Első pedagógiai beszélgetés az óvónőkkel

Sikerült ma a pocakommal befúrni magam egy soron kívüli pedagógiai beszélgetésre (egyébként december végén lett volna időpont, ami nekem már kevésbé lesz elérhető.. :p), ami nagyon jó, megnyugtató volt.

Egyrészt megnyugtató volt, mert nagyon képben voltak arról, hogy milyen Luca, ami elhessegette azt a néha-néha felbukkanó gondolatot, hogy igazából nem is figyelnek rájuk, a szabad játék annyira szabad, hogy azt sem tudják mi történik... nagyon is figyelnek rájuk ;), másrészt megnyugtattak, hogy Luca teljesen jól veszi az akadályokat, sőt, szinte a kicsik közül a legjobban - pl. sosem sírt azért, hogy hol az anyukája, haza akar menni, hívjanak fel azonnal stb. (és arról is megnyugtattak miután ettől nyugtalan lettem :D, hogy ez nem baj, csak annyit jelent, hogy mi is el tudtuk őt engedni, rájuk mertük őt bízni és Luca bizalma is tökéletes felénk, tudja, hogy érte megyünk). Elmondásuk alapján nincs olyan gyerek, aki ne szeretné Lucát, mert annyira nyitott, mindenkire mosolyog, mindenkivel kedves, nem durva, bennevan minden játékban...

És akkor hogyan is van ez a játék dolog...? Most akkor játszanak vele, vagy sem?
Részt vesz játékokban, vagyis a neki leosztott szerepet tökéletesen játssza, legyen az bármi is. ;) (és ezzel a többiek nem élnek vissza, tehát semmi megalázóra nem kérik). Néha a kicsik egy-egy asztal köré vegyülve elcsicseregnek egymással, ebben Luca is bennevan, ő is ott csicsereg a többi kicsivel...
Miért érezheti akkor mégis úgy, hogy vele senki sem játszik...?
Inkább úgy mondanám, hogy ő játszik mindenkivel DE vele senki nem játszik...
mi is volt eddig itthon, mit tapasztalt a játszótéren, stb. helyeken...?
Botond és közte 13 hónap a korkülönbség ezért tényleg össze vannak szinte nőve, de mindig Lucáé volt az irányító szerep, Botond mint valami hűséges fegyverhordozó bármit megcsinált amit Luca kért tőle, ha azt kérte volna ugorjon ki az ablakon, gondolkodás nélkül ugrott volna...
Örültem is neki, hogy nem egyszerre kezdik az ovit, így lehetősége adódott, hogy kicsit magára találjon - ami be is jött. Még mindig Lucáé az irányító szerep, de már korántsem olyan mértékben, mint az "ovis idők" előtt... sokszor előfordul, hogy Luca hívja valamilyen játékra Botondot, aki elmélyülten vonatozik/autózik és vagy válaszra sem méltatja, vagy határozottan megmondja, hogy ő most ezzel játszik... ettől vagy kiakad Luca és hisztizni kezd, vagy egy idő után feladja a küzdelmet és nekiáll ő is vonatozni/autózni...
A játszón is többnyire azért vele egykorúakkal, vagy kisebbekkel találkozott, ráadásul többnyire Botonddal az oldalán.. tehát ha kitalálta hogy mit csináljanak, nem volt nehéz magával ragadnia az egész társaságot, hát ez az ami most nincs meg az oviban...

Mi a megoldás...? Egyrészt a már említett, ovin kívüli találkozó valamelyik kis ovis társsal, társakkal, ami csak azért nehézkes, mert rajtunk kívül mindenki más Budaörsön/Érden/Bp-en lakik.. tehát ehhez is utaznia kell valakinek... vagy nekünk, vagy másoknak... (bár mivel sokaknak nehézkes megoldani a délutáni gyerekfelügyeletet, arra biztosan lenne több jelentkező is, hogy én vigyázok valaki gyerekére.. ;) - nekem meg már talán mindegy hogy 3 vagy 4 gyerek van a háznál.. ;) (na nem a gyermekágyas időszakban, de később igen..)

A másik megoldás (ez azért egyszerűbben kivitelezhető), hogy a most induló kisoviba (heti 1x hétfőn tartott játszóházas ismerkedés, ahol az óvódába készülő gyerekek ismerkedenek az ovival, egymással, a játékokkal, az óvoda ritmusával) nem csak Boti megy, hanem Luca is. Van még pár ovis, aki szintén jár ide, de nem az egész csoport nyilván... így szintén lehetőség adódik, hogy jobban egymásra találjanak ráadásul egy olyan közegben, ahol Luca is "nagynak" számít.. ;)

Sokmindenről beszélgettünk még, pl. arról is, hogy a kistesó érkezése után nem feltétlen kell Lucát 6 hétig otthon tartani, mivel eddig sem hozott haza semmit, ezután sem valószínű, vagy ha mégis, akkor az egy anyatejes babánál sok problémát nem igen okozhat... Valamennyit természetesen itthon lesz, ne érezze úgy, hogy ő kimarad valamiből, és utána is, lehet hogy nem 4-5 napot fog járni, hanem csak heti 2-3-at, vagy együtt megyünk a kerti játékra babástól-Botondostól :), de nem szerencsés, ha most, hogy végre beszokott, kiszakítjuk ebből a kis közegből, akkor keményen dolgoznia kell majd újra, hogy "visszavegyék"...

Közel másfél órát beszélgettem a két óvónénivel,  nem is tudom, hogy a felvételi beszélgetés óta volt-e erre alkalom - szerintem nem.. :) Tényleg nagyon megnyugtató volt és amilyen gyakran lehet, sort fogok rá keríteni... ;)

Hogy is néz ki egy ilyen pedagógiai beszélgetés egyébként..?
Hétközben nagy a lótás-futás, sem érkezéskor, sem távozáskor nem alkalmas az idő a beszélgetésre, mindenhol gyerekek futkosnak, hangoskodnak, mindenkinek van pár szava, pár fontos megemlíteni valója az óvónők számára, nehéz akár pár mondatot is váltani, kemény harc.. :)
Hetente 2 nap viszont ovi után, amikor már elcsendesül minden, ott lehet maradni (mármint a szülőnek :p gyerekfelügyeletet azért meg kell oldani, mert nyilván nem a gyerek feje fölött érdemes megbeszélni a vele kapcsolatos kérdéseket, esetleges problémákat) és akkor mindkét óvónő ott van 100%-ig hogy csak a mi csemeténkről beszéljen.

Mi lehet a baj..??

Luca egy nagyon nyitott, barátkozó kislány, könnyen teremt kapcsolatot, a nyáron és még ősszel is, bármikor  bandává kovácsolta a játszótéren éppen összeverődött gyerekeket, vezényelt, ki hova, mit, nagyobbakat is, kisebbeket is ... Soha nem volt problémája azzal, hogy bekapcsolódjon egy játékba.

Itt a waldorf oviban pedig.. nem tudom mi történik, vagy mi lehet a baj, de ma este már elpityeredett, hogy vele senki sem játszik... (és már többször mondta, nagy szomorúan...) Tény, hogy sok (talán 12 vagy 13) utolsó éves van, tehát akik már 6 évesek, nagyok.. összeszokottak... velük nehéz felvenni a kapcsolatot... kevés az új, idén 4-en érkeztek, 2-en majd még kezdenek januárban-februárban, a 4 új közül egy kislány már egy hónapja nem jár (beteg)... de a 3 kicsivel sem játszik...

A fiúk, azt mondja, erőszakosak, verekedősek, csúnyán beszélnek, csúfolják, ugratják (elveszik a sapkáját, szétszedik a haját, szóval csupa "kedves" dolog...). A lányok meg csak egyszerűen nem válaszolnak neki... odamegy, hogy szeretne játszani velük és rá se néznek... :( A szívem szorul össze amikor meséli...
Ma reggel, először, nem akart menni oviba... mondván, hogy fáradt, pihenni akar (de mivel hétfő van, hétvégén nem volt semmi extra, nagyot aludt vasárnap stb. ez nem volt túl hihető...)

Jövőre biztosan könnyebb lesz neki, ha már Boti is járni fog... na de most mi légyen...?? Csórikám addig egyedül játsszon...??
Ha megszületik a legkisebb ugrifüles, egy darabig nem fog menni, nehogy hazahozzon valamit.. aztán meg egy darabig még jó lenne, ha nem nekem kellene mennem érte... lehet megbeszélem majd a budaörsi anyukákkal, akik megtehetik, hogy 1-1 nap vigyáznak rá délután, és majd onnan viszi haza őt apa.. hátha így közelebb kerülhetne egy-egy gyerekhez... több ötletem nincs...
Az óvónőkkel a pedagógiai beszélgetés még hátravan - mert sajna ovi után nehéz velük 1-1 szót is váltani, mindenki megrohanja őket, egy héten van 2 fogadónapjuk, amire lehet időpontot kérni és akkor van egy nyugodt egy óra, amikor csak a csemetéről lehet beszélni... Várom nagyon...

Adventi bazár

A bazár nagyon jól sikerült, 2 órát én is eladós(k)odtam :), öröm volt látni, hogy amíg ott voltam vittek a seprűpacikból is (amiket el is felejtettem lefényképezni, pedig 4-en voltak, szép kis csapat volt) és a cseresznyemag párnából is.. ;) - én ezekkel készültem az adventi vásárra:

A pacik pedig ennek mintájára készültek, de kicsit "waldorfosabban" :), tehát se gomb szemük se csillaguk nem volt, csak natúr pacifej és sörény (ami idén már fonalból készült, nem filcből.. ;), kantár. Bevallom, nekem kicsit jobban is tetszenek úgy... a miénkről a gombot még le tudnám szedni, de a csillagot már nem, úgy meg nem az igazi... ;) na ha majd még készül, lecserélem az alábbi képet... ;)

A vásáron sajnos nem fényképeztem, mert annyira tátottam a szám a sok szépség láttán, hogy elfelejtettem.. :p Aki egy ilyen vásáron nem találja meg a szeretteinek a szívez szóló egyedi ajándékot, az sehol... A mi ovinkon és az iskolák osztályainak asztalain felül természetesen voltak kézműves termékek: fajátékok, nemezelt táskák-sapkák-cipők, kerámia, üveg és mindenféle csodák, szörpök, lekvárok, természetes kencék, szappanok, ékszerek - tényleg minden...

Hazafelé beugrottam a tescoba egy vajért... ennél lehangolóbb élményben még nem volt részem... eleve megcsapott a szemkiverő neonfény, a zaj, hogy mindenhol műanyag fenyők, műanyag díszek, táncoló mikulások vannak, de a kaput végleg a középső soron "Az Ünnepek Sztárja" óriástábla alatt elhelyezett halom Chio Chips tette be...

Sajnos már eléggé "hó vége" volt nálunk, így nem tudtam ténylegesen bevásárolni Karácsonyra, ha tehetem elmegyek majd még más waldorf ovi/suli adventi vásárára, a miénk idén elég korán volt. Ajánlom mindenkinek szeretettel! ;)