Hogy ezek meg hogyan függenek össze? Sehogy és perszehogy. ;)
Most, hogy tavasz van - mit tavasz, a héten nyár volt gyakorlatilag a 26-28 fokokkal - és minimanónk már 4,5 hónapos, kicsit bátrabban - és könnyebben - mozdulok ki akár 2 akár 3 gyerekkel. Végre. (Akinek a 3. gyerek észrevétlen és nem hozott lényegi változást a családba hogy 2 helyett 3 gyerek van...hát... irígylem.. :D Most kezdek eljutni oda, hogy napközben is el van mosogatva, van egy viszonylagos rend és még a gyerekekre is jut időm külön-külön, sőt, néha már a varrógép elé is le tudok ülni... ;))
Tehát tavasz van, nem kell annyi ruci, könnyebb kimozdulni, hát gondoltam kimozdulok, és bár nem jeleztem vissza Katának, hogy mennék a ma délelőttre tervezett kötős-horgolós-pletykálós ;) igen kiváló eseményre ;) de gondoltam, annyian jelentkeztek, azért csak elférek még ott én is... ;) Előre megígérni nem mertem, hogy megyünk, mert azért biztosat én még nem ígérek 3 gyerekkel... ;)
Reggel Lucát bevitte az apja oviba és úgy volt, hogy én megyek akkor, megtanulok valami klassz manót ;), vagy neadjisten horgolási alapokat, majd mire épp görcsbe állnának az ujjaim, visszaérnek a kirándulásról a gyerkők és én viszem haza. Botond addig elcsibészkedhet a kertben, Levibabó pedig a megszokott déli alvását az ovi kertjében, madárcsicsergésben tölti. Indulás előtt még gondoltam rácsörgök, de azt jelezte ki van kapcsolva, hát örültem, biztos naaaagyon átszellemülten kötnek :D és gondoltam, csak megtalálom őket... Beérve, a kertben senki... bár szépen süt a nap, biztos ami biztos, a két napközis terembe is bekukkantottam... sehol senki... bementem Nérihez az iskolatitkárhoz, hogy valamelyik termet elkérte-e Kata.... tőle nem... hmm hmm... Mégegyszer megpróbáltam Katát, felvette... és hát nagyon szomorú volt hogy én vagyok a harmadik aki hívja emiatt, de mivel senki sem jelzett konkrétan vissza, ezért ő bankba ment...
Na tessék... ;) No eddigre - ok, kimozdulok, de gyors azért nem vagyok még... ;)) - volt már délelőtt 11 óra... mi légyen... mire visszatuszkolom a gyerkőket a kocsiba, hazamegyünk, fél12... fél1-kor meg indulhatunk vissza... naneeeee. Mivel Lucáékat még 10-kor :p láttam kisuhanni a kapun, ahogy kirándulni mentek, gondoltam rácsörgök az óvónénikre, szabad-e csatlakozni. Nagy nehezen sikerült elérni őket, és mondta Riki, persze, menjek utánuk, már az erdőben vannak. Ééééééén hülye ennél részletesebben nem kérdeztem, gondoltam hát van időnk, megtaláljuk egymást... úgyis elég hangos társaság, nem lesz nehéz dolgom... :p Csakhogy egy másik gyerekcsapat hangja megvezetett... :D így elég messzire csatangoltam a fiúkkal. Levente mondjuk jól átaludta szinte az egész kirándulást, őt nem zavarta, Botond viszont egy ponton olyan volt, mint az UP mesében a kis elhízott cserkészgyerek amikor húzzák végig a porban...:))) (Nem, a gyerekekkel nem nézetjük, túl erőszakos, de mi azért megnéztük, nekünk már szabad ;) ) Már majdnem eltévedtnek címeztem magunkat, egyedül a harkály és a kakukk, többi madár közül élesen elváló, régről ismerős hangja tartotta bennem a lelket, amikor végre újra gyerekzsivalyt halottunk, majd pár ismerős, csodálkozó arcocskát is megpillantottunk. ;)
Kb. 1 óra alatt találtuk meg a gyerekeket, akik kb. negyed órányira voltak az ovitól... :)))
Botondom új erőre kapott és hamar behozta lemaradását - ami kellő mennyiségű piszok, levél és por ruházatra, hajra és arcra kenését illeti ;) Néztem néztem őket, de még mindig nem értem hogy lehetnek száraz időben ennnyire koszosak! :))
Itt már Levibabó is felébredt így szó sem volt arról, hogy én majd lepihenek kicsit, lelkesen róttam a köreinket ;)
Fél órát nézegettem a csillogó szemű gyerekcsapatot, majd indultunk visszafelé. Az ösvény végén egy nagy körbe álltunk, majd egy nagyon aranyos kis mondókával elbúcsúztunk egymástól, hogy majd hétfőn találkozunk. Van akiért ide jött az anyukája, meg ugye kirándulás után mindig egyből megyünk haza, vagy a kertben bóklásznak még a kicsik, de elbúcsúzi már nem tudnak egymástól, mindenki a maga módján indul haza. Tehát a búcsú után kettes sorba rendeződve visszagyalogoltunk az ovi kertjébe és szerteszéledtünk.. ;)
Nagyon jót tett a lelkemnek ez a kis kirándulás, még ha nem is ezt terveztem délelőtti programnak ;)
