Jövés-menés alvásidőben

Mármint a legkisebb alvásidejében... igyekszem szoktatni, hogy aludjon még indulás előtt egyet, de bár fél6-kor kipattan minden nap a szeme, mégsem dől ki 11-fél12-ig.. fél1-kor pedig már indulás van az oviba... úgyhogy többnyire az odaúton elalszik, majd vagy sikerül kivennem az autóból úgy hogy ne ébredjen fel, vagy nem. Ma már nagyon fáradt két heti alváshiányból adódóan, így nem ébredt fel. Arra sem, hogy az ovi előtti előtérben lévő asztalra megágyaztam neki pulcsikból, lefektettem rá és betakartam Luca kabátjával. Arra sem, hogy közben hangzavar volt, szülők beszélgetnek egyre hangosabb morajlással, amíg ki nem jönnek a gyerekek, akik hangos csatakiáltással vágtatnak a szülők elé. Levente nagyobb sóhajjal vette mindezt tudomásul és aludt tovább, békésen... :)

Holnap reggel fél8-ra megyünk, jön Lucához a fejlesztő pedagógus, Niki. Izgulok.

Első manóvarró délelőtt

Hogy ez nekem már mennyire nagyon hiányzott!! Végre eljött az első manóvarró délelőtt ideje... ami persze arról is :) szól, hogy Márton napra készítgetjük az ovisok számára a kis manókat, de arról is, hogy pár anyuka összeül, akinek van, hozza a legkisebbjét is, akik többnyire jól eljátszanak :), mi meg miközben jár a kezünk, ugyanilyen szorgalmasan jár a szánk is.. :) hihetetlenül feltöltődtem közben, nagyon jó volt :)
és hatékonyak is voltunk, jóval hatékonyabbak, mint a korábbi években.. igaz többen isvettünk részt rajta, de kiszabódott az összes manócska és sapkája.. :) és már fejetlenség sincs, elkészült az összes szükséges mennyiségű fej is. :)

Picit nyáriasan öltöztem, mit nekem reggeli 7 fok én pólóban érkeztem.. :p remélem nem fáztam meg és a következő alkalomra is el tudok menni. Levente is biztosan nagyon várja már! ;)

Barátkozó délután az egyik ovistársnál

Ha egy kisgyerek valamilyen okból nem találja meg a barátait az óvodában, bevett gyakorlat - gondolom nem csak nálunk :) hanem minden óvodában - hogy barátkozó délutánra átmegy egy-egy ovistárshoz/együtt játszótereznek, tehát a szülő biztonságos háttérországként ott van, miközben a két-három gyerek könnyebben egymásra találhat mint az ovi zajos "tömegében". Idén erre nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni Luca miatt, aki tényleg kicsit nehezebben barátkozik, hogy úgy mehessen iskolába, hogy ott már legalább 1-2 barátja biztosan legyen...

Így ma átmentünk az egyik családhoz, szintén 3 gyerek, csak itt a legkisebb fiúcska az, aki iskolába készül, nem a legidősebb lányka.. :) ez azért sokszor meglátszott az elején, kicsit játszottak együtt, majd, mivel nem igen tudtak "nagyfiús" játékba bekapcsolódni az enyémek (még sosem láttak Monopolyt :) ), így egy idő után leszakadoztak.. és ugyanúgy eljátszott a két tesó együtt, mint itthon, meg az oviban.. az ovis kis barát pedig játszott a nagytesókkal/ a nagytesók osztálytársaival...
Azért a nap végére újra egymásra találtak: az "ovishumor", ahogy vendéglátónk nevezete :), összehozta őket... együtt ökörködte a vacsoraasztalnál... alapvetően sem nálunk, sem vendéglátóinknál nem megengedett viselkedés ez evés közben, de egyrészt leállíthatatlanok voltak, másrészt cukik na.. :)

Remélem az ilyen délutánok segítenek majd kicsit "szétrobbantani" őket az oviban (mármint a két tesót leválasztani egymásról..)

Gabonakör

Ez a mi ovinkban a gabonakör - meg gondolom minden más oviban is. :)

Waldorf óvodában fejlesztés nincs. Vagy mégis.

A waldorf óvodákról, meg általában az egész waldorf képzésről sok tévhit kering, az egyik legáltalánosabb, hogy itt mindent lehet. Ezután jön, az ott nem fog megtanulni semmit a gyerek és a nőnek mint a gaz, senki sem törődik vele kinek lenne szüksége esetleg logopédusra, vagy bármilyen fejlesztésre, mire egyértelmű meg már késő...

Nos jelentem, egész más a helyzet. Az óvodába heti rendszerességgel ellátogat egy fejlesztő pedagógus, aki - elsősorban az iskolába készülő - gyerekeket megnézi (játszik velük, rajzoltat, beszélget velük) és egész év során figyelemmel kíséri őket. Amennyiben az óvónők megkérik, egy-egy "problémásabb" (=visszahúzódóbb, magába zárkózó, vagy épp túl vad, túlmozgásos, verekedős) gyereket is megnéz, akkor is, ha még nem ez az utolsó óvodai éve.
Bizony tavaly év végén Lucám is a fejlesztő pedagógushoz került, hogy nézzen rá, mert nagyon bizonytalan lett önmagában, egy pohár vizet is képtelen elvinni a konyhától az asztalig, ha megkérik, azt mondja, ő azt nem tudja megcsinálni...
nekem fura, mert itthon ennyire nem bizonytalan, az biztos, hogy nagyon borúlátó tud lenni..:( ezen "dolgozunk".. kap itthon apró feladatokat, amiért nagyon meg van dícsérve, ha megcsinálja. Ezen felül nem igazán kapcsolódik a többi gyerekkel, Botonddal játszik szinte egész nap (itthon meg panaszkodik persze nekem, hogy mennyire várja, hogy iskolába menjen már, akkor nem kell Botonddal játszania... a kutya sem érti ezt...)
Szumma szummárum, a "diagnózis", hogy nagyon bizonytalan önmagában és nehezen épít kapcsolatokat, ebben kell őt támogatni.
Ma, szombaton felhívott az óvónénink, hogy Niki, a fejlesztő pedagógus idén már nem dolgozik az iskolában, de továbra is jár az óvodába és továbbképzésen vesz részt, ahol az egyik "feladata", hogy segítsen egy kisgyereket... és ők együttesen Lucára gondoltak... így ő Lucával többet fog majd foglalkozni, ovin kívül is, velem is leül majd beszélgetni Lucáról...
...akinek van gyereke, gondolom nem kell mondani, mekkora gombóc lett ettől a torkomban... Ekkora baj van??? Lucám már esettanulmány lehet egy másoddiplomamunkában?? Mit csinálok rosszul vajon? Ennyire rossz anyuka lennék? Vagy ennyire rosszul működünk, mint család? Ennyire megterheli szegényt, hogy első gyerek és csupán 13 hónapja volt "egykének" lenni, és onnantól ő a nagytesó...? Hogyan segíthetnék neki..?

És persze az ötletek záporoznak, de a lelkiismeretfurdallás nem csökken...
így gombóccal a torkomban, de nagyon várom az első személyes beszélgetést Nikivel.

A puding próbája az evés

biztosan nem Budaörsön fogunk úszni járni, ez az oviban kivárjuk hogy mehessünk és alvás nélkül nekivágunk nem fog bejönni... szerencsére a sors közbeavatkozott ismét amikor kellett neki, így az első alkalomról "elkéstünk" (telefonban 4 órát mondtak, odaérve közölték a 3 órás csoportban vagyunk, még ha gondoljuk bemehetünk... (fél 4-kor értünk oda, mire átöltöznek, becaflatunk kb. háromnegyed, még egy negyed órát úszhatnak, hát többet fürdenek este itthon.. :p így vállalva a hisztit úgy döntöttem mégsem ott kezdjük el ezt az úszás dolgot...
Hazaérve felhívtam a biai úszásoktatót, itt egy icipici medence van a Pontisban, de oktatásra épp elegendő... heti 1x is lehet menni, ami szerintem nekik még bőven elég a heti 2 talán sok lett volna, főleg azzal a megoldással amivel megoldható lett volna...

Egyébként Judit, az óvónénink próbált óvni attól, hogy úszni vigyem őket, mondván, 11-12 évesen maguktól is megtanulnak úszni...
no sok minden van, amit értek, megértek, hiszek, elhiszek, de ez nem tartozik közéjük... miért vannak akkor úszástudatlan felnőttek...??? Meg hát megtanul magától... azért ne kutyaúszásban ússzon már.. :p + jövő nyáron szeretnék velük akár egyedül is kimenni strandra (mivel máshogy nem is igen tudok...)és 2 kezem van,ellenben 3 gyerekem... ha a 3-ból 2-ről tudom, hogy nem süllyed el, akkor sem megyünk mélyvízbe, de legalább tudom, hogy nem fog megfulladni, ha elesik, mert nem tudja, ha feláll, leér a lába... (sok kisgyerek fulladt már meg így... akár térdig érővízben... mert ennyire nem ismerte a vizet...)

Szóval úszni fogunk járni, de Juditnak, a Sorsnak és a BVSS-nek köszönhetően csak heti 1x.. ;), délután 5-től, és előtte itthon alszanak egy nagyot. ;)Így akár még élvezhető program is lesz. ;)

Amikor az oviba nem gyalog megyünk...

Sokak vannak olyan szerencsések, hogy minden reggel és délután sétálva viszik-hozzák a gyerekeket az oviba. A kicsit kevésbé szerencsések esetleg buszra szállnak. És vagyunk mi, akik autóba ülünk minden reggel és délután, hogy a számunkra kedves oviba elmenjünk...
Sokat vitatkoztam már emiatt a családban, hogy megéri-e... szerencsére van olyan a családban, aki nem waldorfba jár, mégis minden reggel-délután autóztak Érdről Zuglóba, mert ott találták meg a számukra megfelelő - nemwaldorf - óvodát, most pedig a megfelelő iskolába autóznak...tehát létezik ez a jelenség, érdemes csak a reggeli dugókra gondolni, amelyek valamilyen rejtélyes oknál fogva csak iskolaidőben olyan, amilyen...

A helyzet az, hogy itt helyben bár van 3 óvoda is, ami gyalog elérhető lenne, amikor próbáltuk felvetetni ezek egyikébe a két nagyot, nem jártunk sikerrel, a város másik felén lévő konténeroviba sikerült felvételt nyerni, ahova szintén nem lehet gyalog járni... tömegközlekedéssel mondjuk lehet, mert a volánbusz elvisz oda, de a volánbuszra ugye csak akkor van nagycsaládos kedvezmény ha mindhárom gyerek velem van, tehát legalább napi 2x nincs kedvezmény, a napi utazási díj pedig így közel 1000 Ft.  Most is van ennyi, sőt, hazudnék ha azt mondanám, ennyiből kijön a havi benzinpénz... és akkor még gond is, hgoy ha valami történik az autóval, hogy megyek a gyerekekért, hogy hozom haza őket... vagy sikerül találnom egy családot, ahova beférünk (mind a 4en... :o? hát kevés ilyen család van...), vagy marad a vonat+ helyi buszjárat, ezt tavaly voltunk olyan bátrak, hogy leteszteltük: ami autóval 15-20 perc, az vonattal+ sétával+busszal+mégegy busszal laza 2 óra... egy irányba. Oda-vissza akkor az 4 óra. És akkor jobb is, ha ott helyben megvárom a gyerekeket, mivel ha 8-ra beviszem őket (tehát elindulunk 6-kor... haha...) és 1-re megyek értük, akkor semmi értelme kb. hazajönni, max itthon ihatok egy kávét... a legkisebbem meg élvezi az egész délelőttös vonatozást... tehát akkor ottmaradok. Igenám, de mi a fészekes fenét csinálok én 5 órán keresztül az ovikertben...? Szép idő esetén még feltalálhatom magam, könyvet olvasok, esetleg viszek notebookot és dolgozok rajta, amig a pöttöm kavicsozik (őt biztosan lekötné ez 5 órán át, efelől nincsenek kétségeim), de nem túl hatékony, annyi biztos...
Jelenleg autózunk, így fél8-ra viszem őket, 8-ra már itthon vagyok, és fél1-ig megválthatom itthon a világot.  De előbb utóbb nagyobbacskák lesznek és jó lenne, ha a 8-adikos, vagy gimnazista gyerek már haza tudja jönni egyedül, már persze, ha még akkor is ott lesz az iskola (évek óta tart a megfelelőbb, nagyobb hely keresése...). Alapvetően nem a vonat az, ami lassítja a dolgot, hanem a budaörsi vasútállomásról a Vasvári parkba a bejutás kb. 1,5 óra a 2-ből... a vasútállomáson kint vagyunk 20 perc alatt (nagyon laza séta, de amikor dolgoztam, volt hogy kint voltam 12 perc alatt.. ;) ), egy kerékpártárolóval pedig ez is lerövidíthető 5-10 percre... a vonat menetideje budaörsig 12 perc... innen ismét jó lenne egy kerékpárút, de nem félek attól hogy a közeljövőben ezt meg fogják csinálni... mivel se járda, se kerékpárút, nem lennék nyugodt ha a gyerkeim ott kerekeznének... Iskolabusz járat működik a suliba, de Érd felől, óriási kitérőkkel, ez nem jön nálunk szóba, semmivel sem lennénk gyorsabbak.. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy valahogy szervezni kellene mégegy iskolabusz járatot, vagy akár magánbusz társasággal egy kisbuszt , ami Kelenföldről bevinné a skacokat, mindig más szülő kísérné a csipet csapatot... (nem az ovis bagázst természetesen) Kelenföldig a vonat 15 perc alatt ér el, onnan a suli kb. 10 perc busszal célirányosan... ez azért már jobban hangzana igaz? ;) Hát munkálkodok rajta majd a közeljövőben...

A másik nehézség a külön programok... vannak Biatorbágon is programok, de pl. most úszni fognak tanulni a manók, és az szintén Budaörsön van. De csak du. 4-től... amivel az egyetlen gond, hog 1kor vége az ovinak... :) megint, nem igazán éri meg hazamenni.. mire összekászálónak fél2, mire hazaérünk 2, 3-kor meg indulni kell... + oda-vissza furikázok már megint, ami akkor 1 nap már 6 utat jelent... így arra esett a választás - meglátjuk majd beválik-e, ma lesz az első ilyen nap - , hogy nem jövünk haza... az ovikertben játszanak még picit, ugyanúgy fél2-2ig, időjárás függvényében, aztán bemegyünk és csendespihizünk negyed 4-fél4-ig.. Jelenleg szakad az eső, így nagy hancúr nem lesz a kertben, ha szeretnénk, hogy bárhová bemehessünk... :)

Szóval logisztikailag nekünk kicsit nehézkes ez, de remélem egy nap könnyebb lesz (még reménykedünk hogy közelebb/jobban megközelíthető helyre költözik a suli / mi költözünk közelebb... ;) )

Egy "végzős" egy másodéves és otthon egyelőre velem a harmadik.. :)

Röviden ezzel ismertettem családunkat az óvodai első szülői esten. :)

Bátran állíthatom, az óvodát nem csak a gyerekek várták már, hanem mi, szülők is. De nem csak azért, mert már nehéz volt az utolsó hetekben kitalálni mit is csinálhatnánk itthon, egyszerűen hiányzott már nagyon az, amit az óvoda nekünk, szülőknek is nyújt. Hogy mindig szembenézünk saját magunkkal a szülői esteken... hogy nem csak arról szól a szülői,kinek milyen feladata van, mit kell behozni és meddig, mi történik az óvodában - erről is esik szó, de arányait tekintve a 2-2,5-3 órás esten technikai megbeszélnivaló körülbelül 20-30 perc.. :) A többi időben folyik az óvónők aktív közreműködésével és irányításával a közösségépítés, és nem csekély önismereti foglalkozás.

Ahogy Lucám elnézem,ég és föld az idei és a tavalyi év számára.. most ő a nagy, a "végzős"...:), ennek minden kiváltságával. Az udvaron ovi után még maradunk kicsit játszani, ha az idő megengedi (nem rohanunk sehova és nincs zápor), és ebben az időben többnyire az iskolásokkal kacérkodik már.. :)

Általában év elején születnek az emberben új elhatározások, hát nekem ez most tanév kezdéshez kapcsolódik... :) Arra gondoltam, mostantól kicsit gyakrabban írok majd ide.. :) és nem csak az óvodai életről, arról is, hiszen elsősorban a blog olvasóit ez érdekli, de úgy gondoltam írok majd bővebben a családunkról is, hogy lássátok, milyen is egy "waldorfos" család élete. Sokakat ugyanis ez riaszt vissza a waldorftól igazán, hogy vajon meg tudna-e felelni a "waldorfos" létnek, mennyire illeszthető be ez az ő családjának mindennapjaiba.. ha egy szűkebb bepillantást engedek a családunk életébe, talán ezt a szorongást is sikerül csökkentenem az olvasókban.. ;)

Kezdésnek pl. most arról írok, hogy micsoda dilemmába kerültem... Jelen felállás az, hogy én itthon vagyok a legkisebbel, aki most 20 hónapos, férj dolgozik, annyit, hogy alig látjuk. Eddig teljesen szokásos a felállás. Most jött el az az idő, amikor a legkisebb már élvezi a gyerekek társaságát. Együtt jászani még nem igazán tud ez a korosztály, inkább egymás mellett, egymást figyelve (és néha egymást gyepálva..) egyedül játszanak. De mindenképp igénylik a társaságot és én már kevés vagyok ehhez sokszor, előbb utóbb a nap folyamán elérkezik az a pont,amikor Őurasága rontombontomba megy át. Óvoda... még nagyon távoli, TALÁN jövőre mehet januártól, vagy év végén 1 hónapot még járhat Botonddal, hog ne teljesen egyedül maradjon magára amikor Botond is iskolás lesz... de hát az innen nézve még a végtelenbe veszik.. Waldorf jellegű családi napközi - jó lenne, de nincs elérhető közelségben... 1 anyuka van az oviban, akire szívesen bíztam volna heti 1-2 napot a dedet, de ő előbb kezdett dolgozni mint én, az ő babája még 1 éves sincs, de már minden délelőtt dolgozik. Mert hát nem titkolom, ez lenne az igazi indok, nem a rontombontomság. Hanem, hogy lassan lejár a gyed, nekem meg nem ártana némi pénzt keresni... na de hogyan...
A biatorbágyi bölcsődei férőhelyek telítve vannak, oda nem sikerült felvetetni (bár oda se lett volna szívem vinni heti 5 nap reggeltől estig, egyelőre heti 1-2 napra gondoltam délig. Egyik felem ezt tartja a tökéletes megoldásnak... én itthonról dolgozok, női szabónak tanulok jelenleg, januárban fogok vizsgázni, arra is fel kell még készülnöm gyakorlatban, erre pedig szinte soha nincs lehetőség... hétvégén nagyon zajlik az élet, nagymosás, nagyfőzés, pici takarítás :), esetleg közös program (sajnos msotanában legtöbbször férj hétvégén is dolgozik :( ), ebbe a nyugodt körülmények közötti varrás nem fér bele... hétközben meg pláne nem, akkor sem amikor a nagyok oviban vannak, ill. akkor mégkevésbé, mert Rontombontomsága egyedül unatkozik annyira, hogy valami klassz dolgot találjon ki magának, pl. az üvegtálak földhöz csapkodása majd összesöprése.. ez jó móka  - neki.. :) Tehát ezzel lehetőség lenne arra, hogy heti 1-2 nap délelőtt tudjak gyakorolni, esetleg némi pénzt is keresni már a gyakorlással is.. :) (ha valakinek szüksége van bármilyen szoknyára, nadrágra, blúzra, már most is jöhet hozzám! ;) a komolyabb dolgok (blézer, kabát, mellény még tanulási szakaszban van...)
Másik felem ugyanakkor emlékszik nagyonis élesen, hogy anno hogyan kötöttünk ki a waldorfban. Hogy hány családi napközit jártam végig és hogy mennyire utáltak odajárni amit hosszas keresgetés után a legjobbnak vélve találtam... és hogy most hogy van az, hogy a két nagy egy szuper waldorf óvodába jár szuperebbnél is szuperebb óvónénik vigyáznak rájuk én meg azon gondolkozok, hogy a 20 hónapos bébimet "bedobjam" a bölcsi gyermekmegörzőjébe.... (ami mellesleg, ha ugyanannyi napot menne mint a nagyok az oviba, csak a napi 5,5 óra helyett 4-et, akkor éppen másfélszer annyiba kerülne...)
Ülök most itt az ágyon, nézem a békésen szuszogó babámat és fogalmam sincs mi a jó megoldás.. :(