néha még mindig úgy érzem, övön aluli és váratlan támadásokat kapok a nagyszülők részéről... A baj ezzel nem is az, hogy valamivel nem értenek egyet.. a baj, hogy az egészet nem értik és nem is igen akarják megérteni...
Történt, hogy kicsúszott a számon egy "panasz" az egyik óvónénire, hogy a gyerekkel "üzen", vigyünk gumis derekú nadrágot, mert a gombosat nem tudja magára felvenni WC után... (Ez egyébként egy teljesen jogos kérés, leszámítva, hogy ekkora méretben már ritkák a gumis derekú nadrágok, de hát mégiscsak női szabótanonc lennék vagy mi... :) és valószínűleg nem kizárólag a gyerekkel üzenget az óvónéni, egyszerűen apuka fejéből kiesik mire hazaér, én meg még nem járok mindig az oviba...)
Anyósom, aki éppen segíteni volt kint, erre az egy mondatra úgy ugrott, mint ha szeptember óta várná, hogy valami rosszat mondjunk...
hogy ő "nincs elájulva ettől az óvodától..", mert:
- Luca biztosan nem szeret ide járni, mert sosem mesél az oviról, ha kérdezik és egyébként is... amikor szünet volt és itthon lehetett 1 hetet, annak hogy örült...
- nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet
- és egyébként is milyen gyerekek járnak ide?? Hát hogy beszél már Luca..??!!
No vegyük sorra...
élénken emlékszem, hogy még 14 évesen sem tudtam egy "és mi újság az isiben" kérdésre válaszolni, nem hogy 4 évesen egy "mi újság az oviban" kérdésre...
Ha megkérdezem, hogy "és, ma kertészkedtetek?" "Dani meggyógyult már?" "Emmával játszottál ma is? Mit játszottatok" akkor elindul egy párbeszéd és özönlik az infó, vagy fél órán át... Amiből - nekem - nem az jön le, hogy nem szeret oviba járni, mert többnyire nagyon boldog kis történetek ezek, persze néha fűszerezi egy-egy "elvették a nagyfiúk a sapkámat", ill. "Emma ma szoknyában volt és én is szerettem volna szoknyában lenni.. szipp szipp" szívszaggató panasz is, de ezzel együtt szerintem szeret oviba járni, ha nem így lenne, szerintem nem "hozná haza" a kis rituáléit, mint pl. az asztali áldás vagy hgy mit és hogyan mondjak neki amikor kimegy az udvarra játszani.. ;)
Hogy a tavaszi szünetet boldogan tölti itthon, és örül, hogy itthon lehet 7-10 napot, abból nekem szintén nem az jön le, hogy utál oviba járni, csak hogy szeret itthon lenni... elvégre a nagyiéktól is hazavágyik egy idő után, akkor most ott sem szeret lenni..??
Nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet.
Nem, ez tényleg nem jó, de a waldorf nem arról szól, hogy mindenki esztelenül azt csinálja amihez csak kedve van, senkinek sincsenek kötelességei vagy semmilyen normát nem várnak el a gyerekektől... De nem is értem a felvetést, hiszen ez már többször napirendre került, bíztam benne, hogy már tudják, hogy itt nálunk az oviban - mint minden w oviban - van a napoknak-heteknek-évszakoknak egy igen szigorúan tartott ritmusa...
Nálunk pl. reggel megérkeznek a gyerekek, akkor van egy kis - fél óra kb - szabad játék, akinek nem sikerült otthon reggelizie, vagy ennek ellenére éhes maradt/megéhezett a szilvalekvár látványától.. :), az reggelizik. Utána jönnek a csoportos foglalkozások, amikor - a hét napjának megfelelő tevékenységet - végeznek: hétfő gyurma, kedd festés, szerda gyapjú stb. Miután a gyerekek egy kis időt már asztalhoz "kötve" töltöttek, átmozgatják őket tornával, eurtimiával, ritmusos játékokkal. Amikor elfáradnak, körbeülnek és tartanak egy "beszélgetős" pár percet, mindig az beszél akinél a labda van, bármiről beszélhet, hogy mi történt vele a hétvégén, vagy mit álmodott, vagy mire vágyik, akármiről... Utána mennek ki az udvarra, itt van szabad játék, de ez sem azt jelenti hogy szabadon agyon lehet egymást verni vagy alázni, csak senki nem mondja meg, hogy Pistike, most fára mássz, Pistike most homokozz.. :p Időjárástól függően a kint töltött idő több-kevesebb lehet, kevesebb általában csak nagyon extrém időjárás esetén, több meg szép időben pl, amikor kertészkednek. Udvari játék után bejönnek, ez is nagyon aranyos játékos, volt alkalmam még a beszoktatáskor megfigyelni, senki sem tiltakozik, mert ez is egy jó kis játék ;) Kézmosás, ebéd, mese, hazamenetel.
A péntek fixen kirándulós nap, ez kicsit más mint a többi, a délelőtti szabad játék után összeszedelőzködnek és nekiindulnak a kis otthonról hozott elemózsiájukkal, majd 1-re visszaérkeznek az óvodához félájultan.. :)
Újra kritika érte, hogy csak 1-ig vannak... Igen, ez, ha 8 órában dolgoznék valahol ahol blokkolni kell a kártyát, tényleg gond lenne, de mivel itthon vagyok a 3 hónaposommal és a 3 évesemmel és olyan szakmát tanultam ki, amivel itthonról fogok dolgozni akkor is, ha már a 3 hónaposom is iskolás lesz, nem értem... Nekem tényleg azt kéne csinálnom, hogy 17.00-kor vagy inkáb 18.00-kor, mert addig maradhat a gyerek, megyek érte az oviba, hazafelé beszélgetünk 10-15 percet, vacsi,fürdés, alvás..? Nem, nekem ennyi együtt töltött idő nem elég a gyerekemmel... főleg úgy nem, hogy itthon vagyok... mondom, más lenne a helyzet, ha dolgoznék valahol főállásban, de így tényleg elásnám magam, ha nem hoznám haza délben... "mert hát délután már úgyis csak alvás van az oviban" - hát és aludnia nem itthon a legjobb neki?? Irtó kevés kisgyerekkori emlékem van, de ez is élénken él bennem, a kötelező "alvás" ill. a kötelező 3 órás fekvés egy állati kényelmetlen, keskeny ágyon, miközben átlag 10 gyerek halkan kuncog vagy sír vagy nyafog és állatira várom már hogy vége legyen... igen, néha az unalomba belealudtam... Szóval ha mrá van rá lehetőség, hogy ezt felváltsuk arra, hogy együtt összebújunk a szülői ágyban - 4 éves, 3 éves, 3 hónapos és én, és a hátát-arcát simogatom, majd a kezét fogva együtt elalszunk, ill. pörgősebb napokon, hogy nem alszik egyáltalán de korán fekszünk... vagy azt, hogy az oviban dekkoljon 5-6-ig csak hogy ki tudjak még porszívózni...hát akkor én inkább 1-kor hazahozom, ha nem baj. W-ból is, államiból is (ha oda járna)...
Egyébként is milyen gyerekek járnak már ide.. hát miket tanul ott Luca, miket mond..??
Most anélkül, hogy vulgáris lennék... hát használja a nemi szervek megnevezését - nem kötőszóként, hanem annak, ami... Hála anyósomnak újabb kora gyerekkori emlékem sikerült felelevenítenem.. :), amikoris 4 éves forma lehettem, vagy talán még annyi sem.. és mindenáron apám izébigyóját szerettem volna látni. És ezt a tudomására is hoztam, olyan hangerővel, ahogyan azt egy kíváncsi és akaratos 4 éves teszi - a strandon... :))) Apám és anyám egy darabig csitítgattak és zavartan néztek körbe-körbe, hogy ki mit szól hozzá, próbálták elterelni a figyelmem, majd apám kézenfogott és elvitt az öltözőbe, hogy kíváncsiságom tárgyát megpillanthassam. Talán nem volt jó döntés mert ettől fogva ez elég gyakori témám lett, rajzokon is... :))))))
Na most ez az én történetem, de hát ugye mindenki magából indul ki, és a nagy többség szerintem normálisnak tartja magát- még akkor is, ha nem az :)) - szóval szerintem teljesen normális, ha egy 4 évest érdekli ez a téma - főleg ha van egy ellenkező nemű testvére, akivel minden nap egy kádban fürdik és látja hogy hát biza nem egyforma adottságaik vannak... Ezt sem írnám tehát a w ovi számlájára...Hogy tudja a 4 évesem mi a csókolózás..? Kérem lehet hogy 30 évvel ezelőtt apuka-anyuka nem csókolták meg egymást a gyerek előtt és lehet hogy az utcán sem lehetett látni csókolózó párokkal, de ma ez nem így van. Mi általában azért nem előttük csináljuk, :p de volt már hogy megkérdezte a fiatal párocskát látva, hogy hát ők ugyanmár, mit csinálnak...? Nem szeretem hülyének nézni a gyerekem, kicsi, nem hülye ugye... hát elmondom.
Szumma szummárum, az ovinkkal az égvilágon semmi baj sincsen, és nagyon vágyok már rá, hogy legalább családon belül ne érjenek támadások azért, mert ezt az utat választottuk. Nem, nem szektásodtunk még :) és nem ,a harmadik gyereket sem a waldorf miatt vállaltuk, mert ott ez "elvárás, vagy jópont" lenne... (érzem, csak idő kérdése, hogy ez is előkerüljön), az oviban rajtunk kívül talán csak 1 nagycsalád van, mindenhol 1 vagy 2 gyerek van és ált. nem is terveznek többet. Fáj ez az "én így és így csináltam, így jó volt, ha te máshogy csinálod, az nem lehet jó" hozzáállás. Remélem idővel változik...
