) (bár eleve így volt meghirdetve az alkalom, szinte mindenki hozott tűt-cérnát, ollót senki... a vendéglátónknak volt ollója, de nem volt túl éles, nagyon nehéz volt vele vágni, főleg ilyen aprólékos valamit). Így a 1,5-2 óra alatt sikerült ötünknek kiszabni a 25 manótestet és manósapkát és elkészíteni 6 azaz hat darab fejecskét.. :)

Az eredeti terv az volt, hogy minden anyukának ki lesz osztva a kiszabott manótest és mindenki megvarrja a saját 1 db-ját - de ez nem működik, szinte senki nem vitt haza manót...

Hogy lendítsek kicsit a dolgon, most hétvégére magamhoz ragadtam az egész csomagot, bár csak este, titokban lehet rajta dolgozni ugye, Luca ne lássa hogy én készítem a manókat aki "beköltöznek" az oviba.. ;) Az esti film alatt el is készült a hiányzó 18 manófejecske, így már nem akkora a fejetlenség.. :) Ma este jön a manótestek hímzése, holnap este pedig összevarrok annyit amennyit tudok.

Ha igény van rá teszek majd szabásmintát, képeket és leírást a készítésről is, bár szerintem sok helyen megtalálható a neten.. ;)

Ilyen lesz a kész manó, a létező legegyszerűbb:






és félkészen most ez (ill. 18-cal több manófej) vár rám..:

szülői est

Múlt héten volt szülői est, de nagyon vegyesek az érzéseim...
alapvetően jó hangulatban telt,  és sokmindenről szó volt, a közelgő Márton ünnepről és a hozzá tartozó feladatokról, annak kiosztásáról, bátorságpróbáról, azonban számomra nagyon hiányzik, hogy már október vége van lassan, de még mindig nem látom át, hogy működik az óvoda, a beszerzések, hogyan szerveződnek meg a napi feladatok, vannak ugyan munkacsoportok, de melyik munkacsoport KONKRÉTAN mit csinál, van-e olyan feladat, amit nem csinál senki stb. Szóval én kicsit operatívabb, technikai megbeszélést vártam a szülői esttől, hát ilyen nem volt.  Pl. olyan apró technikai dolgok maradtak le, mint a kenyér kérdése. Szeptember elején úgy volt, hogy minden héten azok a családok viszik a kenyeret, akik a hétvégén takarítanak. Aztán ez módosult hogy mindig az a család visz kenyeret, aki az előző héten takarított (mert sokan csak akkor kaptak észbe hogy rájuk esik a takarítás amikor jött a hétvége, így sokszor maradt az ovi kenyér nélkül hétfőn). Ezen a hétvégén a miénk a takarítás, így rákérdeztem, most pontosan mennyi kenyeret is kell vinni, mire jött az ovónők sos körlevele, hogy már nem kell kenyeret vinni, mert megoldották a kenyérbeszerzést... szóval én eddig azt hittem épp az ilyen kérdések megbeszélésére adott a szülői est és nem a Márton ünnep hátteréül szolgáló Szent Márton életéről szóló kiselőadásoké..

A Márton ünnep egyébként szép lesz, sötétedéskor összegyűlünk az oviban és a gyerekek a szülőkkel együtt (pár apuka kivételével) elmennek sétálni a közeli patakhoz, ahol apró kis úszőmécseseket (dióhéjba öntött gyertya) bocsátanak a vízre egy kívánság kíséretében. Visszasétálunk az ovi kertjéhez, ahol addigra pár apuka épít egy hatalmas homokvárat, elrejtik benne az anyukák által varrott manókat, amiből minden ovis választhat egyet. Kapnak még perecet is, amit mindenkinek meg kell felezni valakivel - ezzel szimbolizáljuk hogy Szent Márton megosztotta a köpenyét egy koldussal és gyakoroljuk, hogy mi is megosztunk másokkal dolgokat.

Eltelt pár hét..

... mióta a kislány távozott, és sokkal csendesebb minden. Bár Riki saját bevallása szerint ilyen "keménymaggal" még nem találkozott óvónői pályafutása (20 év állami 10 év waldorf) alatt, mégis, lenyugodni látszanak a gyerekek. A távozó kislány tényleg kiprodukálta a többiek reakcióját, hogy mivel, hogyan, miért arra csak tippek lehetnek - úgy tűnik, sajnos tényleg nem mindenki iskolája-óvodája-uta a waldorf, bár korábban azt hittem... ennek a kislánynak folyamatos megerősítésre, pozitív visszajelzésekre, feladatokra van szüksége - ezt az új óvodájában meg is kapja és nagyon boldog, kiegyensúlyozott most. Ezt nyilván nem kapja meg egy waldorf óvodában, de nem azért mert a mi óvodánk nem igazi waldorf szemléletű, hanem mert a waldorf szemlélet szerint - meg szerintem sem, mielőtt találkoztam, vagy hallottam volna valaha a waldorffal, akkor is így gondoltam - nem helyes folyamatosan dícsérni a gyereket - ezt főleg első gyereknél nehéz megállni, a rokonok meg biztosan nem tudják megállni, ami önmagában nem is baj, de legalább a nap 24 órájában ne legyen megdícsérve azért mert megfordult, mert felállt, mert nagyra nyitotta a száját amikor jött a kanál, mert megette a főzeléket, mert ceruzát fogott a kezébe, stb.
Nem azt jelenti ez, hogy nincs elismerve a teljesítmény, vagy ha valami különleges, határait átlépő dolgot vitt véghez, akkor nem dícsérem meg, csak nem folyamatosan, mert annak csak az a vége, hogy a gyerek "produkál" (ezért is van, hogy amikor jönnek nagyszülők, vagy igazából bárki, mert a gyerek megszokta, hogy ha jön valaki, annak minden teljesítménye új és megdícséri). Tehát ha jön nagyi akkor ugrálok a kanapéról mert tuti megjegyzi valaki hogy húúú de nagyot tudsz már ugrani... legyűröm nagypapát mert egyből hallom, hogy húú de erős vagy!! :), vagy ha mást nem, a falra kenem a tortát hogy egy anya egy barátnője megjegyezze, milyen malac vagy!

Dícsérettel, motívációval nagyon jól befolyásolható egy gyerek, hogy rajzoljon vagy gyurmázzon inkább... melyik tetszik jobban anyunak? (a gyurma kevésbé, mert koszol... vagy a firka kevésbé mert néha a falra, asztalra is kerül -hát akkor a másikat csinálom többet, lényegtelen, hogy melyikben lelem nagyobb örömöm, lényeg hogy anyunak örömet szerezzek - főleg első gyereknél tényleg, ezt Lucán is látom, pedig nem stresszeltem agyon ilyenekkel, mégis állandóan lesi, hogy hogy tegyen a kedvünkre... meg úgy általában bárki kedvére).

Az oviban az óvónő ezt a családra bízza - természtesen támogatja, hogy otthon se legyen a dícséretek által irányítva a gyerek, de ő biztosan nem fog megdícsérni egy gyereket sem azért, mert elénekelte az angol ABC-t vagy mert tud kettesével számolni 100-ig oda és vissza, vagy mert kapával húzott egy árkot a földbe... :)

Hogyan dícsérünk akkor...?
jaj de szép autót rajzoltál - helyett: nekem tetszik ez az autó amit rajzoltál (de lehet hogy nem szép :) )
de ügyesen kiszúrtad ezeket a formákat - helyett: ezek a formák nagyon jól sikerültek! (és már tudod ezt egy éve, tehát csak ezért nem vagy rendkívülien ügyes)
hú de jó erős vagy (épp lilára szorítja a karom) helyett: látom erős vagy, de tudod ez nekem fáj, inkább ...
de mondjuk ha először fordul elő (épp e blog írása közben), hogy egyedül előveszik a lapátot, seprűt és az egyik tartja, a másik sepreget, akkor bizony meg vannak dícsérve, hogy jaj de ügyesen tudják együtt ezt csinálni! ;) (ha lesz 20. ilyen is akkor egy köszönöm, nagyon szépen összesöpörtetek lesz "csak" a dícséret, az "ügyesek vagytok" már ki fog maradni).

Amikor valaki elmegy...

Az ovi zárt levelezőlistáján jött ma egy e-mail az egyik anyukától, hogy elbúcsúzzon és kissé zaklatottan kifejtse, hogy miért is nem jönnek a jövőben az ovinkba.
Röviden (szülői oldalról): a hitük nagyobb volt mint a józan eszük az óvodában vezetett "waldorfosnak mondott" óvodai módszerről, de betelt a pohár, amikor a kislány este nem engedte hogy anyukája megpuszilja a fejét, mert hogy összeköpködte több fiú és lány az oviban :( A kislány egyébként folyamatosan meséli a harapásról, rúgásról verekedésekről szóló történeteket - és mást nem is igen. Az óvónővel való beszélgetés pedig megerősítette az anyukát abban, hogy az óvónő módszere nem összeegyeztethető az ő családjuk életről, nevelési módszerekről és egymás szabadságának tiszteletben tartásáról vallott értékrendjével.

Válaszként Ildikó (óvónői oldal) sajnálta a döntést és azt, hogy így került a tudomására, valamint azt, hogy a tavalyi évben nem került sor pedagógiai beszélgetésre a kislány szüleinek elfoglaltsága miatt. Kifejtette, hogy azért is sajnálja ezt, mert sok más waldorf óvodában is probléma, hogy a szülők direkt nevelési módszereket, tanításokat vár, ami ellentétes a waldorf pedagógiával. A gyermeket abban erősítik, ami Ő maga, és ezáltal megerősödve iskolás korára nem egy betanított, szárnyvagdosott kis lény kerül az iskolába. (röviden) Sok kisgyereknek nagyon nehéz az óvodakezdés, de gyönyörű fejlődéseket látnak

A kislány Ildikó szerint nagyon sokat változott tavaly óta, de minden védelmük ellenére sokszor kivívta, hogy piszkálják. Ildikó szerint sem természetes a köpködés és a verekedés, az ilyen helyzetekbe mindig közbeavatkoznak, de a huszonöt gyermek közt nem mindig sikerül egy néhánytized másodperces történetet megelőzni. Megérti a szülők döntését, bármi is legyen az, de fontosnak tartaná hogy még egyszer tudjanak közösen - a két óvónő, esetleg a tavaly gyesre távozó óvónő bevonásával mindkét szülő jelenlétében tudjanak beszélni a kislányról és óvodai helyzetéről.

Az én nézőpontom (szülő, kívülálló, szubjektív, félobjektív.. ;)):
Az egy hét beszoktatási időszak alatt nekem is feltűnt pár dolog. A kislánnyal kapcsolatban:
- nem nagyon voltak barátai (hogy azért, mert nem barátkozott-e, vagy azért nem barátkozott, mert a kezdetek kezdetén "rászálltak" a többiek és szekálták, ezt nem tudom)
- ha valami sérelem érte, azt nagyon hangosan és dramatikusan reagálta le, 100x érzékenyebben, mint az normálisan "várható" - nyilván ez olaj a tűzre
- valóban szerették a többiek szekálni, minden alkalmat megragadtak, hogy megpróbálják lelökni a mászókáról, lerázni a kötélről, teleszórni a ruháját homokkal, elvenni a hajpántját, meghúzni a haját stb.
Nagy általánosságban nekem is feltűnt viszont, hogy az ide járó gyerkek valahogy nagyon agresszívan játszanak... hogy a 4 fal között mi történik, azt sajnos nem látom, nem láttam... de a szabad kerti játék a gyerekek felének arról szól, hogy ki tudja a másikat lelökni a mászókáról, ki veszi el a másiknak a sapkáját és dobja fel a fára oda, ahova már senki sem tud felmászni érte... ki tud nagyobbat ököllel a másik hátába vágni, homokot az arcába szórni, nagyobbat a sípcsontjába rúgni, erővel elvenni a másiktól valamit stb. ... Az óvónők pedig elég ritkán avatkoznak be, tényleg csak akkor ha már valamelyik gyerek visít - jó ideje... :s (és itt egy picit meg kell tagadnom, amit Ildikó írt, nem arról van szó hogy nem vehetnek észre és előzhetnek meg minden 10mp-es történetet - lásd Luca beszoktatási hetének első napját.
Nem akarok általánosítani, nem minden gyerek játszik így, de azért a csoport fele igen... értem én, hogy nem avatkozunk bele a játékba meg nem állítunk szabályokat meg nem irányítgatjuk a játékot... de a fizikai erőszakot hagyni... - a telki oviba amikor jártunk játszóházba, ott direkt megkérdeztem, mert 1 ilyen kisfiú volt a játszóházban, hogy hogyan kezelik ezt waldorfosan az óvónők és azt mondták ott, hogy nem hagyják azért az ilyen eseteket... Én itt azt látom, hogy az óvónőknek nem nagyon van erre befolyásuk, még ha rá is szólnak néha (szerintem itt ez a baj, nem lehet a fizikai erőszakot kizárólag 8 napon túl gyógyuló sérülés után tiltani...) a gyerekekre, láthatóan magasról tojnak rá... és annak, hogy magasról tojnak az óvónőre, annak sem nagyon van semmi következménye...
Most nem tudom, hogy az óvónőknek nincs olyan hatásuk a gyerekekre, amivel meg tudnák fékezni az agressziót, vagy tényleg waldorfos az, hogy ezt is hagyjuk...??, esetleg én látom túlzottnak a problémát, mert a normál ovikban is ez megy, vagy válogatott a gyerekgárda olyan szempontból, hogy egy részüknél otthon abszolúte nem waldorfosak a körülmények, és a w ovi után beülnek a minimax elé meg le vannak korlátozva és itt élik ki magukat...???

Luca egyelőre nem nagyon mesél az óvodai történésekről... erre a köpködésre azért most rákérdeztem, mondta, hogy igen, volt egy fiú, aki köpködött. Megkérdeztem ő mit csinált? Édesen mondta, hogy megmondta a fiúnak, hogy ez butaság amit csinál, nem szokás köpködni és ne csinálja, ő sem köpköd.. :)) Szóval sivalkodhatott is volna, főleg hogy még nem nagyon vannak barátai, de ő határozottan kiállt magáért.. :) Remélem ennyi elég lesz, hogy megvédje magát... és főleg remélem, hogy nem kezdi el ő is a köpködést, verekedést, harapást - bár nem az a fajta.. ;) (Botond mondjuk már fogékonyabb erre... nem tudom vele mi történne egy ilyen környezetben most... 1 év viszont még sok idő, meglátjuk...)
Az viszont ijesztő és szerintem kifejezetten káros, ha a felnőttek ezt az agresszív "játékot" szó nélkül, reakció nélkül hagyják az esetek többségében, ez már nem szabadság, hanem szabadosság.. Mit tanít vajon ezzel az óvónő a gyereknek? Mert bármennyire is írja Ildikó, hogy náluk nincs nevelés - nevelés mindenhol van, a legnagyobb nevelőerő pedig a példamutatás. Tehát ha azt mutatjuk, hogy a fizikai erőszak felett átsiklunk, közömbösek maradunk, akkor ezt tanulja meg a gyerek.

Összeszedtem a bátorságom és megírtam a történtekkel kapcsolatos gondolataimat és az eddigi észrevételeimet Ildikónak, nem tudom mi lesz rá a reakció, szívesen beszélgetnék vele erről valamikor személyesen is..

Gyors kényszerpihi

Szerdán volt Luca utoljára oviban a héten, mert kicsit betaknyosodott és estére be is lázasodott, így csütörtök-péntek itthon maradt. Az itthonlétből azért kiderült, hogy inkább a fáradtságnak tudható be a láz, mint a náthának, orvos is látta, kutya baja, hétfőn mehet oviba.. ;)
Remélem nem zökkentette ki sem őt, sem a beilleszkedését, hogy 3 nap után 2 nap egyből kimaradt...
Jövő héten megy minden nap, de kemény leszek a déli altatással... nincs lógás, alvás van.. ;)

Az első hét

vagyis az első két nap összefoglalva:
Luca szavaival: nem tudom elmondani anya, fáradt vagyok, majd holnap elmesélem... (aztán nem meséli :p)
Amit az el-elejtett szavakból sikerült kihámozni + az óvónők elmondása alapján semmi baj nem volt, szépen beilleszkedett, játszik a gyerekekkel, eszik, iszik, nem sír. Továbbra is egy kisfiú nevét tudja csak, de vele játszik egész nap :p így ez még bocsánatos bűn talán, majd megtanulja a többiekét is.
Nagy örömmel mesélte el, hogy az évszakasztalra tehette a dísztököt amit tegnap vettünk a kertészetben :)

Amit nem kellett kihámozni: hogy kutya fáradt mire megyek érte, alig áll már a lábán 1-kor (pedig 2-kor szoktunk menni aludni, tehát nem ezért, egyszerűen leszívja a társaság.. ;) ).
Az elmúlt két nap annyiból nem volt szerencsés, hogy itthon nem akaródzott neki aludni már, így bár korán elaludt este, de a délután, főleg ma, katasztrofálisra sikeredett, végignyafogta-hisztizte a du. 1-től este 7-ig tartó időszakot, mert:
- nem ezzel a gyereküléssel szeretne hazautazni, hanem ami apa autójában van.. (ő viszi reggel oviba és kapott egy új ülést), apa azonnal jöjjön az ovihoz és tegyük át az ülést,
- fagyizni szeretne, de mostazonnal :p (DONE)
- játszóterezni szeretne (a fagyizó valami ördögi kapitalista terv részeként a játszó mellett van :p) (Skip, menni kell postára, ez volt az üzlet, lehet fagyizni, de utána szépen kibírják amíg feladok egy csomagot a postán)
- hiszti a posta előtt, mert anya kitalálja még hogy pénzt is kell kivenni és azt mondta, hogy postára megyünk és mégsem... 5 perc után felfogjuk, hogy oda IS megyünk, mindjárt...
- postán hiszti, mert még nem rajzolt le mindent az alatt a 12 perc alatt amíg sikerül feladnom egy csomagot... itt megfűzöm, hogy be kell még menni a gyógyszertárba is (mert 2. nap ovi után már folyik az orra... vagy az ovi miatt, vagy mert hűvösebbek az éjszakák, a kisasszony meg állandóan kitakarózik...), és a gyógyszertárban is van egy kisasztal, ceruzák és tudja folytatni a rajzát, sőt akár otthon is befejezheti...,
- hiszti a gyógyszertárban, mert az a ceruza túl rövid...,
- gyógyszertár után újabb hiszti a játszóért, bár mondom, hogy megyünk, csak szeretném lerakni a kocsiba a kezemben lévő Salvus vizet, és a tíz kilós vállbőröndöt :p, de nem veszi az adást és fetrengeni kezd az úton... ezen a ponton pattanok és mondom, hogy akkor nincs játszó, megyünk haza, alvás van...
- otthon hiszti, hogy ő nem fáradt és játszani szeretne, (ekkor már késő is van a délután alváshoz, így hajlok rá), de nem tudja mivel szeretne játszani és ezen is nyafog, majd rájön hogy biciklizni szeretne... a bicikli hátul van a kertben, de ő elöl szeretne biciklizni.. előrehozom, jó? Nem, nem jó, ő akarja... OK, akkor hozd előre... DENEMTUDOMANNNYAAA - bakker.. akkor ne biciklizz -  újabb 15 perc fetrengés a földön...
a nap hátralévő részében még hiszti a teáért (túl citromos), a vízért (nem jó pohárba adtam), azért, mert nem fér el mellettem a 4 méter széles kocsibeállón, mert én gazolok... (híztam, de ennyit azért nem :)) ), hiszti, hogy miért nincs még itthon apa és miért nincs még este 6.. (ehhez én is szívesen csatlakoztam volna ezen a ponton :p), utána hogy ki akar menni a játszira - apjuk szerencsére hajlott rá és kivitte őket, hiszti mert nemistommármiért... hiszti mert szappanozni kell, hiszti mert ki kell szállni a kádból, hiszti a fogkrémért, azért mert fázik, azért mert apa nem úgy köti meg a köntöst mint anya, hiszti mert el kell pakolni - majd végül hiszti Botondtól, mert én aztmondom, nem muszáj elpakolni elpakolnak reggel... DE Ő EL AKAR PAKOLNI (OK, pakolj gyerek...) DE NEMTUDOK FELKELNI AZ ÁGYBÓL  - 10 percen át.. ebből a körből nem sikerült kijönni...

Szumma szummárum... :) azt hiszem tényleg kelleni fog még a heti 1 pihenőnap, korábban ebben nem hittem, azt gondoltam, 8-13-ig van, az azért nem olyan, mint ha 8-17-ig lenne... persze azt is gondoltam, hogy majd itthon alszik... (amiben azért még reménykedek... egyszerűen minden intéznivalót el kell intézni délelőtt, nem szabad akkorra hagyni, amikor jövünk haza az oviból, mert azzal már annyira megcsúszunk, meg annyira szétpörgi magát, hogy nem alszik...

Beszoktatás - második nap

No ma már nem volt semmi sírás ;) értette, hogy el kell most majd jönnünk délben és jövő héten már ottmarad majd egyedül.
Ma kicsit nehezebben távolodott el tőlem, Botond sem jött velünk, ő itthon játszott addig (felügyelettel :) ). Egy kisfiú az első pár perc után "rávetette" magát, nem tudom mik voltak a szándékai, de nem volt túl finom... hátulról elkapta és átkarolta Luca nyakát a jobb kezével... Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne avatkozzak be kapásból, megvártam mi lesz a fejlemény, Luca megvédi-e magát.. hiszen jövő héten én már nem leszek ott és az óvónők sem mindig vesznek észre mindent, most sem oda figyeltek épp, volt hangosabb konfliktus... Lucám csak állt csendesen és hagyta, hogy a kissrác gyakorlatilag fojtogassa...
Aztán jött mégegy kisfiú, ő szemben megállt velük és elég közel lépett Lucához... na itt már kezdett meghűlni bennem a vér... amikor már nyílt volna a szám, hogy szóljak az egyik óvónőnek - mégsem lenne szerencsés, ha én ráznám ki a bőréből második nap az egyik gyereket :p -  a két kissrác összeverekedett, jobban mondva aki újonnan érkezett, elkezdte rúgdosni azt, aki átkarolta Lucát. Magyarán nem azért ment, hogy ő is bántsa, hanem hogy a védelmére keljen. És aztán a hátralévő 40 percben a testőr szerepét vállalva végig Luca mellett maradt, simogatta, ölelgette, puszilgatta :))) imádnivaló volt. Amikor eljöttünk, teljesen magába zuhant, azt hiszem megvan az első (na jó, az az apjáé, szóval akkor a második) férfiszív, amit Luca meghódított ;)

Beszoktatás sírás nélkül..?

A beszoktatás a Katicabogárban jelenleg így fest:
a napi rutinba - reggeli szabad játék, közös irányított foglalkozás stb., - 11-kor kapcsolódnak be a "vendégek", ekkor már kint van mindenki az udvaron. Délig van kint játék, akkor csengetnek, szépen sorban leülnek, mindenki összeszedi minden szétdobált holmiját (elveszett szandálok, sapkák stb. ;) ) és mennek be ebédelni. Ide a vendégek már nem mennek, tőlük szépen, név szerint elköszönnek, megköszöni az óvónéni, hogy eljöttünk meglátogatni őket. Így lesz ez a hét minden napján, nem jövünk se többet, se kevesebbet, mindig épp 1 órát, majd hazajövünk miután elbúcsúztunk. Péntek lesz egy picit más, akkor ő is bemehet a többiekkel ebédelni, majd ebéd után megkapja a jelét, "beköltözik" az oviba ;), meghallgatja a többiekkel a búcsúmesét és mindenkivel együtt jön haza.

Ma volt az első beszokós napunk az oviban, szerencsére szép időnk volt, holnap már kicsit rázósabb lesz a dolog, mivel jelenleg csak Lucának van megfelelő kerti, esőálló ruházata.. :p

Nos sírás nélkül mégsincs beszoktatás még egy waldorf oviban sem, mint kiderült, Lucát sikerült annyira bezsongatni, hogy amikor el kellett jönni, sírva fakadt :p
Egyébként nagyon jól érezte magát, kicsit nehezen oldódott, ami nekem fura volt, mert játszótéren vadidegen gyerekekből bandát verbuvál, igaz az "hazai terep" és nem 20 idegen gyerek hanem 4-5... Kíváncsi vagyok itt mennyi idő alatt talál barátokra, mennyi idő alatt veszik be maguk közé a többiek. Én most meg nem mondanám ránézésre, hogy melyik 3 gyerek szokott be a múlt héten... ;)

Nyári végmunkák.. :)

Ma volt az utolsó takarítós nap, én a délelőtti csapatban voltam, így csak reménykedek, hogy tényleg annyian mentek el a délutáni műszakba, ahányan jelezték (én 3-kor zártam az ovit, akkor még senki nem volt ott a délutániak közül).

Én a fugának estem neki a fürdőben, mert az bántotta legjobban a szemem - még akkor is, amikor rend és tisztaság volt mindenhol és látogatóba mentünk az oviba. Nem tudom, hogy valaha valaki kitakarította-e már, ha igen, már nyomokban sem látszott :p A felével végeztem, a másik fele másra vár, talán az eredményt látva más is kedvet kap a tízkörmöt nem kímélő sikavakához :p Ha nem, hát nem, majd amikor mi leszünk sorosak a takarításban, mindig haladok vele egy kicsit... tényleg bántja a szemem... ;)

Egyébként nagyon szépek lettek a falak, Luca olyan büszkén mutogatta, azt hittem megzabálom ;)

Elhoztam még egy jó adag mosnivalót, már majdnem megszáradtak, este ki is vasalom és akkor holnap vihetem a szülői estre.

Adventi bazár

Nem, nem korai, lévén a véghajrában valószínűleg nem tudok már részt venni majd, így ideje előre gondolkozni...
Azt hiszem a kellemeset összekötöm majd a hasznossal, Jenkának úgyis be kell mutatnom pár lakástextil varrományt a modulvizsga részeként, így lehet ezek a darabok mennek majd az adventi bazárba. Így máris több kedvem van készíteni ilyeneket... ;) Lassan majd feltöltögetem ide amik készülgetnek.. ;)

Az egészséges táplálkozás szerepe

Talán kicsit úgy érezheti a kedves olvasó, hogy nagyon elkanyarodok a waldorf témáról, de korántsem annyira, mint elsőre tűnik, ugyanis a waldorf ovikban, iskolákban is fontos szerepe van annak, hogy megfelelő minőségű, nyugodt körülmények között elfogyasztott tápláléka legyen minden gyereknek, ami lehetővé teszi, hogy koncentrálni tudjon, ne legyen sokszor beteg stb.

Ezt a kérdést most csak azért kell újra jobban körüljárnom, mert a két manó  megint átbillent az utóbbi hetekben és én nyilvánvalónak látom a kapcsolatot a viselkedésük és a helytelen táplálkozásuk között.

Jöjjön most egy idézet egy könyvből:
"Az étkezés és a viselkedési devianciák kapcsolata

Ma már számos szakember, pszicholgus megegyezik abban, hogy a fiatalkorú bűnözés egyik fő okozója a helytelen étkezés. (Utaljunk itt arra a történetre, amelyet az Egyesült Államokban Michio Kushi, a makrobiotikus életmód és táplálkozás elterjesztője leírt. Az egyik börtönben bevezették a gabona alapú, kiegyensúlyozott vegetáriánus étkezést, aminek eredményeként jó magaviseletük miatt hamarabb szabadulhattak a rabok, és új életet kezdtek, propagandálták az alternatív életmódot, szociális segítő szakmákban helyezkedtek el, néhányan vegetáriánus éttermet nyitottak.)
A legtöbb baleset is összefügg a hús és a cukor fogyasztásával. A káros bomlástermékek károsítják az idegrendszert, és a védekezési reflexeket.
(...)
Paul Carson Ha a gyerek allergiás című könyvében az ételallergiáról írja: az allergiás reakciók legnagyobb részét a tehéntej, a fehérliszt, a tojás, a citromfélék, a csokoládé, mesterséges színezőanyagok, tartósítószerek, hal, csirke, marhahús, diófélék, paradicsom, penicillin - húsból is, ha az állatot azzal kezelték - a felelős.
(...)
Ha az allergéneket kiszűrjk a gyerek étrendjében, rendkívüli javulás tapasztalható!
(...)
Dr. Jack Soltanoff tanácsolja, hogy a csecsemők és kisgyerekek a szénhidrátokkal telített készítmények és pasztörizált tej helyett inkább gyümölcsöt fogyasszanak, olyat is, amit sokáig tudnak rágcsálni: datolyát, fügét, mazsolát, aszalt szilvát. A friss gyümölcsök is nagyon egészségesek, az évszaknak megfelelően, megfelelő mennyiségben.
A gyerekeknél a legtöbb egészségi probléma - rossz közérzet, nyűgösség - azzal függ össze, hogy finomított gabonát kapnak, például hántolt búzából készült grízt, cukrot, tejet. Mindhármat megtaláljuk a hagyományos tejbegrízben, és ezt még kakaóporral is megszórjuk, a kakaó zsiradékával is tetézzük, ami szintén lerakódik az érfalakon és emeli a koleszterinszintet."
(Horváth Éva - Szepesi Dóra: Boldog szülő, boldog gyermek - életmódkalauz)

Hogy miért táplálkoznak helytelenül a manók - és mi?
Egy időben nagyon tudatosan figyeltem arra, hogy mit és miből főzök és utólag, be kell hogy lássam, akkoriban nem is volt semmi probléma velük, normálisan ültek az asztalnál, ettek, játszottak stb. Aztán ahogy jött az újabb terhesség, kicsit ellustultam és visszaálltam a korábbi jól bevált gyors kajáinkhoz: krumplistészta, grízes tészta, tészta tészta tészta tészta... Reggel kakaó... néha sült hús, krumplival :p A nyár másból sem állt, mint születésnapok halomra, sok sok süteménnyel, tortával, csokival...
Most ott tartunk, hogy Lucát teljesen kiütötte az ekcéma a karján - pedig soha nem volt vele problémája korábban, Botondon nem látszik, de ő is vakaródzik állandóan, viszket mindene és nem csak a melegtől, izzadtságtól, mert fürdés után is folytatja...
Lassan alig esznek, pedig biztosan éhesek, a reggelijük kimerül a kakaóban, az ebédet csak kotorásszák, a vacsorát dettó. Az asztalnál csak ökörködnek, egymásra licitálnak ki tud nagyobb disznóságot csinálni az étellel. És nagyjából egész álló nap csak ökörködnek, visítoznak, sikítoznak, magukon kívül vannak.

Úgyhogy jön újra az egészséges életmód, muszáj átállni, mert így végünk lesz! ;P Első lépésként most kimegyek a zöldségeshez és veszek egy rakat gyümit reggelire.

nyári munkák az oviban

A végéhez közelednek az oviban a nyári munkák.. Megtörtén az óvoda kifestése, amiben a gyerekek is részt vettek kis szivaccsal dolgoztak az ovin, Luca konkrétan úgy mesélte el itthon (én tanfolyamon voltam épp), hogy ő és Botond kifestették az ovit :D Állati büszke volt magára. Édi.
Épült kerítés - némi szervezési hiba és megfelelő átgondoltság hiánya miatt kétszer is, az elsőt le kellett bontani... - meg lettek javítva játékok, rendbe lett téve a kert.

Az első benyomásom a közös munkálatokról elég vegyes. Egyrészről továbbra is tetszik, hogy a szülők dolgoznak az oviért a gyerekekkel együtt, részt vesznek annak szépülésében, fenntartásában. Másrészről - ezt nem tudom, majd a keddi szülői esten kiderül - valahogy kicsit szervezetlenül folynak a dolgok, vagy pontosabban, nem látom át, hogy ki(k) szervezi(k) a munkafolyamatokat, abban részt vesz-e minden család, aki nem vesz részt, az miért nem, vagy hogy "kompenzál"? Ki dönti el, hogy egyáltalán milyen teendők vannak? Pl. a listában szerepel hogy sok varrnivaló van. Egy nyári kutatómunka nem volt ahhoz elég, hogy kiderítsem, mit is kéne varrni... az óvónő sem tudta, ha ő nem tudja, aki ott van minden nap, akkor mégis ki??? Akkor ki írta be a táblázatba a SOK varrnivalót?? Mi alapján???
A közösen elvégzendő feladatokról egyébként egy megosztott excel tábla van, de ott semmilyen bővebb infó nincs mögötte. Pl. benne van, hogy a kisházat helyre kell pofozni, de hogy az azt jelenti, hogy át kell-e festeni meg pár szöget beütni, vagy azt, hogy új tetőt építeni neki, vagy az egészet el kell szinte bontani és újraépíteni... az nem derül ki. Hogy kell-e hozzá anyagokat vinni, fát, szöget, vagy az van ott, valaki hoz, megvették-e már előre - ez sem derül ki, legalábbis az újak számára nem. Nyilván, előbb utóbb már belelátunk annyira a dolgokba majd mi is, hogy ezek egyáltalán nem lesznek kérdések, de most még nagyonis azok... Lehet ezek az infók vannak többek között átbeszélve a szülői esten.. .remélem..:)
Meglátjuk. Kedden lesz az első szülői est. Izgatottan várom.

Most akkor szülő, vagy gyerek..?

Történt ma, hogy nagy családi összejövetel volt egy kedves rokon 90. születésnapja alkalmából. Sok unoka, sok dédunoka, de a mieink voltak most a legkisebbek. Nem kellett tehát sokat várni és előkerült valaki, aki sok szeretettel szerette volna nekünk ajándékozni a már általuk kiselejtezett 30 centis csodarobotot, valamint egy kis nemistudommit... (kormányos, mini képernyős, sok gombos, mindenféle hangot kiadni képes izét). Én nem voltam a közelben, a nagyszülőket kérdezték, akik már ismerik a "dilimet" így mondták, hogy engem kell megkérdezni... :p Én meg mondtam, hogy nagyon szépen köszönjük, de nem. Nagy kerek szemekkel néz rám A. Most akkor vegye el a gyerektől?? Nem játszhat ilyennel??? De játszhat ilyennel és isten ments hogy kivegye a gyerek kezéből mit épp most adott neki oda - csak épp nem fogjuk hazavinni. Döbbent csönd én már fáradt vagyok hosszas magyarázkodásba kezdeni, pedig talán annyi is elég lett volna, hogy még kicsi hozzá (de tényleg, mi a cart játsszon egy 3 éves egy robottal??? vagy egy kormányos izébizével gombokkal azon felül hogy össze-vissza nyomkodja meg tekergeti a kormányt... tud vele játszani?? nem. Akar vele? Persze. Most akkor én legyek otthon a genya aki elveszi és majd 5 év múlva visszaadja? Nemár. Nézzem ahogy kalapácsnak használja a robotot..? De ez máris túl hosszú magyarázat lett volna én meg már igazán fáradt voltam a melegtől és a nehezedő pocakomtól, így szép csendesen arrébb ballagtam, miután a hozzám intézett kérdésre válaszoltam.

A-ban nyilvánvalóan sok kérdés maradt, amit apósom válaszolt meg. Mer a waldorf.. ezt vették most a fejükbe... azt hiszik ezen múlik... stb stb. csak foszlányokat hallottam a 30-40 perces eszmecseréből, de ez is bőven elég volt, hogy elöntse az agyam... egyrészt NEM olvasott utána, ill. de, weben talált ilyen-olyan oldalakon elolvasta hogy micsoda egy rémület ez az egész, vallási fanatikusok olvasztótégelye, ahol agymossák a gyerekeket, nem tanulnak közben semmit és semmi nem lesz belőlük. Igazából gyengébb képességű gyerekeknek való ahol a mi gyerekeinkkel az történik, ami a kutató házaspár gyerekeivel, akik a majmokat szerették volna fejleszteni és együtt nevelték a saját gyerekeikkel, de a vége az lett, hogy a gyerekeik lettek olyanok, mint a majmok... stb. stb.
Nem volt soha egyetlen waldorf óvodában vagy iskolában sem, hogy lássa a saját szemével, milyen gyerekek járnak oda, hogyan, milyen módszerrel, mit tanulnak,  milyenek a tanárok, vagy milyen a többi szülő. De mert egyszer szánt rá 3 vagy 4 órát és utánaolvasott ő már mindent tud az egészről, amit tudni érdemes egyáltalán - mert, ahogy egyszer kifejtette, ő többet erről az egészről nem is AKAR tudni. Ja, az más.

No ezen a vonalon jó sokáig tudtam - és tudom bármikor :p - pörgetni magam, de kicsit lehiggadva, igyekeztem a másik oldalról is megvizsgálni a dolgot. A szülő szemszögéből, amikoris a saját gyereke is szülővé válik. Amikor rááldoztam az életemből 20-25 évet, hogy felelősségteljesen döntsek, mi a legjobb az én gyerekemnek - hova menjen iskolába, milyen pálya felé terelgessem, ahol jól boldogul és nem lesznek kudarcélményei (most azt, hogy ez mennyire helyes vagy helytelen szerintem, azt nem fejtem ki, majd egy másik bejegyzés alkalmával talán), milyen értékrendet közvetítsek felé, arra tanítsam-e, hogy mindig segítsen másokat, vagy arra, hogy hegyes könyökkel jobban boldogul és gátlások nélkül taposson el bárkit, akár engem is, ha attól ő előrébb jut... elkezd nőni ez a gyermek és lassan felnőttkorba ér. De továbbra is sokszor fordul hozzánk (ha jól csináltuk amit csináltunk akkor azért nem TÚL sokszor, de bármikor, amikor szükségét érzi), megbeszéli velünk, hogy milyen problémái vannak, ő milyen megoldást lát és kikéri a véleményünket, tanácsot kér. Aztán mivel egyre különbözőképp gondolkozunk - hiszen változik a kor, változnak a körülmények és mégiscsak egy generáció elválaszt minket, máshogy oldanánk meg ugyanazt a problémát vagy más választ adnánk ugyanarra a kérdésre - egy idő után tanácsot már nem kér. A véleményünkre még kiváncsi, de inkább megerősítésre vár, esetleg arra, hogy valami végzetes szarvashibára felhívjuk a figyelmét. És itt jön a neheze. Van, hogy látjuk - azaz mi úgy látjuk - hogy amit tesz, vagy tenni akar/fog az nem jó. Legalábbis mi nem így döntenénk, nem így választanánk, nem ezt válaszolnánk. És ezt finoman, vagy durván - attól függően melyiktől várjuk a nagyobb hatást - a tudomására hozzuk. Igenám, csak ő nem kérte ki ezúttal a tanácsunkat és meghallgatja ugyan a véleményünket, de ő nem érzi továbbra sem szarvashibának a dolgot, úgy gondolja egyszerűen másképp gondolkozunk valamiről.

Mit érezhet ilyenkor a szülő?
Csalódottságot? hogy bár "ráment" 20-25 éve, a gyereke mégsem úgy gondolkozik mint ő, valamit nem sikerült átadni... mit ronthattam el?? ÉN RONTOTTAM EL VALAMIT??? (Üzenem (előre, magamnak is, hátha visszaolvasom): nem! ;) )
Tehetetlenséget? hogy bár látja, hogy valamit rosszul dönt a "gyerek", de nem tudja megakadályozni az előre láthatóan bekövetkező kudarcélménytől. Ami biztosan be fog következni. Biztosan be fog következni..??
Bizonytalanságot? Hogy OK, adjunk a dolognak 0,01% esélyt... mondjuk, hogy mégis jó döntés... akkor én rosszul döntöttem volna ugyanebben a helyzetben??? Nem. De adott problémának nem mindig csak 1 jó megoldása van.

Mi az amit szintén érezhetne, akár..?
Örömöt, büszkeséget, amiért a "gyerek" immár igazi felnőtt, önállóan hoz döntéseket és épp azt teszi amit mi tettünk szülőként (igen, lehet hogy másképp, de mint mondtam, több jó megoldás is létezik): mérlegel, megfontol minden lehetőséget, meghallgat sok véleményt, végül úgy dönt, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, ahogy a szülei várják, hogy döntsön, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, amit a mainstream diktál, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, amit a média sugall, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Mert szeretne ugyanúgy mindent megtenni a gyerekéért, ahogy annak idején az ő szülei is mindent megtettek érte.
A kedves szülő, ezen a ponton vállonveregetheti saját magát, hiszen a gyereke szintén szülővé vált, épp olyan jó szülővé, mint amilyen ő is! Csak ezt el kéne fogadni, hogy a gyerek, már nem gyerek... továbbra is az ő gyereke, de elsősorban most már szülő és csak utána gyerek.. valakiért felelősséggel tartozik, és Ő AZ, AKI  felelősséggel tartozik.

Sajnálom, Eszter! :(

Történt ugye, hogy Telkibe jártunk az Eszter által vezetett játszóházba fél évet.
Történt, hogy mivel Budaörsre első körben nem kerültünk be, jelentkeztünk Telkibe is.
Történt, hogy Telkibe felvették Lucát (és kérdőjellel de Botondot is, akkortól, amikortól az neki is jó).
Történt, hogy az utolsó játszóházas alkalom után hívtak fel minket a Katicabogárból, hogy a várólistáról bekerültünk. Ennek történetesen örültünk.
Történt, hogy lett volna egy utolsó kirándulás Telkiben, Pünkösdkor, amikoris a régi és az új családok találkoztak és erre minket is hívtak. De közben döntöttünk: Budaörs jobb nekünk.
Történt, hogy el szerettünk volna menni a kirándulásra de aznap reggel szakadt az eső, így nem mentünk.
Fel akartam hívni Esztert, de nem tudtam mit mondjak neki... pár nappal később írtam neki egy e-mailt amiben elbúcsúztam tőle és megmagyaráztam neki a döntésünk okát, megköszöntem a játszóházban töltött órákat, a munkáját és felajánlottam, hogy bármiben segítünk természetesen azért még, mert nem oda járunk, hiszen idén kevés új család csatlakozik, a teendő meg sok...
Történt, hogy Eszter erre a levélre azóta sem válaszolt :(

Tényleg sajnálom Eszter, és köszönöm, hogy valódi Mentorként működtél, segítettél mindenben amiben tudtál! Sajnálom, hogy végül így alakult és nem is volt alkalom arra, hogy személyesen elbúcsúzzunk, remélem még találkozunk!!

Nyári ovis teendők

Itt a nyár, jönnek szépen az első nyári munkák az oviban, kerti munkák, kisház reparálás, kerítés építés, festés, varrás, nagytakarítás.

Sajnos ennél és időpontoknál többet én sem tudok jelenleg, bár a kerítés építésre már holnap sor kerül, a családi nap pedig jövő hét hétfő, amikoris minden kerti munkával végezni lenne ildomos.

Bevallom egy picit elhagyatottnak érzem magunkat, mert azon felül, hogy felkerültünk egy googlegroups levelezőlistára, bővebb tájékoztatást nem kaptunk semmiről. Van egy táblázat, amibe mindenki beírhatja, hogy milyen feladatot vállal, a varrást (sok, ennyi róla az infó) itt lelkesen vállaltam, de azt sem tudom, hogy függönyt kell varrni, vagy elhasadt dolgokat kézzel javítgatni, játékokat stb., vagy... vagy mit is pontosan??? Mert persze mindegy alapvetően, csak nem mindegy mivel megyek, egy nagy varródobozzal, vagy vigyem a varrógépem is, vagy el lehet hozni varrnivalót, kell-e anyagot beszerzeni, vagy ezt már intézték a "régiek"... szóval egyfajta "mentori hálózatot" hiányolok én most.. :) (elkényeztetett fruska vagyok, tudom), ahol a "régiek" kicsit szárnyuk alá vennék az újakat (főleg hogy azt hiszem talán 2 új család van összesen..., velünk együtt..., tehát annyira nem lenne megterhelő) és elmondanák, hogy melyik megjegyzést hogy kell érteni, nem kéne minden szóra rákérdezni... hogy a vakolat mint feladat mit jelent pl.? Kültéri? Beltéri? 100nm? 1 nm? anyagot kell vinni? vagy anyag van és meg kell csinálni??? mi a feladat a vakolattal????
hogy hányra kell menni az adott napokon?? (gondolom mindig ugyanakkor mennek ezért nem is kérdés, de hát nekünk még kérdés na...)
hogy meddig tart? (persze, amíg készen nincs,de egy hétfői napon ez mondjuk kérdés lehet akár, főleg ha a családfőnek tárgyalása van valamikor a hétfői nap során...)
hogy egy családi napon, amikor kertészkedünk, akkor az azért családi nap gondolom, mert jönnek a gyerekek is... ugye???? :) TEHÁT ahova nincs odaírva, hogy családi nap, ott meg kéne oldani a gyerekek felügyeletét..???

Bevallom eddig túl intenzíven azért nem törtem magam, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak, egyszerűen a googlegroupsra írtam 2-3 levelet, amikben a kérdéseim egy részére választ kaptam, egy részére viszont még mindig nem. És a szülők kapcsolati adatai sincsenek meg számomra, így az is nehézkes, hogy valakivel direktben felvegyem a kapcsolatot.

Ez van, minden kezdet nehéz, majd belejövünk... :) ÉS jövőre majd javaslok az új családok segítésére egy mentori hálózatot kiépíteni... :) (majd, nem ezzel kezdem azért ;) )

Más vélemény

A waldorf iskolák és óvodák munkáit azért nem mindenki értékeli, van rá bőven példa, hogy csak úgy záporoznak az átkok a waldorfra, mint okkult tanok hirdetőire és a Sátán szolgáira. Pl. Bogi írt, egy érzelmektől nem épp mentes bejegyzést a waldorfról. Megmondom őszintén, épp ezek azok a vélemények, amiket egyáltalán nem tudok komolyan venni... A bejegyzést végigolvasva világos, hogy Bogi a barátnőjével való beszélgetést és a wikipédia antropozófiáról szóló bejegyzését leszámítva semmit nem tud a waldorf intézményekről. Ha tudna, nem is küldte volna eleve oda a barátnője tanulási nehézségekkel küzdő gyermekét, mert hát a waldorf azért nem egy kisegítő iskola. Jobban tud foglalkozni az ilyen gyerekekkel, mint egy általános közoktatási intézmény, de ettől még nem kisegítő iskola, és osztályonként 1-2 ilyen gyereknél többet nem "bír el".

Továbbra is nagyon keresem valaki olyannak a véleményét:
1. aki alaposan utánaolvasott a waldorfnak mielőtt úgy döntött, a waldorf számukra a megfelelő és nem 2 újságcikk vagy egy ismerős elbeszélése alapján gondolta jónak
2. aki járt is oda minimum 1 évet úgy, hogy aktívan részt vett a közösségi életben és értette is mi folyik ott
3. ennek ellenére csalódot az egészben.

Ilyet még mindig nem találtam. Biztosan azért, mert aki ennyire belefolyt a dologba, azt mind eladta magát az Ördögnek...

Na de hogy kicsit konkrétabb legyek Bogi bejegyzésével kapcsolatban - ha már az ő bejegyzése az apropója, hogy ma billentyűzetet ragadtam - vegyük sorra, miket állít:

"Ne gondoljátok, hogy a Waldorf szemlélet csak simán egy új pedagógiai irányzat.
Alapjai az antropozófia tanra épülnek és támaszkodnak.
Hivatalosan nem téríthetnek, de a gyermekek nevelésének kialakítását alakították ki, és olyan szépen leöntik cukormázzal, hogy miért jó a gyereknek és szülőnek felvenni az új szemléletet, hogy észre sem veszik, és máris vakon követik őket, anélkül, hogy tudnák egy nagyon veszélyes szemléletet fogadtak be...."

Az antropozófia tanra alapozta meg Rudolf Steiner azt a pedagógiát, amit a waldorf óvodák és iskolák követnek. Valóban. De nem folyik antropozófia tanítás... nincsenek antropozófia órák (sőt, amennyiben igény van rá, lehet kérni hittan oktatást, nem, nem antropozófustól, hanem a helyi plébániáról tetszés szerint..). Nem egyházi iskola (maga az antropozófia sem egy vallás, hanem egy világnézet...), így nem tanít semmilyen vallást, azt rábízza a gyermekre ill. annak családjára...

"röviden: szabadság a szellemi életben, egyenlőség a jogi életben, testvériség a gazdasági életben. az antropozófusok célja, hogy „emberibbé” váljanak azáltal, hogy gondolataikat és cselekedeteiket illetően egyre tudatosabbá és határozottabbá válnak és az egyéni szabadság kiteljesedése a cél. Az ember a magasabb szintű tudatállapotot meditációval, megfigyeléssel és egy életen át tartó „kutatás” iránti nyitottsággal éri el.
A mozgalom tagjai néha a homeopátiás gyógyszerelést is követik. (a wikipédia összefoglalója Bogi megfogalmazásában)

(... majd Bogi szerint)

Az antorpozófusok célja, hogy "emberibbé váljanak" :A Biblia azt mondja, arra bátorít:
1Thess 4,3  "Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek.."
Isten mindvégig arra bátorít minket, hogy szabaduljunk meg emberi gondolatainktól, vessük le bűneinket, járjunk alázatban és  vessük le emberi "ruhánkat" . A megszentelődés útján vezet minket (már ha vele tartunk)  amelynek pont a lényege, hogy Istent helyezi a középpontba és az emberi test túl azon, hogy a Szent Szellem temploma valahol a bűn forrása, helyszíne (szemünk megkíván, fülünk befogad, szánk sebet ejt) Erre behálóz egy ilyen sunyi dög filozófia."

Az "emberibbé válás" itt nem azt jelenti szvsz, hogy forduljunk el Istentől és ne kövessük a parancsait.. azt jelenti, hogy legyünk emberségesek... gondolkodjunk, ne bántsuk meg egymást, ne akarjuk birtokolni más javait, stb (számomra a tízparancsolat épp az emberséges viselkedésről szól).

"A rendes oktatással is van bajom, hiszen nemzet és Isten ellenes erősen,"

Itt jó lenne tudni, hogy konkrétan mire gondol Bogi vajon... nekem fogalmam sincs egyelőre és ilyen "vádakkal" még nem is találkoztam korábban...
De legyen az alapfeltevés, hogy igaza van. Az Isten ellenességet szerintem tudjuk mi korrigálni itthon, a nemzetellenességet szintén. (Más kérdés, hogy utóbbit van-e értelme hosszútávon erőltetni... most nem arról beszélek, hogy felejtsük el a történelmi múltunkat, a hagyományainkat vagy a nemzeti értékeinket, de szigorúan nemzetállamokat ugye nem akar ma senki a történelem ismeretében...

Főleg ősanyák szeretik ilyen csoportokba, óvodákba iskolába járatni a gyermekeiket (kit érdekel, hogy nem kapott az egyetem akkreditációt, mire odajut a gyerek már teljesen az ördög markában van) mert végre valami ami új módszerekre helyezi a hangsúlyt, nem kell fegyelmezni, meg nagyon nevelni sem, csak szeretni meg megtartani.

1. milyen egyetem nem kapott akreditációt..???
2. örülnék, ha ősanya lennék, de sajnos nem vagyok az... (bár Bogi kicsit mást ért az ősanya alatt, nah az is egy érdekes bejegyzés...), ismét egy olyan általánosítás és - a másik bejegyzést elolvasva, nem gyengén ítélkezés - ami miatt az egész bejegyzés komolytalan

Nem kell fegyelmezni?? Valóban?? Hát a körmös ott sem jön szóba ez igaz.. de vajon egy önkormányzati iskolában mik a fegyelmezés eszközei? Az intő? Az igazgatói? A szaktanári figyelmeztető? Ezek hatásos fegyelmezési eszközök?
Nem kellene nevelni?? És vajon du. 1 óra után mi történik otthon? És mi történik egy iskolai napköziben? Nevelés? Az biztosan nem. Otthon történik? Igen. Maximum nem körmös és pofonok osztogatásával. Hogy a waldorfosok nem nevelik a gyerekeiket..?? Egy ilyennel valóban találkoztam, eggyel. De nem ez a jellemző a waldorfosokra. Sőt, jó lenne, ha ők nem a waldorfot találnák meg, hanem az unschoolingot választanák, de ez már nagyon félrevisz...

"Drága Ősanyák, Földanyák! Ha szeretnétek, ha a gyermeketek élne és nem meghalna akkor messze elkerülitek a Waldorfot, mert kb. olyan mintha HIV vírust fecskendeznél bele vénán keresztül, önként és mosolyogva, abban a tudatban, hogy szuperanyu vagy. 

(... stb. itt jön egy jó adag hasonló megjegyzés, halál völgye stb.)"

Istenemre.. ez aztán az objektív vélemény...

"Kedves Ősanyák! Ne akarjatok többet adni a gyermekeiteknek, mint amit az Úr előkészített számukra, minden egyes "jót akarok" egy egy halálos injekció a gyermeknek, hiszen ha előresiettek, talán sosem érkeztek meg, mert már régen nem is azon az úton jártok amin elindultatok.

Nem akarok többet adni. Ezért nem viszem versenyistállóba. Ezért nem akarom tréningezni, napi 2 órát magolni vele harmadikban, ezért nem akarom különórákra hordani már óvodában és ezért nem nézik a baby einsteint (meg nagyon mást sem, de ennek más oka van).

Drága keresztény, magyar, feleség és édesanya, ha számodra Ő, az Úr áll mindenek előtt első helyen, kérnélek, hogy tartózkodj az ítélkezéstől, mert ez nem a Te tisztséged, hanem az Úré...

Beiratkoztunk

Tegnap beiratkoztunk a budaörsi Katicabogárba! :) Leszámítva, hogy az ott eltöltött másfél óra alatt okoztak a manók némi kárt :p (javítható és mivel varrás, úgyis az enyém) minden OK volt. :) 3 régi és 2 új szülőt ismertünk most meg, mindegyik nagyon szimpi, egyik sem "szektás" kinézetű, normális foglalkozásuk van, senki sem él tanyán, vagy alapított egyházat. :p
M aggódott amiatt, hogy kötelező belépni a fenntartó Egyesületbe egyesületi tagként, de ennek is elmagyarázták az okát (egy egyesület akkor működhet, ha van legalább 10 aktív tagja. 25 gyerek van, ez kb. 20-22 család. Ha minden családból belép 1 fő, akkor éppen hogy megvan a 10 tag. Korábban próbálták önkéntes alapon ezt a dolgot de nem működött. M főként a felelősség miatt aggódott, hogy milyen felelőssége van (anyagi) a tagoknak, de megnézhette az egyesület alapszabályát, amit meg is kapunk, így megnyugodtunk teljesen. (én nem tudtam elolvasni mert ezen a ponton épp a drapériát próbáltam visszarakni a mennyezetre, amit Botond lecincált valahogy :p)

A kert nagy és hatalmas fák állnak rajta, van nagy homokozó, kisház, mászóka, hinta, teljesen OK. Nyáron közösségi munkában egy kisház is fog épülni (legalább meglesznek a tapasztalatok az itthoni házikóhoz ;) mind költség, mind kivitelezés tekintetében).

Továbbra is egyetlen, de nagy paránk a közeli vasút.. elvileg szökésbiztos a kert, magas a kerítés és zárva van a kapu, + ha még az ovi kertjéből sikerül is kilógnia egy csemetének, akkor onnan a sulisok kertjébe kerül, ahonnan még szintén ki kell szökni, szintén nem egyszerű. De a sulisok kertjében meg van egy csomó érdekesség, ami az ovisoknál nincs, így szerintem ha oda kijut egy gyerek akkor egy darabig nem megy még tovább, azalatt meg csak feltűnik, hogy hiányzik...

Ééés, mivel a kert felújításában mi is részt veszünk, további biztonsági intézkedéseket eszközölhetünk, az én gondolatom pl. egy kolomp a kapuhoz... ha nyílik, szól a kolomp... (bár ennek veszélye, hogy már épp ezért nyitogatni akarja minden gyerek... szóval valami más kell, de kell hogy legyen valami "hanghatás" amire odafigyelnek az óvónők, ha nyilna a kapu...(a kerítésen szerintem kizárt hogy át tudna mászni bármelyik gyerek)

Épp tegnap érkezett meg az önkormányzati értesítő is amúgy, hogy felvették mindkét manót az önkormányzati oviba - igaz se nem oda ahova jelentkeztünk, se nem oda ahova tartozunk, hanem a Legóvár Oviba. Ami egyrészt gyalog már messze van és ugyanúgy autóval kéne járni, másrészt khm...a neve beszédes, ugyanis ez egy konténerovi. Az egyetlen ovi Bián, ahol nincsenek összevont csoportok, ami egyrészről jó is lehetne, és gondolom ez is lebegett mint szent cél a vezetők és döntéshozók fejében, ha Luca és Boti nem együtt jár, kicsit külön vannak - de ezt az 1 év alatt majd megoldjuk a W oviban is, 1 év után már nem baj, ha együtt járnak még 2 évet, utána Luca úgyis megy suliba, Boti meg még marad és onnantól nem lesznek már együtt többet sehol. (mármint remélem azért még sokszor sokmindent együtt csinálnak majd később is, csak nem lesznek sziámi ikrek). Hogy külön helyre járjanak viszont, az csak arra jó, hogy 2x annyit legyenek betegek, mert ha az egyik csoportban beteg valaki azt is elkapja mindkettő meg ha a másikban, azt is... a beszoktatást már nem is tudom elképzelni, hogy hogy menne... nem tudok mindkét szobában ott ülni...

Szóval jó ez így. :) Így kellett ennek lennie. Hatalmas szerencse, hogy van lehetőségünk, hogy a w-ba járjanak, ha nem lenne más választás mint a legóovi, hát ez maradna, de nem lennénk vele túl boldogok azt hiszem...

Hogy lehet ennyire nehéz egy döntés...?

Első számú helyünk volt a budaörsi Katicabogár és nagyon letörtünk, amikor nem sikerült az első körben a felvétel. Jobb időben, jobb helyszínben és ugyanemiatt jobb anyagilag is, mert nem mindegy, hogy Marcinak Biáról Telkibe, majd Telkiből Budaörsre kell mennie, vagy Budaörsre megy és tesz egy 2 perces kitérőt az oviba...
Ha bármi van, ott van 5 perc alatt. Én 10 perc alatt (öltözéssel együtt 15 perc).
Modernebb - és így az itthoni környezetnek jobban folytatása talán - a budaörsi ovi.
Nem fenyegeti költözés veszélye, a közeljövőben legalábbis.
Az óvónők szimpatikusak, bár csak 1x beszélgettünk velük - de Judit Telkiből engem teljesen elvarázsolt az alatt a 2 alkalom alatt amikor beszélgettünk. Ilyen hatást őszintén egyik budaörsi óvónő sem tett rám, bár ők is nagyon kedvesek, szimpatikusak, tényleg.

A telki oviból könnyű elérni akár Esztert, akár a két óvónőt, telefonon, vagy e-mailen. Ma negyedszeri kísérletre sikerült csak felhívnom - épp az imént - az egyik óvónőt. Hogy volt-e náluk bármi ilyesmi, kirándulás, bográcsozás, azt nem tudom, de most nincs, nyáron két alkalommal lesz "ismerkedés" (de az már nem világos számomra, hogy ez gyerekekkel vagy gyerekek nélkül lenne), az egyik július 4-én, a másik augusztus 7-én (nyilván annak, aki épp nem nyaral), amikor az oviban "csinálunk majd valamit", "valami hasznosat nyilván, varrogatunk, vagy javítgatunk valamit"
A beiratkozásról - nyílván önhibánkon kívül - lemaradtunk :), így a pótbeiratkozásra mehetünk 16-án.
Az új gyerekeket hetente "engedik" a régiek közé többes bontásban, így valamikor október elején-közepén jön el majd Luca ideje..:)

Áááá még mindig nem tudom, hogy ez-e a jó döntés, nem érzem egyszerűen... (mármint nem a w mellett nem érzem a döntést, hanem hogy Telki v Budaörs)

Amikor nehezedik a döntés...

Ma felhívtak a budaörsi Katicabogár Waldorf Oviból, hogy azok közül akiket felvettek, az egyik család elköltözik, ezért van egy szabad hely, és sorrendben mi vagyunk a következők... tehát felvennék Lucát...
Huhh... huhúúú de örültünk volna ennek pár hónapja! :)) Most is örülünk, csak kicsit nagy most már a dilemma, gyakorlatilag Telkibe is fel vagyunk véve és oda járunk több mint fél éve most már minden kedden játszóházba... DE Telki épp a másik irányban van, és így Marcinak könnyebb lenne Budaörs, ha arról van szó, hogy neki kell bevinni/hazahozni Lucát... (a mai játszóházas történet után 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy Botinak még nem való az ovi, edződnie kell kicsit - és nem úgy, hogy bedobjuk a mélyvízbe... ha valaki csúnyán néz rá vagy meglöki máris olyan szívszaggató, fuldokló bömbölésbe kezd (nem hisztibe, komolyan sérelmezi és teljesen kiakad), hogy alig lehet megvígasztalni...)

Az önkormányzati oviba, hogy felvették-e őket, az még egy hét hogy kiderüljön, de oda is nagy valószínűséggel csak Lucát veszik fel, Botit nem, mert egyszerűen nincs annyi hely, az 5 éveseket meg kötelező felvenniük...

A döntési szempontok között ugye az is ott lesz, hogy a Telki ovinak - előbb vagy utóbb de - költöznie kell és még nincs  meg a hova... a budaörsi is szeretne költöni, de semmi kényszer nincs erre, mert nem akarják kirakni, egyszerűen magas a rezsiköltség... de ott egyszerre fog költözni az ovi és a suli, és mivel suliba is ide tervezzük őket járatni, hát jaja.. .nem mindegy... ÉS talán egy picike esély van arra is, hogy a Csillagösvény suli és a Katicabogár Ovi Biára költözzön... csak pedálozni kéne kicsit az önkormányzatnál épületért és némi támogatásért (az önkormányzatnak is szuper lenne, hiszen égető kérdés számára is, hogy további óvodai és iskolai helyeket teremtsen a semmiből...)

Hájjájáj... SWOT analízist kell csinálni komolyan, hogy felelősségteljesen tudjunk dönteni... :)

"Felvételi beszélgetés"

...kizárólag idézőjelben, mert a felvétel nem a beszélgetésen múlik, mondhatjuk, hogy mindketten fel vannak véve - ha úgy szeretnénk. :) kizárólag egy ismerkedő beszélgetés volt ez, nagyon hasznos és nagyon megnyugtató, mindkét óvónő nagyon szimpatikus. Az óvóda elképzelhető hogy - amennyiben sikerül megfelelő helyet találni és megfelelően felújítani - még a nyár folyamán elköltözik az új helyére (a jelenlegi ház tulajdonosa ugyanis éppen árulja a házat, és olyan összegért, amit nem tud 12-14 család bevállalni. A lehetséges helyszínek (természetesen elsősorban Telki, hiszen a legtöbb gyerek onnan jár...) még Páty és Budajenő határán belül mozognak.

Egyébként - bár az utóbbi hetek itthoni "küzdelmei" miatt már-már hajlottam rá, hogy Botinak is jó lenne az ovi /ill. nekem jó lenne ha Boti is menne :p - most ismét megerősítettek benne, hogy Botinak még jobb lenne itthon. És valóban, azért őt még nem mondanám "óvodaérett"nek, nem tud figyelni a mozgásos játékokra, nem ért meg egyszerűbb játékszabályokat sem, a beszédét sem sokan értik meg rajtam kívül... és  azért még kicsi ő... a waldorfban ugyanúgy vegyes csoportok vannak, mint nálunk az önkormányzati oviban, de mivel ittis-ottis inkább a nagyobbak vannak többségben (főleg az önkormányzatiban ahol ugye 5 éves kortól kötelező felvenni a gyereket, e kor alatt alig van gyerek..), akik azért inkább elnyomják a kicsiket, mint hogy magukkal "húznák" őket: kiszorítják játékokból, visszaélnek az erejükkel stb. Na ez még biztosan nem való Botinak. Lehet hogy szeptemberre már kész nagyfiú lesz, de most még egy óriási csecsemő néha. Mostanában a szobatisztasága sem annyira megbízható mint még ősszel volt, sokszor belemerül a játékba és nem szól, ha mindez az oviban történik, lehet nagyon visszaveti még őt.
Ezen felül tényleg össze vannak nőve Lucával, Lucának így lesz esélye "nagylánnyá" nőni, Botinak pedig lesz esélye feltalálnia magát, legalább délelőttönként, amikor nem lesz aki minden percében irányítja hogy mit és hogyan játszon (Luca őrmester :p).

Szóval jó, hogy ebben ők is megerősítettek (és nem helyhiány miatt erősítettek meg, sőt, nekik az lenne jó (anyagilag) ha Boti is menne, mert nem lesz feltöltve a létszámuk, egyszerűen ezt a kérdést nem az anyagi oldalról közelítették meg.
Biztosan kicsit nehezebben indul majd így az év, de szerintem jó lesz.. :)

Pénteken közös kirándulás, este pedig bográcsozás, várjuk! :)

Felvételi 2. kör

Sajnos Budaörsre nem sikerült a felvétel, ill. várólistára kerültünk, ami azt jelenti, hogy a tényleges beiratkozáskor (amikor be kell fizetni előre 3 hónapot) lehet visszalépő, vagy akár a 3 hónap befizetése ellenére szeptemberben, VAGY év közben is akár, ha valaki elköltözik / mégsem jön be neki a waldorf és elmennek, akkor van sanszunk... hát nem túl rózsás... :(

Ezek után megpróbáljuk még Telkit, ide talán picit több esélyünk van, mert ismernek minket, ide járunk ugye baba-mama csoportba (azért ide, mert a Budaörsiben szünetelt a baba-mama csoport jó darabig, pár hete indult csak be).  Itt van azt hiszem 12 hely úgy, hogy akik mennek elsőbe, senkinek nem jön tesója az oviba. Tehát ez 12 szabad hely. :) Viszont ide sem 12-en pályáznak... meglátjuk..

Ha egyik waldorfba sem veszik őket fel idén, akkor lehet mégis marad a helyi ovi, max. ugyanígy délig és próbálkozunk jövőre is. De csak akkor, ha a helyi ovi beváltja a hozzá fűzött rémálmaim:p, mert azt sem szeretném hogy Luca minden évben más oviba járjon, mire lesznek kis barátai, átvigyem máshová... akkor maradnak az iskoláról szőtt tervek és álmok és a remény, hogy oda felveszik majd őket.

családi ellenérzések

Lépten nyomon hallom, hogy a waldorf "út" legnagyobb nehézsége, hogy előbb utóbb a családban lesznek erős kritikusok, aggódók, a waldorf lényegét meg nem értők. De mindig úgy gondoltam, hogy ez az általános iskola 1. osztályának végén jöhet elő legkorábban, amikor a nagynéni vagy a nagyszülő kétségbeesik azon, hogy a 7 éves gyerek nem olvas folyékonyan vagy nem ír szépen, folyóírással (HA nem ír, mert visszafogni senkit nem fog vissza a waldorf, és nem egy gyerek van aki már úgy megy elsőbe, hogy tud írni-olvasni, nem azért mert otthon megtanították, hanem mert valahogy "ráragadt" - én mondjuk nem voltam ilyen gyerek, de Lucából történetesen kinézem, most is sokszor játsza azt, hogy "ÍR", ilyenkor nem formákat és vonalakat rajzol, hanem folyóíráshoz hasonlatos krix-kraxokat - emlékszem, anno én is csináltam ilyet és alig vártam, hogy írni tanuljak, hamar meg is tanultam... - szóval nem jelenti, hogy TÉNYLEG nem fog olvasni első osztály végére, de akár ez is lehet. Ha pedig ez lesz, akkor biztosan jön  majd a szomszéd, akinek a fia már szavalóversenyen indul másodikban :p, vagy a nővérem, vagy valamelyik nagyszülő, vagy valamelyik barát és finoman elkezi majd pedzegetni, hogy nem-e dislexiás a gyerek, ki kéne vizsgáltatni... mert hogy gond lehet.
Aztán lesz még ellenállás, amikor az unokatesójuk már matekversenyre jár, ők meg lépegetnek az udvaron az osztállyal, hogy egyáltalán képbe jöjjenek, mire is való a mértékegység...
Ezekre - azt hiszem - lélekben felkészültem, válaszom még nincs a tíz év múlva felteenő kérdésekre, de akkor biztosan lesz. A jövőbe én sem látok. Szerencsére.

Arra viszont őszintén szólva nem voltam felkészülve, hogy már az óvodaválasztásunk ekkora vihart kavar családi körökben - mert amíg nem arról volt szó, hogy waldorf, addig ha az óvoda szóba került, kb. mindenki azonos véleményen volt: tökmindegy, ne legyen vasszigor, jófej legyen az óvónő, aki szereti a gyerekeket. Egy családi összejövetelen tegnap olyan direkt és provokatív kérdéseket kaptam, hogy azon őszintén meglepődtem. Nem voltam a szobában, amikor egyáltalán felmerült a téma, mire visszaértem már elég feszült volt a légkör, ami engem, a nekem szögezett direkt kérdésekkel (OK. Tudod, hogy mit nem szeretnél, meg elmondtad hogy mit nem csinálsz. DE MIT CSINÁLSZ. KONKRÉTAN! - Amikor pedig válaszolni kezdek rá, félbeszakítva, NEM TE, M. :p (basszus, napi 12 órát töltök velük, M. kb. este egy felet... akkor erre miért is neki kell válaszolnia??? Főleg, hogy addig kb. nekem tett fel minden kérdést és én is válaszoltam rá) kombinálva erősen feszélyezett - mi tagadás, 4 év itthonlét után elszoktam az ilyen stresszinten folytatott beszélgetésektől (talán ezért is mondtam fel tavaly augusztusban 2 hónap munka után, korábban lehet megvárom még, hogy az a bizonyos olló másodszor is a gipszkarton falban landol, ezúttal az én fejem mellett, vagy én nem leszek ilyen szerencsés...)

És bár már 2 vonalon is kaptam ígéretet, hogy jujj, nekem van egy ismerősöm, akinek a gyereke waldorfba járt és épp most hozta el, megadom a számát, egy darab telefonszámot nem kaptam még, pedig TÉNYLEG érdekelne a negatívumok sora is - mert nyilván van, tökéletes rendszer nincs, engem csak az érdekelne, hogy MI volt az ami nem jött be az adott családnak, az adott gyereknek...? Mert ilyet még nem hallottam, max. hogy basszus, állandóan be kellett menni csinálni valamit a suliban... - hát aki ezen megrökönyödik, azt sajnálom, nem tudta mit vállal. Ez kb. olyan, mint ha a nászéjszakán döbbenne rá a vőlegény, hogy neki "hozzá kell érnie" a menyasszonyhoz, az meg pfujj... ő olyat soha.. Szóval csodálkozni lehet, de amit meg lehet tudni már külsősként is, azon talán mégsem kéne. Engem azok a dolgok érdekelnének, amik kívülről nem látszanak, csak amikor már bennevagy. Pl. az anyagi oldalát én nagyon rizikósnak érzem, mert mi van, ha van egy 20 fős osztály, amiből egyik évről a másikra 18 azt mondja, hogy idén ő ha megszakad sem tudja a teljes tandíjat befizetni, vagy egyáltalán semennyit sem...akkor hogyan működik tovább a rendszer? Szóval nekem inkább ilyen aggodalmaim vannak, de ezek meg kb. olyan aggodalmak, mint a mi van, ha holnap becsap egy üstökös...? Eddig ugyanis ilyen még nem volt egy waldorf oviban, általános iskolában vagy gimiben sem és bár van rá esély, de statisztikailag szinte lehetetlen.
Olyan aggodalmaim ellenben nincsenek, hogy hogyan kezeli az osztálytanító, ha a waldorf osztályban is van egy "beszólogatós, padra felülős, tanárt lekezelő stílusban kioktatgatós, gazdag, befolyásospapás, órát zavarós" kisk@csög... Kezelni fogja. Ha ő nem, akkor a 19 szülő, mert itt nincs olyan, hogy az egyik szülő 10x annyit fizet mint a többi... tehát tökhiába gazdag és befolyásos a papa a 19 szülő el fogja érdni hogy szépen kirakják a csemetét a suliból/önként elvigyék. Evvan. És mivel a visszajelzés itt nem a félévente esedékes szülőin történik olyan formában, hogy "anyuka, Gézuka 4 hete nem jön iskolába, ugye tud róla?", hanem folyamatos visszajelzés van, így szvsz el sem jut egy gyerek erre a szintre (a szüleim és a tanáraim is lesz@rnak, valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet szintre).

Hogy mit várok a waldorf ovitól?:
Hogy a gyerekeim úgy fejlődjenek, úgy töltsék a napjaikat az oviban, mintha csak itthon lennének - azzal a különbséggel, hogy közben önállósodnak és szocializálódnak, mert találkoznak velük egykorú ill. nagyobb -kisebb gyerekekkel.

Mire számítanék (értsd, valóban ahogy leírom, erre SZÁMÍTANÉK,  nem feltétlenül lenne ez, lehet, hogy kellemesen csalódnék), ha a helyi oviba menne?:
Hogy a biciklis sisak és a kisbicaj nem ajándék a gyereknek, mert az JÁR, mert már mindenki másnak is van rég.  Ahogy Barbie-ja is van minden 4 évesnek és egy 7 éves nem is 7 éves saját mobiltelefon nélkül. Hogy egy kirándulás a családdal lófitty, mert Pistike a hétvégén Gardalandban volt és kapott egy csomó új cuccot, még 3D-s szemüvege is van Pistikének, engem meg csak a csalán csípett meg. És persze, a család határozza meg az értékrendet, de a közösség azt, hogy hogy érzi magát az ember a saját kis értékrendjével. Tehát hiába érzi ő jól magát a kiránduláson és hiába határtalan az öröme, amikor másfél hónap várakozás után végre megkapja az áhitott biciklit, ha amikor az oviba megy, azt látja, hogy a többiek (akik bár Gardalandban nem voltak, de végigtévézhették az egész hétvégét) vonogatják a szemöldökük és kicsit sem tartják semmire az ő élményeit, mert nem tudja, hogy a szombaton a minimaxon mi volt, így nem is lehet vele beszélgetni, ellenben Pistikét szétszedik a 3D-s szemüvegért (és elmesélik mi volt a Minin, nehogy Pistike lemaradjon). Akkor hazajön és bár bóvli szarnak tartja, mégis 3D-s szemüvegért fog hetekig sipákolni.
És ezen a ponton keménykedhetek, hogy nem, nem veszem meg azt az 500 Ft-os vackot - meg a hozzá való x db magazint x ezerért, amivel 3D-ben nézheti a képeket), de nem jobb-e ebéd előtt elrakni az asztalról a tál süteményt, mint bebizonyítani, hogy meg van nevelve és rászólni amikor el akar venni egy sütit, hogy "majd ebéd után" - aztán várni a csodát, hogy megegye az ebédét és csodálkozni, hogy bár azt mondta jóllakott mégis megesz egy tál süteményt ebéd után... a kis beles...

És én nem akarok senkit meggyőzni a saját igazamról, Isten ments, nem vállalom érte a felelősséget! :) Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki mik az értékek, mik a prioritások, milyen áldozatokat akar és tud meghozni valamilyen cél érdekében. Van, aki már túlvan ezeken a döntéseken és az akkori feltételek valamint ma, az eredmények ismeretében úgy gondolja, hogy a mai körülmények között is ugyanaz az út az üdvözítő. Nem feltétlenül. De ez nem jelenti, hogy ő nem a legjobb utat választotta! Azt választotta. Akkor, ott, az volt a legjobb út. Van, aki a döntések egy részén már túlvan, egy része még előtte áll, eredmények pedig még nincsenek, még várni kell rá úgy 15-20 évet. Ő is nyilván a tudásának legjavát adva, a rendelkezésére álló információk alapján a saját gyerekének a legjobbat akarva döntött valamiképp és fog dönteni a jövőben is. Mindenki így dönt. Én csak akkor érzem kellemetlenül magam, amikor azt feltételezik, hogy én nem.. :) És erre lehet, hogy kicsit hevesebben reagálok... tény.

Továbbra is bíztatok bárkit, hogy ha bármilyen TÉNYT, érzelmektől mentesen képes tálalni, ami akár pozitív, akár negatív a waldorfra nézve, azt közölje velem, előre is köszönöm!! Én pedig ezt is beveszem majd a millióegy tényező közé, amik alapján döntök. De senki ne sértőjön meg, ha nem úgy döntök, mint ha egyedül az ő szava, az ő egy töredék információja lenne a döntésem alapja. Még akkor sem, ha kikérem a véleményét. Mert a véleménye egyszerűen, egy vélemény. Megköszönöm és átrágom, megfontolom. Lehet, hogy elvetem, lehet hogy egy részét elvetem és egy részét beépítem, lehet hogy teljesen beépítem. Ez már rajtam múlik. Aki ezt nem képes feldolgozni, az soha, senkinek ne adjon tanácsot, semmiben.

Zárva a mai bejegyzést, afelől tehát már nincsenek kétségeim, hogy tág családilag ez az út nem lesz egy egyszerű menet, de úgy gondolom nem a könnyű, hanem a számunkra, négyünk számára jó utat kell választanunk.
Iskoláig még van 3 év. Ez szerintem elég arra, hogy magát a közösséget megismerjük, hogy belelássunk hogyan is működik ez az egész rendszer, mi az az eleme, ami a külső szemlélő számára "szektásnak" tűnhet és hogy megtudjuk, ez a félelem jogos-e.. :)

Felvételi

Tegnap voltunk a budaörsi Katicabogár Waldorf oviban "felvételi beszélgetésen" - nyilván nem a beszélgetésen múlik bármi is, az óvónők kínkeservesen próbálják a 8 pályázó közül kiválasztani azt a 4-et, akit fel tudnak venni (azért jó hír ez nekünk,hogy már "csak" 8-an pályázunk a 4 helyre, volt ez jóval több is, csak sokmindenkit elijesztett, hogy csak 4 éves kortól veszik fel a gyerekeket. Mi azért próbálkozunk, mert Luca októberben már 4 éves lesz...)

Nagyon szimpatikusak voltak és próbáltak mindenféle alternatívát felkínálni: hogy a 11. kerületben is van egy waldorf ovi, ahol jóval több hely és kevesebb pályázó van, ill. ott a töki waldorf ovi (aminek az elérhetőségét továbbra sem találom sehol sem) ill.a telki ovit. Ezek az utazás miatt viszont kiesnek...
Sajnos egy ponton "elszóltam" magam, hogy ha ide nem veszik fel őket, lehet várunk még egy évet... én hülye.... egyrészt szinte láttam ahogy felragyog a szemük, hogy már csak 7 pályázó közül kell kiválasztani a 4-et :p, másrészt nem tudom van-e még annyi energiám és türelmem, hogy még egy évet itthon legyek kettejükkel.... nem biztos...
így aztán alternatívaként mégiscsak jelentkezünk majd Telkibe is (bár ez továbbra sem túl szerencsés) és a helyi oviba is, bár libabőrözök, ha belegondolok, milyen változásokon fog ott átmenni Luca egy év alatt... :'(
Még másfél hetet kell várni és visszaszólnak Budaörsről... muszáj,hogy sikerüljön, nincs alternatívánk...!!

Beiratkozási esélyek

Még mindig nem eldöntött, hogy Telki, vagy Budaörs lenne nekünk jobb (a legjobb az lenne, ha itt Bián lenne Waldorf Ovi-Suli, ami nem is esélytelen!! de erről majd később, ma ugyanis nincs...), talán Budaörs továbbra is praktikusabb. A budaörsi Katicabogár Waldorf Oviban voltam csütörtök este egy szülői esten, amit a szeptemberben csemetéiket beiratni szándékozó szülőknek szerveztek. Esélyünk bekerülni van, még ha elég kicsi is..:))) kb. 25 család volt ott, és 3 hely lesz szeptembertől, ugyanis a mostani csoportból csak ennyien mennek iskolába.
A prioritások:
- legyen legalább 4 éves a csemete(szeptemberben még Luca sem lesz 4... buktuk..??)
- ne legyen otthon anyuka a kistestvérrel (buktuk..??)
- előnyt élvez a felvételnél, ha a nagyobb testvér a Csillagövény suliba jár... (buktuk)

Amiért talán mégis van esélyünk:
- Luca októberben azért már betölti a 4 évet és sok jelentkező akik ott voltak épp a 3at töltik, vagy még azt sem..
- bár itthon vagyok Botival és még egy évet itthon is tudok lenni, Boti is már 3 éves lesz novemberben, akár vihetném is az állami oviba, de nem akarom, ergo itthon leszek vele, jövőre meg már őt is felvehetik (remélem) a Katicabogárba... Jó (és történetesen igaz) érv lehet viszont, hogy mivel kicsi  a korkülönbség, nem adatott meg, hogy Botival kettesben legyek... és neki is "járna" ez, mint a nővérkéjének... ez pedig csak akkor kivitelezhető, ha idén Luca megy oviba, ő pedig marad itthon, velem.
- nagytestvér nincs, aki a Csillagösvénybe járna, de talán szintén nem elhanyagolható tény, hogy eredetileg iskolát kerestünk nekik és jelenleg a Csillagösvény mellett voksolunk - így találtunk az ovira.

Ha nem jutunk be, akkor pedig lássuk a további lehetőségeket...:
1. marad Telki, ahová kicsit többet kell utazni és tény, hogy nem épp szerencsés, hogy Botival 2x utazok oda-vissza, hogy Lucát bevigyük, majd hazahozzuk...
2. már ott a szülői esten felmerült annak a lehetősége, hogy egy másik ovit hozunk létre, ill. nem új alapítvánnyal és új engedélyekkel, hanem az ovinak egy másik, kihelyezett csoportja működhetne valahol... akár Bián...
Tekintettel arra, hogy a kastélyépülettel az önkormányzatnak tervei vannak (iskolabővítés), ez egy remek lehetőség lenne, főleg, hogy a Csillagösvény is új helyet keres az iskolának, tehát talán indulhatna oviként, és ha kész az épület felújítása, akkor mehetne itt tovább az iskola. Arról már csak álmodok, hogy az épület méreteinél fogva egy gimnázium is elférne itt...

Nagyon izgalmas!!!!

Egyelőre visszaküldjük a jelentkezési lapot és megjelenünk a beszélgetésen április elején, és egyelőre bízunk benne, hogy felveszik Lucát ide. Ha nem, akkor pedig valami iszonyat meló vár ránk a nyáron, hogy alakítsunk valamit itt helyben... ;)

Születésnap egy waldorf oviban

Egyelőre még csak anekdotaként ismerjük :) de remélehetőleg az ősszel már személyes élményeinket írhatom majd itt le. Azonban kicsit előre megyek és leírom már most amit tudok, mert nekem annyira tetszett az elbeszélés alapján! :)
Bevezetésként leírom, hogy hogy zajlott a családi napköziben egy születésnap:
a szülők cukrászdából tortát vittek ki ilyet, ki olyat... ki egyszerűt és csak 8 szeletest, ki pedig emeletes marcipánbevonatosat vagy autó formájút - kinek mire tellett ugye.. Ebéd után a szülinaposnak elénekelték a boldog szülinapot, felvágták a tortát, betermelték majd kapott egy ajándékot az óvodától, amit az óvodavezető megvett a boltban. Ennyi. Aminek örülhetünk tulajdonképp hisz én ilyenre sem emlékszem - vagy már a mi időnkben is divat lett volna a születésnapok megünneplése?? Mondjuk én júniusi gyerek vagyok, lehet ezért ebből ki is maradtam volna.. :p
Hogy zajlik ugyanez egy waldorf oviban (legalábbis a Budantúli Waldorf Oviban):
a gyerekeknek minden reggel legkésőbb fél9-re be kell érkezni. A szülinapos már itt kivételezett helyzetben van, mert a születésnapján (vagy ha az épp hétvégére, vagy szünetre esett, akkor utána egy egyeztetett napon amikor újra oviba megy) nem fél9-ig kell beérnie, hanem később érkezik, 9 körül, a szüleivel együtt! A szülők is jönnek ugyanis ezen a napon vele együtt az óvodába. A többiek már várják, készülnek és a kis ünnepelt kap egy palástot és koronát amint belép - ezen a napon ugyanis ő a kiskirály/kiskirálylány és ennek megfelelően is bánnak vele, egész nap. Ő ül az asztalfőre stb.
A tortát nem cukrászdából kapja, hanem valamelyik anyuka készíti, így egyéni különbségek lehetnek, de biztosan nem lesz autó formájú, vagy emeletes-marcipános. :)
Az óvónéni pedig aznap nem tündérekről vagy manókról vagy a szép pirosra sült vajaspánkóról mesél, hanem az ünnepeltről. Az ő eddigi kis életét szövi egy szép mesébe - a szülei által elmondottak alapján - onnan kezdve, hogy ő kiválasztotta a szüleit, hogy hozzájuk szeretne születni és hogy mi minden történt azóta vele... na aznap én tutira nem sminkelek.. :)
Nagyon várom hogy szerda legyen, hogy meg tudjam kérdezni mikor vannak a beiratkozások, nehogy véletlenül lemaradjunk...!

Eltelt egy hónap...

...bizony rohan az idő, próbálok itt naprakész infókat adni, de nehéz, este általában már csak berogyok az ágyba, nem igen van kedvem blogot írogatni, napközben meg nincs rá idő - általában, ma egy kivételes helyzet van, szombat, sőt, itthon is vagyunk..! :) Még. :) No próbálom tömöríteni, hogy beleférjen az időbe..
Most már fix keddi program a telki waldorf ovi játszóháza, bár a héten elég későn érkeztünk, mert nagyon nagyot aludtunk (én is végre! ;) ) a délután. Még mindig kicsit bizonytalan vagyok abban, hogy hogy is lenne jó...
1. Telki-e tényleg a legjobb helyileg - az ovi várhatóan költözni fog, kint lóg az "ELADÓ" tábla a kerítésen... új helyet viszont még nem találtak, tehát ez a része kicsit "para"... lehet nem is Telkiben lesz az ovi... épp tárgyalnak a budakeszi társasággal, akik waldorf ovit szeretnének alapítani... lehet egyesítik erőiket. Persze ha ez szeptemberig lezajlódna, az nem gond, de nem szeretném, ha újra költözne Luca ovija, már 2x átélt egy "ovi-költözést", bár simán vették, de azért szerintem nekik még jó ha fix hely az ovi és nem egy vándorcirkusz az egész..
Ha nem Telki, akkor mi...? Budaörsön gondolkozok még, a Csillagösvény sulit szemeltünk ki nekik egyelőre (ez még nyilván változhat, rengeteg víz lefolyik a Dunán mire iskolaérettek lesznek..) és a sulival egy épületben van az ovi. Így ez nagy könnyebbség lenne, ha Luca suliba megy, Boti meg még oviban marad, nem kell kettészakadnom délben amikor begyűjtöm őket.. DE lehet hogy jobb ha helyileg elválik az ovi és a suli épülete, hogy érezze a minőségi különbséget ovi és suli között..(??) de mivel eddig az épület fsz-jén volt egy kisebb helyiségben, a suli meg mégiscsak az egész nagy épület... talán mégis más... bár ez a suli is költözni készül.. :)) de akkor az ovival együtt fog költözni.
2. Másik nagy dilemmám, hogy menjen-e Boti is most oviba..?
Mellette szól, hogy egyszerűbb lenne... nem kellene oda-vissza hurcibálni napjában 2x (talán 1-re leredukálható még ez, ha sikerül Lucával korán indulni mindig, és visszaérni mire Marcinak mennie kell, akkor addig Boti itthon maradhat vele.. és csak délben kell megjárnia az oda-vissza utat, ami egy kiadós sétának is megteszi (kicsi séta, buszozás, kicsi séta... majd vissza ugyanez) (mert arra gondoltam, volánbusszal tennénk meg a Bia-Telki távot, mert az autóban pont bealszanak mire hazaérünk, ami nem kafa, mert megébrednek és utána nem alszanak... az a 10 perc alvásidőnek meg elég kevéske... A buszon biztosan nem alszanak el, és bár pont a duplája a menetidő a sok megálló miatt, de a 20 perces út még mindig nem vészes, + kicsi séta... csupa izgalom! ;)).
Kicsit tartok még attól is, hogy ha Boti marad, akkor majd megy napjában 2x a hiszti, mert Luca itthon akar majd maradni velem, Boti meg menni akar Lucával... ahhoz nem elég nagy a korkülönbség, hogy annak a magyarázásába kezdjek, hogy "amikor megszülettél, Luca, akkor itthon voltál velem, és csak velem, senki más nem volt itt, nem volt még Boti, egész nap csak veled foglalkoztam, és ez "jár" Botondnak is" mert ugye Botond azért már nem az a csöpp kisbaba.. :p
Ellene szól, hogy tényleg járna Botondnak is egy kis külön figyelem és valószínűleg jót tenne nekik egy kis egymástól külön töltött idő...
Szóval mostanában ezen a két kérdésen rágom magam, pedig lassan beiratkozás lesz mindkét helyen... - Telkiben nem is tudom mikortól... de mindenképp most márciusban..

Az első nagyobbacska lépés

Ma reggel beszéltem a családi napközi üzemeltetőjével, hogy márciustól a gyerekek itthon lesznek velem. Amiket mondott, szinte megingatták volna a hitemet, hogy helyesen döntöttünk, ha nem csak azután kezdett volna érvelni, miután sajnálta hogy csak most szólunk mert nem rég küldött el pár gyereket, hogy nem tudja őket felvenni mert maximális a létszám.. :p
Elmondtam neki őszintén hogy mik a problémáim, hogy nem viszik őket eleget levegőre (ebben a hónapban talán ha 3x voltak kint) és hogy egyszerűen kezelhetetlenek amikor oviba járnak, vagy túl sok, vagy túl kevés ingert kapnak és Luca egyszerűen visszafejlődött egy 1 éves szintjére. Elmondta, hogy Luca nem a kiscsoport hatására viselkedik így, mert ő az egyetlen aki "dedózik" - ez, valamint az hogy otthon viszont a 3 hét alatt ezt elhagyta és most intenzíven újra kezdte, szintén megerősíti bennem, hogy neki még mellettem a helye..
Érvelni próbált azzal hogy ő úgy látja a környezetében, hogy azok a gyerekek akik csak 4 évesen kerülnek közösségbe, nagyon le vannak maradva... (...) hát erre nem tudok mit mondani... szerintem a környezet befolyásolja a fejlődést nem a közösségbe járás ténye... ergo ha én eljárok velük Ringatóra, kézműves foglalkozásokra, játszóházba, baba-mama klubbokba, összejárunk más gyerekekkel rendszeresen akkor a közösségbe járás fogalmát szerintem kimerítettük... megyünk kirándulni, kertészkedünk, állatkertbe megyünk, úszunk,  kétlem hogy lemaradnának. Persze ha egy tanyán élnénk és én reggeltől estig kapálnék ők meg a tyúkokkal játszanának egész nap akkor lehet lemaradnának, de így nem hiszem. Szerintem gyorsabban fognak fejlődni. Persze ha a fejlődést abban mérjük, hogy tud-e színezni a 4 évesem úgy hogy nem megy ki a vonalon kívülre, akkor le fog maradni.
Nehéz lesz, de hiszem hogy jó lesz.

Első benyomás

Jelenleg még nem tudjuk melyik waldorf ovi lesz a "befutó", a szempontok: az óvónők, a megközelítés, az ovi épülete, van-e hely.. :) kb. ebben a sorrendben, bár a pontot az i-re nyilván az teszi fel, hogy felvesznek-e minket egyáltalán.. :)
Az egyik lehetséges ovi a Telkiben lévő Budántúli Waldorf Óvoda. Itt voltunk ma ismerkedő, kóstolgató jelleggel baba-mama klubban. Nehéz a hangulatát leírni, mert még soha sehol nem éreztem ennyire hogy "otthon vagyok". Minden költői pátosz nélkül. Szinte nem ismertem senkit, egyedül Noémit de vele alig beszélgettem a 2 ott töltött órában... gyakorlatilag senkivel sem beszélgettem, most nem is az volt a lényeg, csak hogy befogadjam az egész milliőt. A játékok egyszerűen elbűvöltek, pedig tényleg nagyon egyszerűek, de ettől annyira MÁS, tényleg megmozgatja még az én berozsdásodott fantáziám is. Műanyaggal egyáltalán nem találkoztunk, talán a wc ülőkét leszámítva :)
A 2 óra programja valahogy így nézett ki:

• megérkeztünk, Eszter kedvesen mosolyogva üdvözölt minket, megmutatta merre van a beljebb..:)
• bent a gyerekek szabadon játszhattak bármivel (volt egy elkerített játékkonyha-étkező,  valamint egy nagy játszó rész ahol voltak asztalok és kisszékek,valamint sok-sok kosárban mindenféle érdekes holmi, mint mindenféle alakú és formájú (gondosan lecsiszolt, szálkamentes) fatörzsek, mindenféle termés, kukoricacsutkák, egy hintakos :), kis faszekér-falovakkal, egy nagyon szuper golyós-liftezős játék, horgolt állatkák, manók, waldorf babák, manók - Luca és Boti miután jól megtömték a pocakjukat mogyoróval :) élvezettel fedezték fel minden zegzugát a szobának. 
• Eszter gondoskodott a vacsoráről, kókuszos zabkását főzött, nagyon finom volt, Botinak is ízlett csak teletömte magát mogyoróval ezért nem evett sokat és hamar felpattant az asztaltól  - azonban még vacsora előtt egy kis közös mondókázással, höcögtetéssel tettünk pontot a játék végére, majd együtt elpakoltuk a játékokat, megterítettünk és következett az
• asztali áldás, majd a közös vacsora.
• vacsora után Eszter mesélt egy mesét a gyerekeknek - amit Luca és Boti kivételével minden gyerek tátott szájjal hallgatott, sajnos ők ezen a pontont már túl voltak pörögve... Remélem ha kiveszem őket az oviból hamar visszaáll a békéjük és újra nyugodt gyerekek lesznek...
• búcsúztunk és jöttünk haza

Valahogy - magamtól - azt vártam volna, hogy majd jóóól kifaggatom Esztert az oviról, hogy van-e esélyünk pályázni/bejutni... de valahogy ezek a kérdések egyáltalán nem foglalkoztattak amíg ott voltunk. Visszavettem kicsit a tempóból és tényleg csak élveztük az ottlétet. Mindhárman, igazán. Luca nem is akart hazajönni...:)
Jövő héten sajnos elmarad farsangi szünet miatt, de 2 hét múlva újra baba-mama klub. Nem kérdés hogy ott leszünk-e.. :)
Az oviról amúgy, az első bekezdésben írt szempontok alapján..:) :
Az óvónőket ugye nem ismerjük még.. de Eszter, aki "csak" egy anyuka, nagyon kedves, barátságos, nyitott, hihetetlen nyugalom árad belőle.
Megközelítés: na ez sajnos számunkra nem ideális mert csak autóval lehetséges, ill. utána kell járni, hogy a távolsági buszok hogy járnak, jár-e egyáltalán Telki és Biatorbágy között bármi is... autóval 15 perc, ami egy déli hazaútnál pont azt jelenti, hogy útközben elalszanak, amikor kiveszem őket a kocsiból, akkor meg "felélednek"... nem túl jó... a tömegközlekedés azért lenne jó még ha 2x annyi ideig is tart, mert az van annyira izgalmas számukra, hogy nem alszanak el, csak majd itthon.
Az ovi épülete teljesen rendben van, egy szépen felújított családi ház, nagy kerttel. Kint figyel a kerítésen egy "ELADÓ" tábla, ez mondjuk nem tudom jelenti-e azt hogy az ovi költözik, vagy bérlik csak a helyet és így is akarják eladni hogy tovább bérlik...? Nem kérdeztem rá... majd legközelebb.. :)

Pénteken megyünk a Csillagösvény Waldorf Suli (igen nem tévedés, a suli.. :p) kóstoló napjára, meghallgatjuk, belekóstolunk abba is, hogy megerősítést kapjunk, tééényleg jó az irány.. :)