2012. december 10., hétfő

Első alapítói próbálkozások

Biatorbágyon sok-sok olyan szülőbe botlottam már, akik amikor megtudták, hogy a gyerekeim waldorf óvodába járnak, felcsillant a szemük, majd rögtön utána el is szomorodtak, hogy igen, hát ők is járnának, de Biatorbágyon nincs, és az utazás meg már nem fér nekik bele, sem anyagilag ,sem időben, sem sehogy, akkor már többet ér, hogy biciklivel/gyalog megy a gyerek a körzeti oviba..

Amikor mi a Budaörsi ovi mellett döntöttünk, az egyik ok az volt, hogy OK, mi MINDENKÉPP waldorfba szeretnénk iratni a gyerekeinket, de SOHA nem fogunk ovi alapításba kezdeni, az túl nagy macera.

Hát... még annál is nagyobb...:))) de mégis megfordult a fejünkben.. Így hát karöltve azzal a 2 másik családdal akik lelkesek voltak, nekiálltunk szervezni egy beszélgetős estet. Hogy olyanokat is elérjünk, akik esetleg nem "elszánt" waldorfosok, hanem még azt sem tudják igazán mi is ez, úgy döntöttünk, a helyszínnek talán a biai Faluház lenne a legjobb. Pár telefon és sikerült intézni egy termet egy viszonylag jó időpontban, ingyenesen. Ezúton is köszönjük a Faluház vezetőségének!
Megkértük a budaörsi ovi egyik óvónőjét, hogy jöjjön el, tudjanak tőle is kérdezni az érdeklődők, mégiscsak jobban tud mesélni az ovi belső életéről, mi inkább arról tudunk mesélni amit mi szülőként tapasztalunk.


Túl nagy tolongás nem volt az esten, pedig időben meghírdettük, a biai programfüzetbe is bekerült, plakátoltunk eszetlenül mindenhol :), játszótéren,könyvtárban, baba-mama klubban beszélgtünk szülőkkel, és ennek ellenére kb. 10 érdeklődő volt, közülük volt egy család akik már waldorfosok a budaörsi iskolában... :) volt egy biai óvónő, aki csak érdeklődni jött és volt egy családi napközi vezető óvónője, felmérni, konkurencia vagyunk-e. (Korábban telefont is kaptam a csana vezetőjétől, amiben kérdőre vont, hogy vajon  tényleg, komolyan gondolom-e, hogy itt bián elfér mégegy magánovi és hogy ő is naponta megélhetési és fenntartási gondokkal küzd, miért teszem ezt vele... valahogy nem értette, hogy nem előle fogom elhalászni a gyerekeket... vagy akit mégis, azok úgyis max. 1-2 hónap után elbúcsúznának tőlük, - ahogy mi is tettük azt... ;) ).
Gratulált a szomszédom is, hogy milyen jól kitaláltam, hogy ne kelljen visszamennem dolgozni, ebből biztosítom a megélhetésünket... :))) ójajnekem... szóval irígyem több lett mint érdeklődő... és aztán valahogy nem is indult be a dolog.. a pár komolyan érdeklődő család végül különösebb aktivitást nem mutatott, egyedül óvodát alapítani pedig nem lehet, ennyi.
Pár év múlva, amikor Levente fiam is óvoda előtt áll majd, futok mégegy kört majd, hátha akkor több aktív szülőt találok. Addig pedig maradunk a mi szeretett budaörsi Katica Ovinkban. ;)