Az első hét

vagyis az első két nap összefoglalva:
Luca szavaival: nem tudom elmondani anya, fáradt vagyok, majd holnap elmesélem... (aztán nem meséli :p)
Amit az el-elejtett szavakból sikerült kihámozni + az óvónők elmondása alapján semmi baj nem volt, szépen beilleszkedett, játszik a gyerekekkel, eszik, iszik, nem sír. Továbbra is egy kisfiú nevét tudja csak, de vele játszik egész nap :p így ez még bocsánatos bűn talán, majd megtanulja a többiekét is.
Nagy örömmel mesélte el, hogy az évszakasztalra tehette a dísztököt amit tegnap vettünk a kertészetben :)

Amit nem kellett kihámozni: hogy kutya fáradt mire megyek érte, alig áll már a lábán 1-kor (pedig 2-kor szoktunk menni aludni, tehát nem ezért, egyszerűen leszívja a társaság.. ;) ).
Az elmúlt két nap annyiból nem volt szerencsés, hogy itthon nem akaródzott neki aludni már, így bár korán elaludt este, de a délután, főleg ma, katasztrofálisra sikeredett, végignyafogta-hisztizte a du. 1-től este 7-ig tartó időszakot, mert:
- nem ezzel a gyereküléssel szeretne hazautazni, hanem ami apa autójában van.. (ő viszi reggel oviba és kapott egy új ülést), apa azonnal jöjjön az ovihoz és tegyük át az ülést,
- fagyizni szeretne, de mostazonnal :p (DONE)
- játszóterezni szeretne (a fagyizó valami ördögi kapitalista terv részeként a játszó mellett van :p) (Skip, menni kell postára, ez volt az üzlet, lehet fagyizni, de utána szépen kibírják amíg feladok egy csomagot a postán)
- hiszti a posta előtt, mert anya kitalálja még hogy pénzt is kell kivenni és azt mondta, hogy postára megyünk és mégsem... 5 perc után felfogjuk, hogy oda IS megyünk, mindjárt...
- postán hiszti, mert még nem rajzolt le mindent az alatt a 12 perc alatt amíg sikerül feladnom egy csomagot... itt megfűzöm, hogy be kell még menni a gyógyszertárba is (mert 2. nap ovi után már folyik az orra... vagy az ovi miatt, vagy mert hűvösebbek az éjszakák, a kisasszony meg állandóan kitakarózik...), és a gyógyszertárban is van egy kisasztal, ceruzák és tudja folytatni a rajzát, sőt akár otthon is befejezheti...,
- hiszti a gyógyszertárban, mert az a ceruza túl rövid...,
- gyógyszertár után újabb hiszti a játszóért, bár mondom, hogy megyünk, csak szeretném lerakni a kocsiba a kezemben lévő Salvus vizet, és a tíz kilós vállbőröndöt :p, de nem veszi az adást és fetrengeni kezd az úton... ezen a ponton pattanok és mondom, hogy akkor nincs játszó, megyünk haza, alvás van...
- otthon hiszti, hogy ő nem fáradt és játszani szeretne, (ekkor már késő is van a délután alváshoz, így hajlok rá), de nem tudja mivel szeretne játszani és ezen is nyafog, majd rájön hogy biciklizni szeretne... a bicikli hátul van a kertben, de ő elöl szeretne biciklizni.. előrehozom, jó? Nem, nem jó, ő akarja... OK, akkor hozd előre... DENEMTUDOMANNNYAAA - bakker.. akkor ne biciklizz -  újabb 15 perc fetrengés a földön...
a nap hátralévő részében még hiszti a teáért (túl citromos), a vízért (nem jó pohárba adtam), azért, mert nem fér el mellettem a 4 méter széles kocsibeállón, mert én gazolok... (híztam, de ennyit azért nem :)) ), hiszti, hogy miért nincs még itthon apa és miért nincs még este 6.. (ehhez én is szívesen csatlakoztam volna ezen a ponton :p), utána hogy ki akar menni a játszira - apjuk szerencsére hajlott rá és kivitte őket, hiszti mert nemistommármiért... hiszti mert szappanozni kell, hiszti mert ki kell szállni a kádból, hiszti a fogkrémért, azért mert fázik, azért mert apa nem úgy köti meg a köntöst mint anya, hiszti mert el kell pakolni - majd végül hiszti Botondtól, mert én aztmondom, nem muszáj elpakolni elpakolnak reggel... DE Ő EL AKAR PAKOLNI (OK, pakolj gyerek...) DE NEMTUDOK FELKELNI AZ ÁGYBÓL  - 10 percen át.. ebből a körből nem sikerült kijönni...

Szumma szummárum... :) azt hiszem tényleg kelleni fog még a heti 1 pihenőnap, korábban ebben nem hittem, azt gondoltam, 8-13-ig van, az azért nem olyan, mint ha 8-17-ig lenne... persze azt is gondoltam, hogy majd itthon alszik... (amiben azért még reménykedek... egyszerűen minden intéznivalót el kell intézni délelőtt, nem szabad akkorra hagyni, amikor jövünk haza az oviból, mert azzal már annyira megcsúszunk, meg annyira szétpörgi magát, hogy nem alszik...

Beszoktatás - második nap

No ma már nem volt semmi sírás ;) értette, hogy el kell most majd jönnünk délben és jövő héten már ottmarad majd egyedül.
Ma kicsit nehezebben távolodott el tőlem, Botond sem jött velünk, ő itthon játszott addig (felügyelettel :) ). Egy kisfiú az első pár perc után "rávetette" magát, nem tudom mik voltak a szándékai, de nem volt túl finom... hátulról elkapta és átkarolta Luca nyakát a jobb kezével... Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne avatkozzak be kapásból, megvártam mi lesz a fejlemény, Luca megvédi-e magát.. hiszen jövő héten én már nem leszek ott és az óvónők sem mindig vesznek észre mindent, most sem oda figyeltek épp, volt hangosabb konfliktus... Lucám csak állt csendesen és hagyta, hogy a kissrác gyakorlatilag fojtogassa...
Aztán jött mégegy kisfiú, ő szemben megállt velük és elég közel lépett Lucához... na itt már kezdett meghűlni bennem a vér... amikor már nyílt volna a szám, hogy szóljak az egyik óvónőnek - mégsem lenne szerencsés, ha én ráznám ki a bőréből második nap az egyik gyereket :p -  a két kissrác összeverekedett, jobban mondva aki újonnan érkezett, elkezdte rúgdosni azt, aki átkarolta Lucát. Magyarán nem azért ment, hogy ő is bántsa, hanem hogy a védelmére keljen. És aztán a hátralévő 40 percben a testőr szerepét vállalva végig Luca mellett maradt, simogatta, ölelgette, puszilgatta :))) imádnivaló volt. Amikor eljöttünk, teljesen magába zuhant, azt hiszem megvan az első (na jó, az az apjáé, szóval akkor a második) férfiszív, amit Luca meghódított ;)

Beszoktatás sírás nélkül..?

A beszoktatás a Katicabogárban jelenleg így fest:
a napi rutinba - reggeli szabad játék, közös irányított foglalkozás stb., - 11-kor kapcsolódnak be a "vendégek", ekkor már kint van mindenki az udvaron. Délig van kint játék, akkor csengetnek, szépen sorban leülnek, mindenki összeszedi minden szétdobált holmiját (elveszett szandálok, sapkák stb. ;) ) és mennek be ebédelni. Ide a vendégek már nem mennek, tőlük szépen, név szerint elköszönnek, megköszöni az óvónéni, hogy eljöttünk meglátogatni őket. Így lesz ez a hét minden napján, nem jövünk se többet, se kevesebbet, mindig épp 1 órát, majd hazajövünk miután elbúcsúztunk. Péntek lesz egy picit más, akkor ő is bemehet a többiekkel ebédelni, majd ebéd után megkapja a jelét, "beköltözik" az oviba ;), meghallgatja a többiekkel a búcsúmesét és mindenkivel együtt jön haza.

Ma volt az első beszokós napunk az oviban, szerencsére szép időnk volt, holnap már kicsit rázósabb lesz a dolog, mivel jelenleg csak Lucának van megfelelő kerti, esőálló ruházata.. :p

Nos sírás nélkül mégsincs beszoktatás még egy waldorf oviban sem, mint kiderült, Lucát sikerült annyira bezsongatni, hogy amikor el kellett jönni, sírva fakadt :p
Egyébként nagyon jól érezte magát, kicsit nehezen oldódott, ami nekem fura volt, mert játszótéren vadidegen gyerekekből bandát verbuvál, igaz az "hazai terep" és nem 20 idegen gyerek hanem 4-5... Kíváncsi vagyok itt mennyi idő alatt talál barátokra, mennyi idő alatt veszik be maguk közé a többiek. Én most meg nem mondanám ránézésre, hogy melyik 3 gyerek szokott be a múlt héten... ;)