Amikor sűrűsödik...

Amíg egy gyerek jár a waldorfba, addig a szülő élvezi.

Amikor kettő van az oviban, felüdülés, mindkettő jó helyen van.

Amikor az egyik suliban, a másik oviban, az ember néha keveri hol mi van, hova mivel kell készülni és kicsit pityereg magában, hogy az iskola nem olyan, mint az óvoda, de még simán helyt áll.

Amikor pedig mindkettő sulis lesz, két külön osztállyal és a legkisebb becsatlakozik az oviba, az egy vígjáték alaptémája is lehetne... :) Azt hiszem ki kell dolgoznom egy rendszert, hogy tudjam kinek hova mit ígértem (nehezítő körülmény a fejben észbentartáshoz, hogy van, akivel az oviban és a suliban IS kapcsolatban vagyok, több ilyen szülő is lesz, csak van akivel elsőbe jár majd a gyerekem, van akivel másodikba... az én memóriámmal KIZÁRT, hogy ezt fejben tudjam tartani... még nem tudom, hogy a hagyományos füzet toll a megoldás, vagy valami appot használjak erre, de valami kelleni fog...)

Az oviban jelenleg zajlik a festés, soha nem látott alapossággal és kissé talán körülményesen. Az apuka aki levezényli a festési folyamatokat egy picit talán maximalista.. .:) elmondása alapján csak szereti, ha valamibe belekezd, az már jó is legyen.. ezzel így alapvetően egyetértek, csak úgy gondolom valahogy - nem először - a projektmenedzsment kicsit gyengéje a waldorf közösségnek. Mert bár a festés így valószínűleg rendben lezajlik, de valahogy aránytalanul nagy energiát fordítunk idén erre (nem többen, mint más években, tehát 4-5 család.. de ez már szinte megszokott, nincs is ezzel baj, az emberek nyaralnak, ki a festésben vesz részt, ki a textilek mosásában, ki majd év közben serénykedik többet), miközben egyéb, talán picit fontosabb dolgok felett elsiklik a figyelem. Mert bár az is rémesen idegesítő, ha a festék meg van folyva a falon...(? kivéve, ha a megfolyt festékről a gyereknek eszébe jut amikor ránéz, hogy ezt az én anyukám csinálta), de talán annyira mégsem, mint hogy penészedik a kisteremben a fal egy részen. Mint kiderült ennek a megoldása már évek óta kitalált, de ha erre most nem hívom fel a figyelmet, minden marad a régiben... kifestünk, majd ugyanúgy berendezzük a szobát, ahogy eddig is, mert úgy gondoljuk, hogy erről meggyőzhetetlenek az óvónénik. Az óvónénik nem meggyőzhetetlenek. Megmondtam, hogy feltehetőleg az a penészesedés oka hozzáértők szerint :), hogy a sarok, ami a terem hidegebbik felén, az utcafronton van, nem szellőzik és valószínűleg segítene rajta, ha a kis konyhasarkot nem oda tennénk, hogy ott szellőzhessen megfelelően. Azonnal jött a válasz, hogy persze!
Egyéb fontos, sürgős megoldást igénylő probléma is van az oviban...
Az egyik a mászóka, ami eléggé inog, 3 köbméter homok behordása és a csavarok meghúzása után is. Ezért nyakamba vettem, hogy utána nézek, a gyártó vállalja-e a karbantartást-javítást. Miközben utánajártam, kiderült, hogy a mászóka 2006-ban lett telepítve, akkor kapott (utoljára) TÜV engedélyt, egy TÜV minősítés pedig 4 évre garantálja, hogy a játék - megfelelő karbantartások elvégzése mellett - megfelel a szabályoknak, biztonságos gyermekjáték. Karbantartási napló. Ezt a szókapcsolatot sem hallottam az elmúlt években, ez az amit heti-kétheti rendszerességgel kéne vezetni, ennyi időnként kellene meghúzni a csavarokat rajta, 2 évente újrafesteni, 2 évente szakszerű átvizsgálást kérni. 2006 óta egyszer majdnem eljutottunk a festéséig, de vita támadt akörül, hogy festve, pácolva vagy olajozva van/volt-e és mivel lehet rámenni.

Találtam pár céget akik elvégeznék a karbantartást, jelenleg az árajánlat adásnál tartunk, így talán ez a számomra fontos kérdés legalább a megoldáshoz közelít. Erre ma körülbelül 3,5 órát szántam rá (neten keresgélés, telefonálgatás, oviba beszaladás, fotózás), ezalatt a kistermet is alaposan lecsiszolhattam volna, de úgy ítéltem meg, ez fontosabb.

Mint ahogy minden olyan fa berendezési tárgyunk és fa holmink karbantartása is nagyon fontos lenne, és ezek sem történtek meg, márpedig karbantartás nélkül ezek a szép holmik szépen tönkremennek. Ahhoz pedig nagyon drágák, hogy egyrészt pár év múlva csúnyák legyenek, másrészről azért vesz az ember fát, hogy az tartós, nem azért hogy 5-6 évente kidobálja/cserélje...
Így a fapadlónk olajozása is időszerű.
Időszerű a hátsó, kertajtó lecsiszolása és újrafestése is.
A padoké is.
A homokozót körülölelő rönkök festése is, feltehetőleg a mászókával egyidőben kerültek ide.
Az óvodát az iskolától elválasztó kerítés festése is - nem tudom mondjuk ez az iskola, vagy az óvoda "felségterülete"-e...?
A 2 éve épített kerti tároló festése/pácolása is időszerű, ha szeretnénk, hogy szép maradjon, az előtetőt tartó oszlopokkal együtt.
Hirtelen most ennyi jutott eszembe, de lehet van még.
Pl. a kertet is rendbe szedhetnénk, bár ez már esztétikum, nem SOS és a faápolás is "ráér" télig, de a tapasztalat az, hogy ami nincs megcsinálva még szeptemberben, annak annyi, mindenkit elsodornak a "waldorf hétköznapok".

És akkor ez még csak az ovi volt.... :D
Persze ez nem mind az én feladatom, az enyém elsősorban a varrás, így nekem a legfőbb feladatom így nyáron az óvónénik euritmia ruhájának elkészítése, gézbeszerzés, illetve most már a mászóka projekt amit magamra vettem. Meg a többi előmozdítása, még ha nem is levezénylése.. :)

Új első osztály:
itt kaptunk egy kész termet, amiben csak festeni kellett volna, mindent kapunk, új padlót, lambériát, bútorokat, csak tisztasági festésre van szükség. Mígnem valakinek eszébe nem jut, ami történetesen nem egy rossz gondolat, hogy a mészfesték sokkal egészségesebb, mint a diszperziós, és korábban mésszel voltak festve a termek + a mészfesték töredéke a diszperziósnak, csak hát diszperziósra nem lehet mésszel festeni, így le kell vakarni a korábbi festékrétegeket. Én 8-ig jutottam a számolásban vakarás közben, úgyhogy mindenképp időszerű volt. Azonban ahogy belefogtunk, kiderült, hogy annyira nem egyszerű dolog ez, mint elképzeltük, mert van amelyik réteg jobban kapaszkodik az előzőhöz, meg a vakolathoz, meg a ki tudja mihez, mint a többi... így van ahol 8 réteg jött le és 1 marad, van ahol 7 jött le, 2 marad, van ahol 3-4 réteg is fennmaradt és van ahol vakolatig sikerült levakarni egy mozdulattal a festéket. Az eredmény, szépen mondva :D egy erősen rusztikus felület (aminek különböző színárnyalatait a mészfesték kizárt, hogy megfelelően fedi). A megoldás a csiszolás... viszont hogy szépen kézi erővel nem tudunk ennyien ennyi idő alatt végezni vele, az már szinte boritékolható. Ha sikerül, nagy lesz az öröm, mert 8 évre letudjuk a nagy gondot a teremmel, de most sokan bánják már, hogy belekezdtünk. A 3 éves padlót elnézve én is bánom kicsit és csak reménykedek, hogy fel lehet majd mosni azt a finom port, ami a csiszolással mindenhova utat talál magának.
Miközben írom itt ezt a bejegyzést, most felmerült bennem egy kérdés: a terem hátsó, utcafronti falán végig lambéria van, plafontól padlóig... Ha az oviban ugyanezen a fronton egy gézanyag nem biztosítja a fal szellőzését és bepenészedik, vajon mi van a teremben a lambéria mögött... Rémesen utálatosan néz ki amúgy a lambéria, így én nem bánnám, ha találnánk alatta valamit és megszabadulhatnánk tőle... :D majd felvetem a kérdést..
Ebben az osztályban ildomos lett volna a varrási feladatok koordinálását elvállalnom, de a tavalyi annyira megviselt, hogy idén nem mertem ezt elvállalni, persze idővel belefolytam valamennyire, de inkább mint segítő, mintsem koordinátor. (Gyakorlásképp tegnap varrtam a korai fejlesztő központba 40 babzsákot, hálám jeléül, amiért a legkisebb kis kukánkból egy cserfes kisfiút varázsoltak fél év alatt.. no jó a varázslatban nekem is részem volt azért.. :) )
Úgy gondolom az euritmia ruhák varrásának koordinálása így is rám fog maradni...

Régi első, új második osztály:
hát itt jelenleg nem történik semmi. Megvan a feladatlista amire mindenki feliratkozott, illetve van olyan feladat, amire még semmi, de ma is járta ma teremben, még minden ugyanúgy van, mint ballagáskor. Rémisztő, hogyan lesz ebből osztályterem, főleg, hogy Dorcinak olyan nagy álmai vannak, mint új tábla, új szekrények..
Itt nem vállaltam többet, mint hogy a saját szekrényünket valahogy eljuttatjuk az iskolába, amenniyben jók a méretei (még nem tudom, hogy jók-e, nem jött rá visszajelzés), segítek játékok beszerzésében illetve koordinálom a készítésüket, illetve segítek mesefotelt szerezni, ha szükséges, a felújítását megoldani. Én nagyikám szép régi fotelét szemeltem erre ki, de még nem volt alkalom, hogy elkérjem tőle, ez is az e heti feladatok között van, kárpitos keresésével együtt/annak megvizsgálására, hogy sk fel tudjuk-e újítani.

És van mindemellett egy munkám is (nem 8-4-ig, aminek most kivételesen örülök, hanem a varrás), ami jelenleg jobban pörög, mint év közben... :D

Szóval összegezve, sűrűsödik...

Egyik szemem sírt, a másik is... :) - Ballagtunk, már megint

Eltelt egy újabb év, ami azt jelenti, hogy újabb gyermekünk ballagott el a Katicabogár Oviból, Riki, Judit és Evi kezei alól...
Szeretnék egy picit írni a búcsúztatóról.
Az évzáró és a távozó gyerekek búcsúztatója nem egy napon van... ez a búcsúzó egy picit meghittebb, itt elérzékenyülünk, pityergünk egy kicsit (na jó, én ma egyáltalán nem tudtam urrá lenni a könnyeimen, úgyhogy zokogtam mint egy óriásbébi :p), a nyárünnep pedig már egy vidám, felszabadult ünneplés (ott majd az óvónénik pityeregnek :D)
Hihetetlenül megható, ahogy a búcsúztatón az óvónénik egyenként megköszönik a szülőknek, hogy rájuk bíztuk a gyerekeinket, megtiszteltük őket a bizalmukkal, és lehetőséget adtunk nekik, hogy szeressék őket.
Átadták az elmúlt évek összes rajzát, festményét összegyűjtve. Nagyszerű érzés volt átlapozni itthon.
Kaptunk róluk egy-egy fényképalbumot, év közben készült róluk egy-egy kép néha, egészen a kezdetektől, ballagásig..., elsősorban ünnepeken, kirándulásokon (azt hiszem ezt a feladatot szívesen átvenném a búcsúzó anyukától, imádnám a lesifotós szerepét! :) (máris írok Juditnak) ).
Hazahozhatták a manóvárat amit készítettek év közben aprólékos, fáradtságos munkával és az ott töltött éjszaka alatt beleköltözött manóval... :)
... és volt mese is, mint mindig, erdei kis manógyerekeinkről. :)
Amikor kiléptünk az ajtón, a "maradó" családok vártak minket virágkapuval, az "áldjanak az égiek"-kel.. na ott teljesen végem lett.. :) Köszönöm nektek is!
Szép volt, nagyon szép.
És nagyon sajnálom, hogy vége. Imádtam.
És persze nincs vége, mert a legkisebbünk most kezdi az ovit, de egy korszak biztosan lezárult, és egyre több időt viszi majd el az iskola, és mire a legkisebb is végez, a nagyok már tényleg nagyok lesznek, ami mindenképp azt jelzi, hogy egy korszak végetért.
Vártam a blogbejegyzés megírásával vagy 2 hónapot, de most is könnyek szöknek a szemembe, ahogy írok erről...

Wadorf, munka, délutáni ovi

Az elmúlt napokban felvetődött a délutáni ovi kérdése a mi ovinkban is. Gyakorlatilag már alig van waldorf óvoda, ahol ne lenne délutáni ovi is, kivéve a mi ovinkat, ahol ráadásként a kiscsoporotosknak kötelező pihenőnap a szerda.
Pedagógiailag értem.LÁTOM IS HOGY JÓ.
De vannak árnyoldalai is. Talán több, mint a jó.

Mert persze, jó ha anyuka otthon tud lenni a gyerekekkel. És milyen klassz, ha az oviból hazamegy a gyerek pihenni, a saját kiságyikójában alszik, majd kipihenten eljátszadozik anyu mellett, amíg anyu illatos süteményt készít és citromfűtea lengi be a lakást. Minden csupa bárányfelhő és waldorfszívárványos az egész lakás.

Csakhogy anyu ezzel alaphangon 7 évre kiesik a munkaerőpiacról. Vagy inkább 8 évre, mert hát első osztályban is csúnyán néznek arra, aki napköziben hagyja a gyereket.. Mert a gyereknek ez a fontos és az óvónők és az iskola a gyerek szempontjait nézik legelőbb és csak utána a szülőét. OK. Eddig egyetértek és támogatom. Így jó a gyereknek. Ha ez valósulna meg...

De anyu közben otthon idegesen toporog, mert látja, hogy az egy fizetés azért mégsem az, mint a kettő, főleg nem egy alapítványi ovival-iskolával terhelve. Persze itt javasolhatják az óvónők/tanítók, hogy hát akkor talán lehet mégsem a waldorf való a családnak, ha ez ennyire megterheli a családot... de nem az a pár tízezer forint terheli meg, hanem annak a többszöröse, amit anyu nem hoz haza és helyette apu gürcsöl éjjelig. Mert nagyon jó hogy a gyerekek az anyjukkal lehetnek, de lehet az apjukat is látni szeretnék Néha. Legalább esténként meg hétvégén. De nem, apu dolgozik, míg anyu vidáman pitét süt. És a gyereknek ez a jó. Valakik szerint.. ezért az ovi keményen tart, délig van óvoda és kész, 1-kor tessenek hazamenni. És akkor állok ott délben az aulában. Sok nagymamával, meg sokanyukatárssal, de valahogynem 30-cal... mert vannak akik 2-3-4 plussz gyereket visznek haza. Ma itt bandázunk, ma ott, holnap nem tudjuk hol. A külső személőnek ez valami csodás mézesmázas ismerkedési programnak tűnhet, de nem, a valóság az, hoy sok anyuka és apuka dolgozik és NEM TUD a gyerekért menni 1-re. Megy hát a nagyi, e nagyi beteg lett, akkor megy a gyerek Katáékhoz, de Katáék kocsija lerobbant, akkor megy Manóékhoz, de Manóékmár bevállaltak másik 5 gyereketés összesen 7 gyereket terelget az anyukája a BKV buszon, mert kisbuszuk azért nincsen... szóval... EZ jó a gyereknek???? Biztosan? Akár annak a gyereknek, akinek az anyukája ugyan otthon van, de sajnálva azt, aki nem tud otthon marani a gyerekével bevállal minden szabad délutánjukon még 1-2-3-5 gyereket? Akár azon az egyetlen napon, amikor tunának pihenni, mert egyébként - ó azok az átkozott programok, de mi legyen, ha az ortopéd orvos szerint MUSZÁJ valamit sportolni a gyereknek - nincs lehetőség más napon aludni.. de már ezen sincs, mert anyu nagyon  sajnálja a másik anyukát... és nem mellesle tudja, hogy még neki is lehet szüksége a viszonzásra...

Na szóval ezen a vonalon elindult a kezdeményezés a délutáni ovira nálunk is. A maradó családok fele igényelné, a másik fele eddig nem nyilatkozott, vagy kifejtette hogy nem támogatja, sőt nem is igazán érti a felvetést. Jó neki. Az újonnan csatlakozók közül nem tudom ki az, akiknek van felsőbb évfolyamba járó testvére és hányan vannak, akiknek az anyukája még a boldog GYES-időket tölti.
A másik - külön épületben lévő - csoportunkban van délutáni ovi a kezdetektől, ott ezt úgy oldották meg, hogy felvettek plusz egy óvónőt (nem tudom, az szentségtörés lenne, ha az óvónők némi plusz pénzért váltva lennének 1-1 hetet...?? Már most is 3-an vannak...értem én, a plussz egy ember pl. lehetne helyettes óvónéni is), és az ezzel járó többlet terheket egyenletesen osztották el, tehát mindenki többet fizet, az is, aki nem veszi igénybe. Ezt mondjuk nem tartom igazságosnak, mert az fizessen a délutáni oviért aki kihasználja a lehetőséget...

Hát kíváncsi vagyok mi lesz, de azt már tudom, hogy van szülő, aki nem ért meg és annak hírére, hogy én jelenleg állást keresek, az egyik óvónő is elkomorodott arccal kérdezte meg, hogy mi lesz akkor a gyerekekkel, mint ha legalábbis hátrahagyva őket Tibetben vállalnék munkát...

Hogy lehetséges-e waldorf mellett munkát vállalni egy anyukának...?Lehet persze. Hogy könnyű lesz...? Nem lesz. Majd beszámolok hogy megy.

Magánügyek

Egy waldorfba nem gyerekek járnak, hanem családok. Valójában minden iskolában igaz ez :), csak a waldorfban igyekeznek maximálisan figyelembe venni ezt, kezdve a felvételnél, majd az évek során a közös munkában, illetve annak igényével, hogy az otthoni lét folytatása legyen az iskola, tehát ne legyenek nagy kontrasztok (otthon mondjuk napi 4 óra számítógépes játék, hétvégén családi mozihétvége, High School Musical, különórák tucatjai, majd az iskolában várjuk, hogy érdekelje a fafaragás... :) ). Egy felvételinél nagyon részletes képet igyekeznek kapni a családról általában és méginkább a családban élő gyerekről. Milyen volt a gyerekkel a terhesség, tervezett, vagy váratlan gyermek-e... volt-e bármi probléma a születése körül, milyen volt a születése, gondtalan volt-e az első pár hét, halálesetek a családban, hogy érintették a gyereket, vagy a gyerek szülőjét.., milyen betegségei voltak, hogy fejlődött a mozgása, beszéde, milyen ízeket szeret, ha beteg, hogy zajlik nála a betegség (hirtelen magas láz, vagy inkább elhúzódó lázas állapot...), mennyit és hogyan van mások felügyelete alatt (nagyszülők, bébiszitter, szomszéd), miktől fél, mit szeret...
Sokan talán úgy vannak vele, hogy ezek csak a felvételikor fontosak, ha már egyszer bent van a gyerek, a kutya nem törődik ezzel, de tévedés. Magam is meglepődtem, amikor egy adott probléma volt a fiammal és kapásból rávágta az óvónő, hogy nem lehet-e hogy a nhéz szülés miatt van-e, gondoltam-e már erre, és egyből adott ötletet, mivel próbálkozzunk, és bevált (!). És talán úgy gondoljuk, vannak olyan magánügyek, amik nem tartoznak az óvodára/iskolára, sőt, néha hajlamosak vagyunk úgy kezelni a saját gyerekünket, mint ha nem a családunk szorosan vett része lenne. Tehát ha az én egy családtagom beteg, vagy meghalt, de ő nem volt vele rendszeres kapcoslatban, vagy nem kötődött hozzá, akkor "nyilván" nincs befolyássa az ő kis életére... Vagy ha párkapcsolati gondom van, de a gyerek előtt ez nem ismert, mert nem avattuk be, akkor ez rá nem hat ki... pedig dehogynem. Épp tegnap olvastam egy cikket a Csupaszív Magazinban, gyakorlatilag erről... hogy ezek a gyerkőcök még annyira kis érzelmi lények.... olyan érzékenyek az adóvevőik... és ha mi valami miatt feszültek vagyunk, ha valami miatt bánatosak, bizonytalanok, összezavarodottak vagyunk, az rájuk, és a viselkedésükre nagyon is kihat. És ha erről nem tudnak az óvodában-iskolában, esetleg nem a megfelelő módon kezelik. Mert ha tudják, hogy ennek a gyereknek ilyen és ilyen dologgal kell most megküzdenie, vagy hogy most nem jut rá annyi figyelem otthon, mert anyuka gyászol/folyamatosan dolgozik/munkát keres/megélhetési gondjaik vannak/bárakármi, akkor ennek megfelelően kezelik egy adott szituációban, pl. megölelik. Ha ezt nem tudják, akkor esetleg azt hiszik, a határokat keresgéli és erőteljesen meghúzzák a határokat. Mire a gyermek csillapíthatatlan zokogásban tör ki... És talán mindenkinek jobb, ha erre nem ilyen körülmények között derül fény, és az a pöttöm 2 óra zokogás helyett egy alapos dögönyözsben és csiklandozásban részesül.

Nem kell minden gondunkat a közösséggel megosztani, a kutyát nem érdekli :D illetve ez nem igaz, persze hogy érdekli, de senki sem akarja kiteregetni a magánélete részleteit, gondjait... De van akinek minden körülmények között el kell modnani, hiszen legféltettebb kincsünket, a gyerekünket bíztuk rá, és ez az óvónő, illetve az osztálytanító. Nem lesz ettől kevésbé szeretve, nem leszünk mi sem béna vagy rossz szülők, de tudjuk egymást segíteni. Ezért fontos a részletek megosztása.

Fejlesztés a waldorf óvodákban

Manapság nagyon népszerűek a mindenféle fejlesztő foglalkozások, már akár babák számára is találunk olyan foglalkoztató központokat, ahol felkészítik a "nagybetűs életre" csemeténket: logikai feladatokkal, feladatlapokkal, sorminták rajzolásával... rengeteg ilyen anyagot kaphatunk, CD, DVD, könyvek, munkafüzetek végeláthatatlan sora biztosítja, hogy gyermekünk kiválóan oldja majd meg a matematikai feladatokat. Míg a waldorf óvodában csak nőnek mint a gaz és saraznak...
Aztán mégis, mit csinálnak még azon felül, hogy nőnek mint a gaz...? :)
hát pl. festenek. A 3 alapszínnel: pirossal, sárgával, kékkel. A festés során nem szabad formákat festeniük, a cél, hogy a színek keveredjenek a lapon és azt teljesen befedjék. Ez igazából egyáltalán nem egyszerű, legalábbis mi tavaly az egyik szülőin kipróbálhattuk.. hát vagy 15 percre volt szükség, mire végre képesek voltunk nem vonalakat, csigákat és általában véve valamilyen geometriai formát rajzolni, ha már fát és bokrokat eleve nem engedtek az óvónők, nekünk szülőknek... :) Ennyi idő volt, mire végre arra koncentráltunk, ami a cél: hogyan keverednek a színek. Egy waldorf óvodás pedig már az első év végén hibátlanul tudja, melyik színt hogyan lehet kikeverni a három alapszínből. Bármelyik színt. És nem azért, mert - majd általános iskola nemtudom hanyadik osztályában -  rajzórán bemagolja a színkört, hanem mert kipróbálta, és megtapasztalta.

Festés egy nem-waldorf óvodában

A színek játéka a waldorf oviban

A kis művek nagyon jól le szokták amúgy tükrözni az évszakok alakulását, a gyermek lelkiállapotát, gondjait, örömét-bánatát...

Mielőtt  valaki félreértené, nincsenek korlátozva a képi ábrázolások, rengeteg lehetőségük van, pl. minden nap tudnak rajzolni krétákkal, ezek a rajzok teljesen hasonlatosak más óvodások rajzaihoz.. :) Aztán készítenek gyapjúképeket is, amikor egy fehér gyapjútáblára színes gyapjúdarabokat nyomkodva alakítanak ki valamilyen képet - már akinek kedve van, sokan a festéshez hasonlóan csak játszanak a színekkel :). Gyurmázni is szoktak, amikor mindenféle kis lény születik a kezük alatt.... :) DE a festés során nem maradhat egy apró fehér folt sem a papíron, ami eleve be van vizzve, tehát ha akarnának sem tudnának rajta felismerhet emberkét, holdat, napot stb. festeni...:)  Miután ez nem sikerül, meg sem próbálják, csak élvezik a színek játékát. Lányomnak ez volt az egyik kedvenc foglalkozása... :)

Aztán mit csinálnak még...? Mondjuk reggeliznek. Terített kis asztal várja őket, amiben az ő kis kezeikbe való apró kancsókban van tea, töltnek maguknak, megkenik a kenyeret (finommotorika fejlesztése :) ), kevesebb kés van mint ahányan vannak, tehát kérnek, megköszönnek, megosztanak, segítenek egymásnak (anélkül, hogy ezt az óvónő külön tanítgatná). Cipót gyúrnak, formáznak...  segítenek zöldséget darabolni, sajtot reszelni, ebédhez megterítenek (megszámolják hányan vannak, hányan hiányoznak, hány tányér, hány kanál, hány villa kell...), elkészítik ebédhez a zöldségestálat (ugye a sormintákat máshogy is lehet tanulni, kis körök, kis háromszögek, függleges vonal, vízszintes vonal... de ez sokkal élvezetesebb, és közben el is lehet csenni egy-egy finom darabot... :) )

Az utolsó évesek pedig fúrnak, faragnak, fűrészelnek, csiszolnak, selymet festenek, körmöcskéznek, festenek, szőnek, hímeznek (mind-mind finommotorikát fejlesztő, azaz íráselőkészítő gyakorlat, de a végeredmény egy csodás manóház, amibe beköltözik egy varázslatos kismanó az utolsó napon, nem pedig egy halom, kukában landoló feladatlap...).

Szóval valahogy így zajlik a "fejlesztés" a waldorf óvodában. :)

Ez waldorf botrány?

Waldorf botrányként emlegetik a médiában azt a tavaly nyár végén megtörtént, most napvilágra került esetet, amiben a Kispesti Waldorf Iskola osztálytanítója nem vett fel egy fiút, akit két leszbikus nő nevel. Olvashattok róla cikket a HVG-n, az indexen, az nlcafén, többek közt, de szinte nincs is olyan online média, ahol ne született volna erről egy cikk az elmúlt napokban, és eddig nem találtam olyat, ami ne hangsúlyozta volna ki, hogy egy waldorf iskolában történt mindez.

Pár nappal ezelőtt írtam ide a blogra erről egy hosszú bejegyzést, aminek írásakor sajnos nem vettem figyelembe, hogy a blogomban olvasottakat sokan azonosítják a waldorffal, így magánvéleménynek, ilyen megosztó témában, olyan kevés tény ismeretében, ami a rendelkezésemre áll, nincs helye. Írtam természetközeliségről, férfi-női szerepekről, de ezek az én gondolataim amik nem szorosan fűződnek a témához és semmiképpen sem tévesztendők össze a waldorfos "alapelvekkel", így töröltem. A véleményemhez bármikor adom a nevem, de nem szeretném, ha összemosódnának a waldorf szellemiségével...

Így helyreigazítom saját magam. :)
Amit az eset "waldorfosságáról" gondolok:
a waldorfban nem az igazgató dönt a gyerek felvételéről, az elé lerakott boríték vastagsága alapján (amivel nem akarok általánosítani, de azt hiszem mindenki által ismert jelenség, a neves iskoláknál elsősorban...), hanem az osztálytanító, az osztályába járó gyerekek ismerete, valamint a jelentkező család osztályba való beilleszthetősége alapján, mérlegelve saját képességeit, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat tudja-e kezelni. Ha akár a meglévő osztályközösség, akár a felvételt kérő diák érdeke úgy kívánja, vagy nem biztos saját magában, akkor nem veszi fel  az adott gyereket. Nyilván ezek komplexitása határozta meg a kispesti waldorf iskola osztálytanítója döntését is.

(kieg.)
"Waldorfos"-e egy ilyen döntés, amikor a waldorf egyik hirdetett alapelve a másság elfogadása, a kirekesztettség elutasítása...? Ha ez egy alakuló első osztály, vagy akár egy alsóbb évfolyam lett volna, nem lenne kétség, valóban waldorf-botrány... A szóban forgó osztály azonban egy 7. osztály. Csupa kiskamasz. És nem arról van szó, hogy egy fiú, akinek a nevelőszülei leszbikusok, milyen identitású, küzd-e identitási problémákkal, vagy befolyásolja-e a kísérletező kedvét az osztályba járóknak... Nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy az egyébként is érzékeny, kiemelt kritikai érzékkel rendelkező kiskamaszok, akik eleve nagyon élesen ítélkeznek ebben a korban mindenről és mindenkiről, hogy állnak egy ilyen fiúhoz. Valószínűleg ki így, ki úgy, ez nem waldorf-specifikus, még csak nem is családi háttér kérdése, ez teljesen egyéni. Az osztály egy része a fiú mellé állna, támogatná mindenben, az osztály másik része pedig élesen elutasítaná, cikizné, attrocitásoknak tenné ki. Ha kezdettől ismerték volna, vagy legalábbis nem épp ebben a nagyon kritikus életkori fázisban csatlakozna hozzájuk (hanem mondjuk gimnáziumba,vagy 4-5. osztályba), akkor ez nem történne meg, így viszont szinte garantált. Amit az osztálytanító vagy tud kezelni, vagy nem. De lássuk be, ha tudja kezelni, akkor ennek ára van. Időbeli ára. Egy olyan iskolában, ahol az utolsó 2 évben különösen fontos, hogy a többi iskolához mért, addig felhalmozott lexikális tudásbéli lemaradást behozzák, hogy akinek nincs lehetősége waldorf gimnáziumba menni, az se vérezzen el egy középiskolában... Az utolsó két év már nem sétagalopp a waldorfban sem. És ebben a két évben nagyon komoly károkat tud okozni, ha az osztály nem összetartó (évek kemény munkája alatt kovácsolódott össze olyanná, akikkel lehet komoly, érdemi munkát végezni), ha az idő jelentős részét egy ilyen probléma megbeszélésére kell fordítani, az káros. És akinek van felsőbb évfolyamba járó gyereke, az tudja, hogy ezen nem lehet segíteni egy-két plussz kirándulás vagy egy-két különfoglalkozás beiktatásával, mert azt már egyszerűen nem bírják el a családok, így is rengeteg a program...

Szóval azt gondolom, a waldorf alapvetően befogadó, de a 12-13 éves gyerekek nagyon nem. Egy teljesen átlagos családból érkező gyereknek is nagyon nagy kihívás 7. osztályba becsatlakozni, egy átlagos (hagyományos, állami) osztályba is, egy waldorf osztályba (annak a hagyományos oktatástól eltérő volta miatt) különösen (7.es euritmia pl. követhetetlen annak, aki sohasem találkozott még vele, a művészeti tevékenységek, kézimunka kínzásszámba mennek egy 13 évesnél, akinek korábban nem volt ilyenben része). Ha ezt az extra kihívást tetézzük egy ilyen mássággal (de ez a másság lehetne az is hogy albínó, vagy valamilyen egyértelmű testi különbsége van, ami támadási felületet adhat (nem a waldorfosoknak, hanem a 13 éves kamaszoknak, akik már csak ilyenek, a waldorfban IS), akkor az nagyon megnehezíti az osztály működését és könnyen a szétesését okozhatja.

Valódi hibát - nem jogszerűtlenséget, mert ahhoz nem fér kétség - akkor követett el az osztálytanító, ha a családi háttérrel nem a felvételi beszélgetésen került tisztába, hanem a két éven át, amíg várólistán voltak, tudomása volt erről. Akkor ugyanis meg kellett volna oldania, hogy korábban felvegyék a gyereket, vagy éppenséggel nem kellett volna jeleznie hogy üresedés van, hanem más jelentkező családnak szólnia. Sutaság, hogy írásban megindokolta a miértet, emberileg becsülendő, hogy nem hazudott, sajnos jogilag támadható a döntés és újabb támadási felület a waldorf felé.

Az osztályterem

Elkészült az elsősök osztályterme. Nagy boldogság ez, az utolsó héten még nem voltunk biztosak benne, hogy minden időben a helyére kerül... :) Sok munka volt, kapott a - korábbi euritmia - terem 2 új ablakot, így szép világos lett a terem. Viszont ez a munka csak augusztusban került kivitelezésre, addig nem lehetett festeni a termet és a többi "aprósággal" haladni.
Még nem "laktuk be" a termet, biztosan idővel egyre otthonosabb lesz, de már most is gyönyörű és ott van minden sarokban valamelyik család munkája: a kézzel festett gézben, a felfúrt polcokban, a lecsiszolt és újralakkozott táblákban, a függönyökben, a kerámia bögrékben, az anyukák által varrt tornazsákokban, krétakukacokban, az otthonról behozott mesefotelben, a növényekben, vízforralóban, konyhasarokban, és sok-sok részletben, amiknek a felsorolásához most lusta vagyok :) elnézést ha valakit kihagytam, mind egyformán fontos! :)

A végeredmény ilyen:

És íme, hogy L. még néha visszavágyik az oviba... :) szerencséjére tanítás után bármikor belopakodhat az ovikertbe nosztalgiázni és együtt "lóghat" :) az oviban maradt barátaival