A 6 hét eltelt.
Irtózatosan nagy munka van "mögöttünk" - ennek nagy részéből mi sajnos kimaradtunk Levente fiunk betegsége, valamint férjem munkahegyei miatt - a régi kézimunkateremből új csoportszoba született - végül falak bontásával, nem bővítéssel, így a kamránk pl. eltűnt a színről, hogy hol lesznek az eddig kamrában tárolt befőttek, 10 kilónyi almák stb az még nincs kitalálva így aug. 31-én. :p
Az új csoportszoba szép, de elég költséges parkettát kapott, így erre "kalapoztunk" egymástól.. .:)
A tavaly szervezetlennek titulált felújításról és munkakiosztásról sajnos jelenleg csak költői pátosszal tudok beszélni, ez valahogy idén nem sikerült. Nem hibáztatom azt, akinek ez volt a dolga, abból indult ki, hogy a szülők felnőtt emberek akiknek elegendő megmondani, mi a teendő, és ők majd önszerveződve megoldják. Sajnos nem. A legtöbben kényelmesen megnyugodtak (nyugodtunk), hogy OK, nekem most kórházba kell vinnem a fiamat, műtét, lábadozás, egyebek, de lám, itthon kötögetem a nyuszikat, varrom a manókat, kötényeket, hát más meg majd kifest, parkettáz, villanytszerel és pakol. Vagy nem. Mert neki is van valami, ami miatt akadályozva van, de úgy gondolja, ugyanmár, van még másik 25 szülőpár, hát majd ők. De ők sem, mert nekik is van valami... De mivel még annyi sem jött össze, hogy - mint tavaly - legalább mindenki lássa, hogy bizony, van még 80 feladat, ahova senki sem írta be magát, ebből 3 már piros nagybetűs mert nem lehet továbbhaladni x munkával amíg ez nincs meg, addig nem fogja megcsinálni senki... vagy majd megcsinálja valaki. Valaki új, aki még lelkes. És tényleg. Jön és csinálja, mert szeretné megmutatni, hogy ő igenis odateszi magát. És mert még bízik benne, hogy a többiek biztosan csak nyaralnak és valamiért nagyon szeretnének bár részt venni a nyári felújításban, de nem tudnak. Aztán majd eljön az ősz, a szülői estek, és ő is észreveszi majd, hogy sajnos nem a nyár volt a részvétel hiányának az oka... és jövőre már ő sem lesz ilyen aktív.. :( Mindez csak azért, mert nincs jól megszervezve (nem idén, általában) a munka. Mert nincsenek szankciók.
Pl. simán el tudok képzelni egy rendszert - ahol a helyi nagycsaládos egyesületben bevezetett kártyás rendszerhez hasonlóan - mindenkinek lenne egy kötelező óraszáma amit "le kell dolgozni", ezt a munka szervező, vagy óvónők igazolhatnák le.. Lehetőleg havi szinten nem éves szinten, hogy ne legyen az, hogy egy család szeptemberben mindent elvállal és többet nem is látjuk őket. Aki ezt a havi miniumot nem teljesíti, annak - egyszerűen kiszámolható mennyivel - több a havi hozzájárulása. Hiszen akkor helyette hívunk takarítót, ezermestert, Józsibácsit, aki x-ért megcsinálja. Aki pedig egy adott óraszámon felül teljesít, annak meg lehet kedvezményt adni a havi hozzájárulás összegéből. Ne a többgyerekes létre adjunk kedvezményt, kérem ez nem a magyar társadalom kicsiben.. (ill. de, sajnos kicsit az.. :( ).
Kaptam ma fontos telefont a gézzel kapcsolatban (a neon alatt fut egy-egy géz, hogy ne vakítson, tompítsa kicsit annak a fényét, ridegségét, anélkül, hogy a fényerőből elvenne), ill. egy kanapé felújításának kérdésével kapcsolatban... miközben az aulában még mindig kint van az összes, kamrában és öltözőben volt bútoruk, meg még ki tudja honnan előkerült nemtommik.. amit két héttel ezelőttre igértünk, hogy elpakoljuk de tüstént, máskülönben minekünk kell majd kifesteni az aulát is...
miközben a kert egy év után sem szökésbiztos... épp ma hallotta Márton az egyik óvónőtől, hogy tavaly az egyik gyereket a parkolóból szedték össze, odáig kicsámborgott. Ami ugyan nincs messze, de messzebb van, mint a parkolótól a vonat...
Nem vagyok hajlandó belegondolni, hogy egy huszezres tétel az, ami le lett tavaly szavazva.. és hogy mi történt volna, ha ez az óvónéni nem éppen akkor érkezik az oviba (új óvónéni, tavaly csak látogatóba jött, néha-néha, tehát nem 7-re érkezett, hanem 10 körül) És bár tavaly - hosszas levelezésem, nyomasztásom, bszogatásom nyomán - felkerült legalább egy kallantyú a sulis bejárati kapura, de azt legtöbbször nyitva hagyják a szülők, így kb. semmit nem ér...
nem gondoltam arra a r@hadt vonatra több hónapon át, de most hogy ezt a storyt hallottam a hideg futkos a hátamon... ha az én gyerekemet szedték volna össze a parkolóból, tuti aznap ment volna utojára.. DE így sem vgyok sokkal nyugodtabb, KELL hogy legyen megoldása ennek a történetnek, ne bukjon el a hülye, saját magunk által generál bürokrácián... :(
