Nyári végmunkák.. :)

Ma volt az utolsó takarítós nap, én a délelőtti csapatban voltam, így csak reménykedek, hogy tényleg annyian mentek el a délutáni műszakba, ahányan jelezték (én 3-kor zártam az ovit, akkor még senki nem volt ott a délutániak közül).

Én a fugának estem neki a fürdőben, mert az bántotta legjobban a szemem - még akkor is, amikor rend és tisztaság volt mindenhol és látogatóba mentünk az oviba. Nem tudom, hogy valaha valaki kitakarította-e már, ha igen, már nyomokban sem látszott :p A felével végeztem, a másik fele másra vár, talán az eredményt látva más is kedvet kap a tízkörmöt nem kímélő sikavakához :p Ha nem, hát nem, majd amikor mi leszünk sorosak a takarításban, mindig haladok vele egy kicsit... tényleg bántja a szemem... ;)

Egyébként nagyon szépek lettek a falak, Luca olyan büszkén mutogatta, azt hittem megzabálom ;)

Elhoztam még egy jó adag mosnivalót, már majdnem megszáradtak, este ki is vasalom és akkor holnap vihetem a szülői estre.

Adventi bazár

Nem, nem korai, lévén a véghajrában valószínűleg nem tudok már részt venni majd, így ideje előre gondolkozni...
Azt hiszem a kellemeset összekötöm majd a hasznossal, Jenkának úgyis be kell mutatnom pár lakástextil varrományt a modulvizsga részeként, így lehet ezek a darabok mennek majd az adventi bazárba. Így máris több kedvem van készíteni ilyeneket... ;) Lassan majd feltöltögetem ide amik készülgetnek.. ;)

Az egészséges táplálkozás szerepe

Talán kicsit úgy érezheti a kedves olvasó, hogy nagyon elkanyarodok a waldorf témáról, de korántsem annyira, mint elsőre tűnik, ugyanis a waldorf ovikban, iskolákban is fontos szerepe van annak, hogy megfelelő minőségű, nyugodt körülmények között elfogyasztott tápláléka legyen minden gyereknek, ami lehetővé teszi, hogy koncentrálni tudjon, ne legyen sokszor beteg stb.

Ezt a kérdést most csak azért kell újra jobban körüljárnom, mert a két manó  megint átbillent az utóbbi hetekben és én nyilvánvalónak látom a kapcsolatot a viselkedésük és a helytelen táplálkozásuk között.

Jöjjön most egy idézet egy könyvből:
"Az étkezés és a viselkedési devianciák kapcsolata

Ma már számos szakember, pszicholgus megegyezik abban, hogy a fiatalkorú bűnözés egyik fő okozója a helytelen étkezés. (Utaljunk itt arra a történetre, amelyet az Egyesült Államokban Michio Kushi, a makrobiotikus életmód és táplálkozás elterjesztője leírt. Az egyik börtönben bevezették a gabona alapú, kiegyensúlyozott vegetáriánus étkezést, aminek eredményeként jó magaviseletük miatt hamarabb szabadulhattak a rabok, és új életet kezdtek, propagandálták az alternatív életmódot, szociális segítő szakmákban helyezkedtek el, néhányan vegetáriánus éttermet nyitottak.)
A legtöbb baleset is összefügg a hús és a cukor fogyasztásával. A káros bomlástermékek károsítják az idegrendszert, és a védekezési reflexeket.
(...)
Paul Carson Ha a gyerek allergiás című könyvében az ételallergiáról írja: az allergiás reakciók legnagyobb részét a tehéntej, a fehérliszt, a tojás, a citromfélék, a csokoládé, mesterséges színezőanyagok, tartósítószerek, hal, csirke, marhahús, diófélék, paradicsom, penicillin - húsból is, ha az állatot azzal kezelték - a felelős.
(...)
Ha az allergéneket kiszűrjk a gyerek étrendjében, rendkívüli javulás tapasztalható!
(...)
Dr. Jack Soltanoff tanácsolja, hogy a csecsemők és kisgyerekek a szénhidrátokkal telített készítmények és pasztörizált tej helyett inkább gyümölcsöt fogyasszanak, olyat is, amit sokáig tudnak rágcsálni: datolyát, fügét, mazsolát, aszalt szilvát. A friss gyümölcsök is nagyon egészségesek, az évszaknak megfelelően, megfelelő mennyiségben.
A gyerekeknél a legtöbb egészségi probléma - rossz közérzet, nyűgösség - azzal függ össze, hogy finomított gabonát kapnak, például hántolt búzából készült grízt, cukrot, tejet. Mindhármat megtaláljuk a hagyományos tejbegrízben, és ezt még kakaóporral is megszórjuk, a kakaó zsiradékával is tetézzük, ami szintén lerakódik az érfalakon és emeli a koleszterinszintet."
(Horváth Éva - Szepesi Dóra: Boldog szülő, boldog gyermek - életmódkalauz)

Hogy miért táplálkoznak helytelenül a manók - és mi?
Egy időben nagyon tudatosan figyeltem arra, hogy mit és miből főzök és utólag, be kell hogy lássam, akkoriban nem is volt semmi probléma velük, normálisan ültek az asztalnál, ettek, játszottak stb. Aztán ahogy jött az újabb terhesség, kicsit ellustultam és visszaálltam a korábbi jól bevált gyors kajáinkhoz: krumplistészta, grízes tészta, tészta tészta tészta tészta... Reggel kakaó... néha sült hús, krumplival :p A nyár másból sem állt, mint születésnapok halomra, sok sok süteménnyel, tortával, csokival...
Most ott tartunk, hogy Lucát teljesen kiütötte az ekcéma a karján - pedig soha nem volt vele problémája korábban, Botondon nem látszik, de ő is vakaródzik állandóan, viszket mindene és nem csak a melegtől, izzadtságtól, mert fürdés után is folytatja...
Lassan alig esznek, pedig biztosan éhesek, a reggelijük kimerül a kakaóban, az ebédet csak kotorásszák, a vacsorát dettó. Az asztalnál csak ökörködnek, egymásra licitálnak ki tud nagyobb disznóságot csinálni az étellel. És nagyjából egész álló nap csak ökörködnek, visítoznak, sikítoznak, magukon kívül vannak.

Úgyhogy jön újra az egészséges életmód, muszáj átállni, mert így végünk lesz! ;P Első lépésként most kimegyek a zöldségeshez és veszek egy rakat gyümit reggelire.

nyári munkák az oviban

A végéhez közelednek az oviban a nyári munkák.. Megtörtén az óvoda kifestése, amiben a gyerekek is részt vettek kis szivaccsal dolgoztak az ovin, Luca konkrétan úgy mesélte el itthon (én tanfolyamon voltam épp), hogy ő és Botond kifestették az ovit :D Állati büszke volt magára. Édi.
Épült kerítés - némi szervezési hiba és megfelelő átgondoltság hiánya miatt kétszer is, az elsőt le kellett bontani... - meg lettek javítva játékok, rendbe lett téve a kert.

Az első benyomásom a közös munkálatokról elég vegyes. Egyrészről továbbra is tetszik, hogy a szülők dolgoznak az oviért a gyerekekkel együtt, részt vesznek annak szépülésében, fenntartásában. Másrészről - ezt nem tudom, majd a keddi szülői esten kiderül - valahogy kicsit szervezetlenül folynak a dolgok, vagy pontosabban, nem látom át, hogy ki(k) szervezi(k) a munkafolyamatokat, abban részt vesz-e minden család, aki nem vesz részt, az miért nem, vagy hogy "kompenzál"? Ki dönti el, hogy egyáltalán milyen teendők vannak? Pl. a listában szerepel hogy sok varrnivaló van. Egy nyári kutatómunka nem volt ahhoz elég, hogy kiderítsem, mit is kéne varrni... az óvónő sem tudta, ha ő nem tudja, aki ott van minden nap, akkor mégis ki??? Akkor ki írta be a táblázatba a SOK varrnivalót?? Mi alapján???
A közösen elvégzendő feladatokról egyébként egy megosztott excel tábla van, de ott semmilyen bővebb infó nincs mögötte. Pl. benne van, hogy a kisházat helyre kell pofozni, de hogy az azt jelenti, hogy át kell-e festeni meg pár szöget beütni, vagy azt, hogy új tetőt építeni neki, vagy az egészet el kell szinte bontani és újraépíteni... az nem derül ki. Hogy kell-e hozzá anyagokat vinni, fát, szöget, vagy az van ott, valaki hoz, megvették-e már előre - ez sem derül ki, legalábbis az újak számára nem. Nyilván, előbb utóbb már belelátunk annyira a dolgokba majd mi is, hogy ezek egyáltalán nem lesznek kérdések, de most még nagyonis azok... Lehet ezek az infók vannak többek között átbeszélve a szülői esten.. .remélem..:)
Meglátjuk. Kedden lesz az első szülői est. Izgatottan várom.

Most akkor szülő, vagy gyerek..?

Történt ma, hogy nagy családi összejövetel volt egy kedves rokon 90. születésnapja alkalmából. Sok unoka, sok dédunoka, de a mieink voltak most a legkisebbek. Nem kellett tehát sokat várni és előkerült valaki, aki sok szeretettel szerette volna nekünk ajándékozni a már általuk kiselejtezett 30 centis csodarobotot, valamint egy kis nemistudommit... (kormányos, mini képernyős, sok gombos, mindenféle hangot kiadni képes izét). Én nem voltam a közelben, a nagyszülőket kérdezték, akik már ismerik a "dilimet" így mondták, hogy engem kell megkérdezni... :p Én meg mondtam, hogy nagyon szépen köszönjük, de nem. Nagy kerek szemekkel néz rám A. Most akkor vegye el a gyerektől?? Nem játszhat ilyennel??? De játszhat ilyennel és isten ments hogy kivegye a gyerek kezéből mit épp most adott neki oda - csak épp nem fogjuk hazavinni. Döbbent csönd én már fáradt vagyok hosszas magyarázkodásba kezdeni, pedig talán annyi is elég lett volna, hogy még kicsi hozzá (de tényleg, mi a cart játsszon egy 3 éves egy robottal??? vagy egy kormányos izébizével gombokkal azon felül hogy össze-vissza nyomkodja meg tekergeti a kormányt... tud vele játszani?? nem. Akar vele? Persze. Most akkor én legyek otthon a genya aki elveszi és majd 5 év múlva visszaadja? Nemár. Nézzem ahogy kalapácsnak használja a robotot..? De ez máris túl hosszú magyarázat lett volna én meg már igazán fáradt voltam a melegtől és a nehezedő pocakomtól, így szép csendesen arrébb ballagtam, miután a hozzám intézett kérdésre válaszoltam.

A-ban nyilvánvalóan sok kérdés maradt, amit apósom válaszolt meg. Mer a waldorf.. ezt vették most a fejükbe... azt hiszik ezen múlik... stb stb. csak foszlányokat hallottam a 30-40 perces eszmecseréből, de ez is bőven elég volt, hogy elöntse az agyam... egyrészt NEM olvasott utána, ill. de, weben talált ilyen-olyan oldalakon elolvasta hogy micsoda egy rémület ez az egész, vallási fanatikusok olvasztótégelye, ahol agymossák a gyerekeket, nem tanulnak közben semmit és semmi nem lesz belőlük. Igazából gyengébb képességű gyerekeknek való ahol a mi gyerekeinkkel az történik, ami a kutató házaspár gyerekeivel, akik a majmokat szerették volna fejleszteni és együtt nevelték a saját gyerekeikkel, de a vége az lett, hogy a gyerekeik lettek olyanok, mint a majmok... stb. stb.
Nem volt soha egyetlen waldorf óvodában vagy iskolában sem, hogy lássa a saját szemével, milyen gyerekek járnak oda, hogyan, milyen módszerrel, mit tanulnak,  milyenek a tanárok, vagy milyen a többi szülő. De mert egyszer szánt rá 3 vagy 4 órát és utánaolvasott ő már mindent tud az egészről, amit tudni érdemes egyáltalán - mert, ahogy egyszer kifejtette, ő többet erről az egészről nem is AKAR tudni. Ja, az más.

No ezen a vonalon jó sokáig tudtam - és tudom bármikor :p - pörgetni magam, de kicsit lehiggadva, igyekeztem a másik oldalról is megvizsgálni a dolgot. A szülő szemszögéből, amikoris a saját gyereke is szülővé válik. Amikor rááldoztam az életemből 20-25 évet, hogy felelősségteljesen döntsek, mi a legjobb az én gyerekemnek - hova menjen iskolába, milyen pálya felé terelgessem, ahol jól boldogul és nem lesznek kudarcélményei (most azt, hogy ez mennyire helyes vagy helytelen szerintem, azt nem fejtem ki, majd egy másik bejegyzés alkalmával talán), milyen értékrendet közvetítsek felé, arra tanítsam-e, hogy mindig segítsen másokat, vagy arra, hogy hegyes könyökkel jobban boldogul és gátlások nélkül taposson el bárkit, akár engem is, ha attól ő előrébb jut... elkezd nőni ez a gyermek és lassan felnőttkorba ér. De továbbra is sokszor fordul hozzánk (ha jól csináltuk amit csináltunk akkor azért nem TÚL sokszor, de bármikor, amikor szükségét érzi), megbeszéli velünk, hogy milyen problémái vannak, ő milyen megoldást lát és kikéri a véleményünket, tanácsot kér. Aztán mivel egyre különbözőképp gondolkozunk - hiszen változik a kor, változnak a körülmények és mégiscsak egy generáció elválaszt minket, máshogy oldanánk meg ugyanazt a problémát vagy más választ adnánk ugyanarra a kérdésre - egy idő után tanácsot már nem kér. A véleményünkre még kiváncsi, de inkább megerősítésre vár, esetleg arra, hogy valami végzetes szarvashibára felhívjuk a figyelmét. És itt jön a neheze. Van, hogy látjuk - azaz mi úgy látjuk - hogy amit tesz, vagy tenni akar/fog az nem jó. Legalábbis mi nem így döntenénk, nem így választanánk, nem ezt válaszolnánk. És ezt finoman, vagy durván - attól függően melyiktől várjuk a nagyobb hatást - a tudomására hozzuk. Igenám, csak ő nem kérte ki ezúttal a tanácsunkat és meghallgatja ugyan a véleményünket, de ő nem érzi továbbra sem szarvashibának a dolgot, úgy gondolja egyszerűen másképp gondolkozunk valamiről.

Mit érezhet ilyenkor a szülő?
Csalódottságot? hogy bár "ráment" 20-25 éve, a gyereke mégsem úgy gondolkozik mint ő, valamit nem sikerült átadni... mit ronthattam el?? ÉN RONTOTTAM EL VALAMIT??? (Üzenem (előre, magamnak is, hátha visszaolvasom): nem! ;) )
Tehetetlenséget? hogy bár látja, hogy valamit rosszul dönt a "gyerek", de nem tudja megakadályozni az előre láthatóan bekövetkező kudarcélménytől. Ami biztosan be fog következni. Biztosan be fog következni..??
Bizonytalanságot? Hogy OK, adjunk a dolognak 0,01% esélyt... mondjuk, hogy mégis jó döntés... akkor én rosszul döntöttem volna ugyanebben a helyzetben??? Nem. De adott problémának nem mindig csak 1 jó megoldása van.

Mi az amit szintén érezhetne, akár..?
Örömöt, büszkeséget, amiért a "gyerek" immár igazi felnőtt, önállóan hoz döntéseket és épp azt teszi amit mi tettünk szülőként (igen, lehet hogy másképp, de mint mondtam, több jó megoldás is létezik): mérlegel, megfontol minden lehetőséget, meghallgat sok véleményt, végül úgy dönt, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, ahogy a szülei várják, hogy döntsön, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, amit a mainstream diktál, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Nem úgy, amit a média sugall, hanem úgy, ahogy szerinte a gyerekének a legjobb. Mert szeretne ugyanúgy mindent megtenni a gyerekéért, ahogy annak idején az ő szülei is mindent megtettek érte.
A kedves szülő, ezen a ponton vállonveregetheti saját magát, hiszen a gyereke szintén szülővé vált, épp olyan jó szülővé, mint amilyen ő is! Csak ezt el kéne fogadni, hogy a gyerek, már nem gyerek... továbbra is az ő gyereke, de elsősorban most már szülő és csak utána gyerek.. valakiért felelősséggel tartozik, és Ő AZ, AKI  felelősséggel tartozik.