Biatorbágyon sok-sok olyan szülőbe botlottam már, akik amikor megtudták, hogy a gyerekeim waldorf óvodába járnak, felcsillant a szemük, majd rögtön utána el is szomorodtak, hogy igen, hát ők is járnának, de Biatorbágyon nincs, és az utazás meg már nem fér nekik bele, sem anyagilag ,sem időben, sem sehogy, akkor már többet ér, hogy biciklivel/gyalog megy a gyerek a körzeti oviba..
Amikor mi a Budaörsi ovi mellett döntöttünk, az egyik ok az volt, hogy OK, mi MINDENKÉPP waldorfba szeretnénk iratni a gyerekeinket, de SOHA nem fogunk ovi alapításba kezdeni, az túl nagy macera.
Hát... még annál is nagyobb...:))) de mégis megfordult a fejünkben.. Így hát karöltve azzal a 2 másik családdal akik lelkesek voltak, nekiálltunk szervezni egy beszélgetős estet. Hogy olyanokat is elérjünk, akik esetleg nem "elszánt" waldorfosok, hanem még azt sem tudják igazán mi is ez, úgy döntöttünk, a helyszínnek talán a biai Faluház lenne a legjobb. Pár telefon és sikerült intézni egy termet egy viszonylag jó időpontban, ingyenesen. Ezúton is köszönjük a Faluház vezetőségének!
Megkértük a budaörsi ovi egyik óvónőjét, hogy jöjjön el, tudjanak tőle is kérdezni az érdeklődők, mégiscsak jobban tud mesélni az ovi belső életéről, mi inkább arról tudunk mesélni amit mi szülőként tapasztalunk.
Túl nagy tolongás nem volt az esten, pedig időben meghírdettük, a biai programfüzetbe is bekerült, plakátoltunk eszetlenül mindenhol :), játszótéren,könyvtárban, baba-mama klubban beszélgtünk szülőkkel, és ennek ellenére kb. 10 érdeklődő volt, közülük volt egy család akik már waldorfosok a budaörsi iskolában... :) volt egy biai óvónő, aki csak érdeklődni jött és volt egy családi napközi vezető óvónője, felmérni, konkurencia vagyunk-e. (Korábban telefont is kaptam a csana vezetőjétől, amiben kérdőre vont, hogy vajon tényleg, komolyan gondolom-e, hogy itt bián elfér mégegy magánovi és hogy ő is naponta megélhetési és fenntartási gondokkal küzd, miért teszem ezt vele... valahogy nem értette, hogy nem előle fogom elhalászni a gyerekeket... vagy akit mégis, azok úgyis max. 1-2 hónap után elbúcsúznának tőlük, - ahogy mi is tettük azt... ;) ).
Gratulált a szomszédom is, hogy milyen jól kitaláltam, hogy ne kelljen visszamennem dolgozni, ebből biztosítom a megélhetésünket... :))) ójajnekem... szóval irígyem több lett mint érdeklődő... és aztán valahogy nem is indult be a dolog.. a pár komolyan érdeklődő család végül különösebb aktivitást nem mutatott, egyedül óvodát alapítani pedig nem lehet, ennyi.
Pár év múlva, amikor Levente fiam is óvoda előtt áll majd, futok mégegy kört majd, hátha akkor több aktív szülőt találok. Addig pedig maradunk a mi szeretett budaörsi Katica Ovinkban. ;)
2012. december 10., hétfő
2012. augusztus 30., csütörtök
Nyári munkák még mindig
A 6 hét eltelt.
Irtózatosan nagy munka van "mögöttünk" - ennek nagy részéből mi sajnos kimaradtunk Levente fiunk betegsége, valamint férjem munkahegyei miatt - a régi kézimunkateremből új csoportszoba született - végül falak bontásával, nem bővítéssel, így a kamránk pl. eltűnt a színről, hogy hol lesznek az eddig kamrában tárolt befőttek, 10 kilónyi almák stb az még nincs kitalálva így aug. 31-én. :p
Az új csoportszoba szép, de elég költséges parkettát kapott, így erre "kalapoztunk" egymástól.. .:)
A tavaly szervezetlennek titulált felújításról és munkakiosztásról sajnos jelenleg csak költői pátosszal tudok beszélni, ez valahogy idén nem sikerült. Nem hibáztatom azt, akinek ez volt a dolga, abból indult ki, hogy a szülők felnőtt emberek akiknek elegendő megmondani, mi a teendő, és ők majd önszerveződve megoldják. Sajnos nem. A legtöbben kényelmesen megnyugodtak (nyugodtunk), hogy OK, nekem most kórházba kell vinnem a fiamat, műtét, lábadozás, egyebek, de lám, itthon kötögetem a nyuszikat, varrom a manókat, kötényeket, hát más meg majd kifest, parkettáz, villanytszerel és pakol. Vagy nem. Mert neki is van valami, ami miatt akadályozva van, de úgy gondolja, ugyanmár, van még másik 25 szülőpár, hát majd ők. De ők sem, mert nekik is van valami... De mivel még annyi sem jött össze, hogy - mint tavaly - legalább mindenki lássa, hogy bizony, van még 80 feladat, ahova senki sem írta be magát, ebből 3 már piros nagybetűs mert nem lehet továbbhaladni x munkával amíg ez nincs meg, addig nem fogja megcsinálni senki... vagy majd megcsinálja valaki. Valaki új, aki még lelkes. És tényleg. Jön és csinálja, mert szeretné megmutatni, hogy ő igenis odateszi magát. És mert még bízik benne, hogy a többiek biztosan csak nyaralnak és valamiért nagyon szeretnének bár részt venni a nyári felújításban, de nem tudnak. Aztán majd eljön az ősz, a szülői estek, és ő is észreveszi majd, hogy sajnos nem a nyár volt a részvétel hiányának az oka... és jövőre már ő sem lesz ilyen aktív.. :( Mindez csak azért, mert nincs jól megszervezve (nem idén, általában) a munka. Mert nincsenek szankciók.
Pl. simán el tudok képzelni egy rendszert - ahol a helyi nagycsaládos egyesületben bevezetett kártyás rendszerhez hasonlóan - mindenkinek lenne egy kötelező óraszáma amit "le kell dolgozni", ezt a munka szervező, vagy óvónők igazolhatnák le.. Lehetőleg havi szinten nem éves szinten, hogy ne legyen az, hogy egy család szeptemberben mindent elvállal és többet nem is látjuk őket. Aki ezt a havi miniumot nem teljesíti, annak - egyszerűen kiszámolható mennyivel - több a havi hozzájárulása. Hiszen akkor helyette hívunk takarítót, ezermestert, Józsibácsit, aki x-ért megcsinálja. Aki pedig egy adott óraszámon felül teljesít, annak meg lehet kedvezményt adni a havi hozzájárulás összegéből. Ne a többgyerekes létre adjunk kedvezményt, kérem ez nem a magyar társadalom kicsiben.. (ill. de, sajnos kicsit az.. :( ).
Kaptam ma fontos telefont a gézzel kapcsolatban (a neon alatt fut egy-egy géz, hogy ne vakítson, tompítsa kicsit annak a fényét, ridegségét, anélkül, hogy a fényerőből elvenne), ill. egy kanapé felújításának kérdésével kapcsolatban... miközben az aulában még mindig kint van az összes, kamrában és öltözőben volt bútoruk, meg még ki tudja honnan előkerült nemtommik.. amit két héttel ezelőttre igértünk, hogy elpakoljuk de tüstént, máskülönben minekünk kell majd kifesteni az aulát is...
miközben a kert egy év után sem szökésbiztos... épp ma hallotta Márton az egyik óvónőtől, hogy tavaly az egyik gyereket a parkolóból szedték össze, odáig kicsámborgott. Ami ugyan nincs messze, de messzebb van, mint a parkolótól a vonat...
Nem vagyok hajlandó belegondolni, hogy egy huszezres tétel az, ami le lett tavaly szavazva.. és hogy mi történt volna, ha ez az óvónéni nem éppen akkor érkezik az oviba (új óvónéni, tavaly csak látogatóba jött, néha-néha, tehát nem 7-re érkezett, hanem 10 körül) És bár tavaly - hosszas levelezésem, nyomasztásom, bszogatásom nyomán - felkerült legalább egy kallantyú a sulis bejárati kapura, de azt legtöbbször nyitva hagyják a szülők, így kb. semmit nem ér...
nem gondoltam arra a r@hadt vonatra több hónapon át, de most hogy ezt a storyt hallottam a hideg futkos a hátamon... ha az én gyerekemet szedték volna össze a parkolóból, tuti aznap ment volna utojára.. DE így sem vgyok sokkal nyugodtabb, KELL hogy legyen megoldása ennek a történetnek, ne bukjon el a hülye, saját magunk által generál bürokrácián... :(
Irtózatosan nagy munka van "mögöttünk" - ennek nagy részéből mi sajnos kimaradtunk Levente fiunk betegsége, valamint férjem munkahegyei miatt - a régi kézimunkateremből új csoportszoba született - végül falak bontásával, nem bővítéssel, így a kamránk pl. eltűnt a színről, hogy hol lesznek az eddig kamrában tárolt befőttek, 10 kilónyi almák stb az még nincs kitalálva így aug. 31-én. :p
Az új csoportszoba szép, de elég költséges parkettát kapott, így erre "kalapoztunk" egymástól.. .:)
A tavaly szervezetlennek titulált felújításról és munkakiosztásról sajnos jelenleg csak költői pátosszal tudok beszélni, ez valahogy idén nem sikerült. Nem hibáztatom azt, akinek ez volt a dolga, abból indult ki, hogy a szülők felnőtt emberek akiknek elegendő megmondani, mi a teendő, és ők majd önszerveződve megoldják. Sajnos nem. A legtöbben kényelmesen megnyugodtak (nyugodtunk), hogy OK, nekem most kórházba kell vinnem a fiamat, műtét, lábadozás, egyebek, de lám, itthon kötögetem a nyuszikat, varrom a manókat, kötényeket, hát más meg majd kifest, parkettáz, villanytszerel és pakol. Vagy nem. Mert neki is van valami, ami miatt akadályozva van, de úgy gondolja, ugyanmár, van még másik 25 szülőpár, hát majd ők. De ők sem, mert nekik is van valami... De mivel még annyi sem jött össze, hogy - mint tavaly - legalább mindenki lássa, hogy bizony, van még 80 feladat, ahova senki sem írta be magát, ebből 3 már piros nagybetűs mert nem lehet továbbhaladni x munkával amíg ez nincs meg, addig nem fogja megcsinálni senki... vagy majd megcsinálja valaki. Valaki új, aki még lelkes. És tényleg. Jön és csinálja, mert szeretné megmutatni, hogy ő igenis odateszi magát. És mert még bízik benne, hogy a többiek biztosan csak nyaralnak és valamiért nagyon szeretnének bár részt venni a nyári felújításban, de nem tudnak. Aztán majd eljön az ősz, a szülői estek, és ő is észreveszi majd, hogy sajnos nem a nyár volt a részvétel hiányának az oka... és jövőre már ő sem lesz ilyen aktív.. :( Mindez csak azért, mert nincs jól megszervezve (nem idén, általában) a munka. Mert nincsenek szankciók.
Pl. simán el tudok képzelni egy rendszert - ahol a helyi nagycsaládos egyesületben bevezetett kártyás rendszerhez hasonlóan - mindenkinek lenne egy kötelező óraszáma amit "le kell dolgozni", ezt a munka szervező, vagy óvónők igazolhatnák le.. Lehetőleg havi szinten nem éves szinten, hogy ne legyen az, hogy egy család szeptemberben mindent elvállal és többet nem is látjuk őket. Aki ezt a havi miniumot nem teljesíti, annak - egyszerűen kiszámolható mennyivel - több a havi hozzájárulása. Hiszen akkor helyette hívunk takarítót, ezermestert, Józsibácsit, aki x-ért megcsinálja. Aki pedig egy adott óraszámon felül teljesít, annak meg lehet kedvezményt adni a havi hozzájárulás összegéből. Ne a többgyerekes létre adjunk kedvezményt, kérem ez nem a magyar társadalom kicsiben.. (ill. de, sajnos kicsit az.. :( ).
Kaptam ma fontos telefont a gézzel kapcsolatban (a neon alatt fut egy-egy géz, hogy ne vakítson, tompítsa kicsit annak a fényét, ridegségét, anélkül, hogy a fényerőből elvenne), ill. egy kanapé felújításának kérdésével kapcsolatban... miközben az aulában még mindig kint van az összes, kamrában és öltözőben volt bútoruk, meg még ki tudja honnan előkerült nemtommik.. amit két héttel ezelőttre igértünk, hogy elpakoljuk de tüstént, máskülönben minekünk kell majd kifesteni az aulát is...
miközben a kert egy év után sem szökésbiztos... épp ma hallotta Márton az egyik óvónőtől, hogy tavaly az egyik gyereket a parkolóból szedték össze, odáig kicsámborgott. Ami ugyan nincs messze, de messzebb van, mint a parkolótól a vonat...
Nem vagyok hajlandó belegondolni, hogy egy huszezres tétel az, ami le lett tavaly szavazva.. és hogy mi történt volna, ha ez az óvónéni nem éppen akkor érkezik az oviba (új óvónéni, tavaly csak látogatóba jött, néha-néha, tehát nem 7-re érkezett, hanem 10 körül) És bár tavaly - hosszas levelezésem, nyomasztásom, bszogatásom nyomán - felkerült legalább egy kallantyú a sulis bejárati kapura, de azt legtöbbször nyitva hagyják a szülők, így kb. semmit nem ér...
nem gondoltam arra a r@hadt vonatra több hónapon át, de most hogy ezt a storyt hallottam a hideg futkos a hátamon... ha az én gyerekemet szedték volna össze a parkolóból, tuti aznap ment volna utojára.. DE így sem vgyok sokkal nyugodtabb, KELL hogy legyen megoldása ennek a történetnek, ne bukjon el a hülye, saját magunk által generál bürokrácián... :(
2012. július 20., péntek
Nyári munkák
végre elkezdődtek.. :)
a nyárünnep nagyon jól sikerült és ígérem, egyszer írok arról is egy bejegyzést, fotókkal, de most nincs energiám letölteni a képeket, amiket azóta sem töltöttem még le..:)
...ellenben már július közepe van, így időszerű végre nekikezdeni a nyári munkáknak, különösen, hogy idén kicsit nagyobb falat lesz, mint tavaly volt. Sajnos a szervezés most is csúszott egy kicsit, az új családok későn kerültek fel a levelezőlistára, így 6 hetünk maradt úgy, hogy egy új termet is ki kell alakítanunk a minicsoport számára - a létszámunk ugyanis bővül 5 fővel, 3-4 év közöttiekkel, akiket az óvónénink úgy gondolta, jobb lenne külön teremben felügyelni, nekik még sok a nagyok zsibongása - és jogszabály szerint sem lehetnek ennyien egy teremben... :) így délelőtt külön lesznek a másik óvónénivel a kertben pedig már együtt.
Az iskolától megkaptuk a kézimunkatermet :), így jövőre nem lesz vita, hogy hangosak vagyunk.. :) ez egy mindenkinek jó megoldás így azt hiszem... A kézimunkaterem azonban az aulából nyílik jelenleg, hogy egybenyitjuk-e az ovival, vagy az ovi öltözőrészét bővítjük az aula felé, még nem eldöntött, erről hétfőn születik döntés, amikor ott lesznek az óvónők is. Körülbelül azonos nagyságrendű a munka, bár a bővítés nyilvánvalóan költségesebb, én mégis erre szavaznék... 30 gyerek+a szülők nem fognak elférni a jelenlegi öltözőben... No meglátjuk... ;)
Feladat tehát van bőven:
- az új csoportszoba összekötése az ovival, valamilyen módon.. ;)
- az egész ovi festése,
- kertrendezés, a kisház felújítása,
- +1 kisWC beüzemelése(?)
- az új csoportszoba komplett berendezése: bútorok, játékok, függönyök, dekoráció
Az új családokból eddig páran aktivizálták magukat, de messze nem mindenki.. lehet nyaralnak és nem olvassák az e-maileket.. nem tudom..
Egy nyuszikötős estet szerveztem, de egy anyuka kivételével senki sem jött el - ő sem hozott fonalat és kötőtűt... :)))) de végül szerzett a suliból.
Sokat beszélgettünk, többek között arról, hogy milyen játékok vannak az oviban, és miket engedünk be... milyen felelősségünk van ebben és mennyire hagyjuk, hogy ikea, tesco és egyebek törjenek be a falaink közé... hogy ez káros-e vagy sem..., hogy a játékok legalább, amiket mi készítünk, legalább azok olyanok legyenek, amilyennek lennie kell... hát.. nem igazán értettünk ebben egyet, sajnos :( Majd erről is születik egy bejegyzés, mert fontosnak tartom.
Most viszont nyugovóra térek, mert holnap kertrendezés 1. fázis ;)
a nyárünnep nagyon jól sikerült és ígérem, egyszer írok arról is egy bejegyzést, fotókkal, de most nincs energiám letölteni a képeket, amiket azóta sem töltöttem még le..:)
...ellenben már július közepe van, így időszerű végre nekikezdeni a nyári munkáknak, különösen, hogy idén kicsit nagyobb falat lesz, mint tavaly volt. Sajnos a szervezés most is csúszott egy kicsit, az új családok későn kerültek fel a levelezőlistára, így 6 hetünk maradt úgy, hogy egy új termet is ki kell alakítanunk a minicsoport számára - a létszámunk ugyanis bővül 5 fővel, 3-4 év közöttiekkel, akiket az óvónénink úgy gondolta, jobb lenne külön teremben felügyelni, nekik még sok a nagyok zsibongása - és jogszabály szerint sem lehetnek ennyien egy teremben... :) így délelőtt külön lesznek a másik óvónénivel a kertben pedig már együtt.
Az iskolától megkaptuk a kézimunkatermet :), így jövőre nem lesz vita, hogy hangosak vagyunk.. :) ez egy mindenkinek jó megoldás így azt hiszem... A kézimunkaterem azonban az aulából nyílik jelenleg, hogy egybenyitjuk-e az ovival, vagy az ovi öltözőrészét bővítjük az aula felé, még nem eldöntött, erről hétfőn születik döntés, amikor ott lesznek az óvónők is. Körülbelül azonos nagyságrendű a munka, bár a bővítés nyilvánvalóan költségesebb, én mégis erre szavaznék... 30 gyerek+a szülők nem fognak elférni a jelenlegi öltözőben... No meglátjuk... ;)
Feladat tehát van bőven:
- az új csoportszoba összekötése az ovival, valamilyen módon.. ;)
- az egész ovi festése,
- kertrendezés, a kisház felújítása,
- +1 kisWC beüzemelése(?)
- az új csoportszoba komplett berendezése: bútorok, játékok, függönyök, dekoráció
Az új családokból eddig páran aktivizálták magukat, de messze nem mindenki.. lehet nyaralnak és nem olvassák az e-maileket.. nem tudom..
Egy nyuszikötős estet szerveztem, de egy anyuka kivételével senki sem jött el - ő sem hozott fonalat és kötőtűt... :)))) de végül szerzett a suliból.
Sokat beszélgettünk, többek között arról, hogy milyen játékok vannak az oviban, és miket engedünk be... milyen felelősségünk van ebben és mennyire hagyjuk, hogy ikea, tesco és egyebek törjenek be a falaink közé... hogy ez káros-e vagy sem..., hogy a játékok legalább, amiket mi készítünk, legalább azok olyanok legyenek, amilyennek lennie kell... hát.. nem igazán értettünk ebben egyet, sajnos :( Majd erről is születik egy bejegyzés, mert fontosnak tartom.
Most viszont nyugovóra térek, mert holnap kertrendezés 1. fázis ;)
2012. június 26., kedd
Miért nem oktatnak az iskolák?
Miért nem oktatnak az iskolák? címmel olvashattok egy blogbejegyzést. Érdemes rászánni az időt.
2012. május 4., péntek
Tavasz, kötés, madarak
Hogy ezek meg hogyan függenek össze? Sehogy és perszehogy. ;)
Most, hogy tavasz van - mit tavasz, a héten nyár volt gyakorlatilag a 26-28 fokokkal - és minimanónk már 4,5 hónapos, kicsit bátrabban - és könnyebben - mozdulok ki akár 2 akár 3 gyerekkel. Végre. (Akinek a 3. gyerek észrevétlen és nem hozott lényegi változást a családba hogy 2 helyett 3 gyerek van...hát... irígylem.. :D Most kezdek eljutni oda, hogy napközben is el van mosogatva, van egy viszonylagos rend és még a gyerekekre is jut időm külön-külön, sőt, néha már a varrógép elé is le tudok ülni... ;))
Tehát tavasz van, nem kell annyi ruci, könnyebb kimozdulni, hát gondoltam kimozdulok, és bár nem jeleztem vissza Katának, hogy mennék a ma délelőttre tervezett kötős-horgolós-pletykálós ;) igen kiváló eseményre ;) de gondoltam, annyian jelentkeztek, azért csak elférek még ott én is... ;) Előre megígérni nem mertem, hogy megyünk, mert azért biztosat én még nem ígérek 3 gyerekkel... ;)
Reggel Lucát bevitte az apja oviba és úgy volt, hogy én megyek akkor, megtanulok valami klassz manót ;), vagy neadjisten horgolási alapokat, majd mire épp görcsbe állnának az ujjaim, visszaérnek a kirándulásról a gyerkők és én viszem haza. Botond addig elcsibészkedhet a kertben, Levibabó pedig a megszokott déli alvását az ovi kertjében, madárcsicsergésben tölti. Indulás előtt még gondoltam rácsörgök, de azt jelezte ki van kapcsolva, hát örültem, biztos naaaagyon átszellemülten kötnek :D és gondoltam, csak megtalálom őket... Beérve, a kertben senki... bár szépen süt a nap, biztos ami biztos, a két napközis terembe is bekukkantottam... sehol senki... bementem Nérihez az iskolatitkárhoz, hogy valamelyik termet elkérte-e Kata.... tőle nem... hmm hmm... Mégegyszer megpróbáltam Katát, felvette... és hát nagyon szomorú volt hogy én vagyok a harmadik aki hívja emiatt, de mivel senki sem jelzett konkrétan vissza, ezért ő bankba ment...
Na tessék... ;) No eddigre - ok, kimozdulok, de gyors azért nem vagyok még... ;)) - volt már délelőtt 11 óra... mi légyen... mire visszatuszkolom a gyerkőket a kocsiba, hazamegyünk, fél12... fél1-kor meg indulhatunk vissza... naneeeee. Mivel Lucáékat még 10-kor :p láttam kisuhanni a kapun, ahogy kirándulni mentek, gondoltam rácsörgök az óvónénikre, szabad-e csatlakozni. Nagy nehezen sikerült elérni őket, és mondta Riki, persze, menjek utánuk, már az erdőben vannak. Ééééééén hülye ennél részletesebben nem kérdeztem, gondoltam hát van időnk, megtaláljuk egymást... úgyis elég hangos társaság, nem lesz nehéz dolgom... :p Csakhogy egy másik gyerekcsapat hangja megvezetett... :D így elég messzire csatangoltam a fiúkkal. Levente mondjuk jól átaludta szinte az egész kirándulást, őt nem zavarta, Botond viszont egy ponton olyan volt, mint az UP mesében a kis elhízott cserkészgyerek amikor húzzák végig a porban...:))) (Nem, a gyerekekkel nem nézetjük, túl erőszakos, de mi azért megnéztük, nekünk már szabad ;) ) Már majdnem eltévedtnek címeztem magunkat, egyedül a harkály és a kakukk, többi madár közül élesen elváló, régről ismerős hangja tartotta bennem a lelket, amikor végre újra gyerekzsivalyt halottunk, majd pár ismerős, csodálkozó arcocskát is megpillantottunk. ;)
Kb. 1 óra alatt találtuk meg a gyerekeket, akik kb. negyed órányira voltak az ovitól... :)))
Botondom új erőre kapott és hamar behozta lemaradását - ami kellő mennyiségű piszok, levél és por ruházatra, hajra és arcra kenését illeti ;) Néztem néztem őket, de még mindig nem értem hogy lehetnek száraz időben ennnyire koszosak! :))
Itt már Levibabó is felébredt így szó sem volt arról, hogy én majd lepihenek kicsit, lelkesen róttam a köreinket ;)
Fél órát nézegettem a csillogó szemű gyerekcsapatot, majd indultunk visszafelé. Az ösvény végén egy nagy körbe álltunk, majd egy nagyon aranyos kis mondókával elbúcsúztunk egymástól, hogy majd hétfőn találkozunk. Van akiért ide jött az anyukája, meg ugye kirándulás után mindig egyből megyünk haza, vagy a kertben bóklásznak még a kicsik, de elbúcsúzi már nem tudnak egymástól, mindenki a maga módján indul haza. Tehát a búcsú után kettes sorba rendeződve visszagyalogoltunk az ovi kertjébe és szerteszéledtünk.. ;)
Nagyon jót tett a lelkemnek ez a kis kirándulás, még ha nem is ezt terveztem délelőtti programnak ;)
Most, hogy tavasz van - mit tavasz, a héten nyár volt gyakorlatilag a 26-28 fokokkal - és minimanónk már 4,5 hónapos, kicsit bátrabban - és könnyebben - mozdulok ki akár 2 akár 3 gyerekkel. Végre. (Akinek a 3. gyerek észrevétlen és nem hozott lényegi változást a családba hogy 2 helyett 3 gyerek van...hát... irígylem.. :D Most kezdek eljutni oda, hogy napközben is el van mosogatva, van egy viszonylagos rend és még a gyerekekre is jut időm külön-külön, sőt, néha már a varrógép elé is le tudok ülni... ;))
Tehát tavasz van, nem kell annyi ruci, könnyebb kimozdulni, hát gondoltam kimozdulok, és bár nem jeleztem vissza Katának, hogy mennék a ma délelőttre tervezett kötős-horgolós-pletykálós ;) igen kiváló eseményre ;) de gondoltam, annyian jelentkeztek, azért csak elférek még ott én is... ;) Előre megígérni nem mertem, hogy megyünk, mert azért biztosat én még nem ígérek 3 gyerekkel... ;)
Reggel Lucát bevitte az apja oviba és úgy volt, hogy én megyek akkor, megtanulok valami klassz manót ;), vagy neadjisten horgolási alapokat, majd mire épp görcsbe állnának az ujjaim, visszaérnek a kirándulásról a gyerkők és én viszem haza. Botond addig elcsibészkedhet a kertben, Levibabó pedig a megszokott déli alvását az ovi kertjében, madárcsicsergésben tölti. Indulás előtt még gondoltam rácsörgök, de azt jelezte ki van kapcsolva, hát örültem, biztos naaaagyon átszellemülten kötnek :D és gondoltam, csak megtalálom őket... Beérve, a kertben senki... bár szépen süt a nap, biztos ami biztos, a két napközis terembe is bekukkantottam... sehol senki... bementem Nérihez az iskolatitkárhoz, hogy valamelyik termet elkérte-e Kata.... tőle nem... hmm hmm... Mégegyszer megpróbáltam Katát, felvette... és hát nagyon szomorú volt hogy én vagyok a harmadik aki hívja emiatt, de mivel senki sem jelzett konkrétan vissza, ezért ő bankba ment...
Na tessék... ;) No eddigre - ok, kimozdulok, de gyors azért nem vagyok még... ;)) - volt már délelőtt 11 óra... mi légyen... mire visszatuszkolom a gyerkőket a kocsiba, hazamegyünk, fél12... fél1-kor meg indulhatunk vissza... naneeeee. Mivel Lucáékat még 10-kor :p láttam kisuhanni a kapun, ahogy kirándulni mentek, gondoltam rácsörgök az óvónénikre, szabad-e csatlakozni. Nagy nehezen sikerült elérni őket, és mondta Riki, persze, menjek utánuk, már az erdőben vannak. Ééééééén hülye ennél részletesebben nem kérdeztem, gondoltam hát van időnk, megtaláljuk egymást... úgyis elég hangos társaság, nem lesz nehéz dolgom... :p Csakhogy egy másik gyerekcsapat hangja megvezetett... :D így elég messzire csatangoltam a fiúkkal. Levente mondjuk jól átaludta szinte az egész kirándulást, őt nem zavarta, Botond viszont egy ponton olyan volt, mint az UP mesében a kis elhízott cserkészgyerek amikor húzzák végig a porban...:))) (Nem, a gyerekekkel nem nézetjük, túl erőszakos, de mi azért megnéztük, nekünk már szabad ;) ) Már majdnem eltévedtnek címeztem magunkat, egyedül a harkály és a kakukk, többi madár közül élesen elváló, régről ismerős hangja tartotta bennem a lelket, amikor végre újra gyerekzsivalyt halottunk, majd pár ismerős, csodálkozó arcocskát is megpillantottunk. ;)
Kb. 1 óra alatt találtuk meg a gyerekeket, akik kb. negyed órányira voltak az ovitól... :)))
Botondom új erőre kapott és hamar behozta lemaradását - ami kellő mennyiségű piszok, levél és por ruházatra, hajra és arcra kenését illeti ;) Néztem néztem őket, de még mindig nem értem hogy lehetnek száraz időben ennnyire koszosak! :))
Itt már Levibabó is felébredt így szó sem volt arról, hogy én majd lepihenek kicsit, lelkesen róttam a köreinket ;)
Fél órát nézegettem a csillogó szemű gyerekcsapatot, majd indultunk visszafelé. Az ösvény végén egy nagy körbe álltunk, majd egy nagyon aranyos kis mondókával elbúcsúztunk egymástól, hogy majd hétfőn találkozunk. Van akiért ide jött az anyukája, meg ugye kirándulás után mindig egyből megyünk haza, vagy a kertben bóklásznak még a kicsik, de elbúcsúzi már nem tudnak egymástól, mindenki a maga módján indul haza. Tehát a búcsú után kettes sorba rendeződve visszagyalogoltunk az ovi kertjébe és szerteszéledtünk.. ;)
Nagyon jót tett a lelkemnek ez a kis kirándulás, még ha nem is ezt terveztem délelőtti programnak ;)
2012. április 4., szerda
Övön alul
néha még mindig úgy érzem, övön aluli és váratlan támadásokat kapok a nagyszülők részéről... A baj ezzel nem is az, hogy valamivel nem értenek egyet.. a baj, hogy az egészet nem értik és nem is igen akarják megérteni...
Történt, hogy kicsúszott a számon egy "panasz" az egyik óvónénire, hogy a gyerekkel "üzen", vigyünk gumis derekú nadrágot, mert a gombosat nem tudja magára felvenni WC után... (Ez egyébként egy teljesen jogos kérés, leszámítva, hogy ekkora méretben már ritkák a gumis derekú nadrágok, de hát mégiscsak női szabótanonc lennék vagy mi... :) és valószínűleg nem kizárólag a gyerekkel üzenget az óvónéni, egyszerűen apuka fejéből kiesik mire hazaér, én meg még nem járok mindig az oviba...)
Anyósom, aki éppen segíteni volt kint, erre az egy mondatra úgy ugrott, mint ha szeptember óta várná, hogy valami rosszat mondjunk...
hogy ő "nincs elájulva ettől az óvodától..", mert:
- Luca biztosan nem szeret ide járni, mert sosem mesél az oviról, ha kérdezik és egyébként is... amikor szünet volt és itthon lehetett 1 hetet, annak hogy örült...
- nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet
- és egyébként is milyen gyerekek járnak ide?? Hát hogy beszél már Luca..??!!
No vegyük sorra...
élénken emlékszem, hogy még 14 évesen sem tudtam egy "és mi újság az isiben" kérdésre válaszolni, nem hogy 4 évesen egy "mi újság az oviban" kérdésre...
Ha megkérdezem, hogy "és, ma kertészkedtetek?" "Dani meggyógyult már?" "Emmával játszottál ma is? Mit játszottatok" akkor elindul egy párbeszéd és özönlik az infó, vagy fél órán át... Amiből - nekem - nem az jön le, hogy nem szeret oviba járni, mert többnyire nagyon boldog kis történetek ezek, persze néha fűszerezi egy-egy "elvették a nagyfiúk a sapkámat", ill. "Emma ma szoknyában volt és én is szerettem volna szoknyában lenni.. szipp szipp" szívszaggató panasz is, de ezzel együtt szerintem szeret oviba járni, ha nem így lenne, szerintem nem "hozná haza" a kis rituáléit, mint pl. az asztali áldás vagy hgy mit és hogyan mondjak neki amikor kimegy az udvarra játszani.. ;)
Hogy a tavaszi szünetet boldogan tölti itthon, és örül, hogy itthon lehet 7-10 napot, abból nekem szintén nem az jön le, hogy utál oviba járni, csak hogy szeret itthon lenni... elvégre a nagyiéktól is hazavágyik egy idő után, akkor most ott sem szeret lenni..??
Nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet.
Nem, ez tényleg nem jó, de a waldorf nem arról szól, hogy mindenki esztelenül azt csinálja amihez csak kedve van, senkinek sincsenek kötelességei vagy semmilyen normát nem várnak el a gyerekektől... De nem is értem a felvetést, hiszen ez már többször napirendre került, bíztam benne, hogy már tudják, hogy itt nálunk az oviban - mint minden w oviban - van a napoknak-heteknek-évszakoknak egy igen szigorúan tartott ritmusa...
Nálunk pl. reggel megérkeznek a gyerekek, akkor van egy kis - fél óra kb - szabad játék, akinek nem sikerült otthon reggelizie, vagy ennek ellenére éhes maradt/megéhezett a szilvalekvár látványától.. :), az reggelizik. Utána jönnek a csoportos foglalkozások, amikor - a hét napjának megfelelő tevékenységet - végeznek: hétfő gyurma, kedd festés, szerda gyapjú stb. Miután a gyerekek egy kis időt már asztalhoz "kötve" töltöttek, átmozgatják őket tornával, eurtimiával, ritmusos játékokkal. Amikor elfáradnak, körbeülnek és tartanak egy "beszélgetős" pár percet, mindig az beszél akinél a labda van, bármiről beszélhet, hogy mi történt vele a hétvégén, vagy mit álmodott, vagy mire vágyik, akármiről... Utána mennek ki az udvarra, itt van szabad játék, de ez sem azt jelenti hogy szabadon agyon lehet egymást verni vagy alázni, csak senki nem mondja meg, hogy Pistike, most fára mássz, Pistike most homokozz.. :p Időjárástól függően a kint töltött idő több-kevesebb lehet, kevesebb általában csak nagyon extrém időjárás esetén, több meg szép időben pl, amikor kertészkednek. Udvari játék után bejönnek, ez is nagyon aranyos játékos, volt alkalmam még a beszoktatáskor megfigyelni, senki sem tiltakozik, mert ez is egy jó kis játék ;) Kézmosás, ebéd, mese, hazamenetel.
A péntek fixen kirándulós nap, ez kicsit más mint a többi, a délelőtti szabad játék után összeszedelőzködnek és nekiindulnak a kis otthonról hozott elemózsiájukkal, majd 1-re visszaérkeznek az óvodához félájultan.. :)
Újra kritika érte, hogy csak 1-ig vannak... Igen, ez, ha 8 órában dolgoznék valahol ahol blokkolni kell a kártyát, tényleg gond lenne, de mivel itthon vagyok a 3 hónaposommal és a 3 évesemmel és olyan szakmát tanultam ki, amivel itthonról fogok dolgozni akkor is, ha már a 3 hónaposom is iskolás lesz, nem értem... Nekem tényleg azt kéne csinálnom, hogy 17.00-kor vagy inkáb 18.00-kor, mert addig maradhat a gyerek, megyek érte az oviba, hazafelé beszélgetünk 10-15 percet, vacsi,fürdés, alvás..? Nem, nekem ennyi együtt töltött idő nem elég a gyerekemmel... főleg úgy nem, hogy itthon vagyok... mondom, más lenne a helyzet, ha dolgoznék valahol főállásban, de így tényleg elásnám magam, ha nem hoznám haza délben... "mert hát délután már úgyis csak alvás van az oviban" - hát és aludnia nem itthon a legjobb neki?? Irtó kevés kisgyerekkori emlékem van, de ez is élénken él bennem, a kötelező "alvás" ill. a kötelező 3 órás fekvés egy állati kényelmetlen, keskeny ágyon, miközben átlag 10 gyerek halkan kuncog vagy sír vagy nyafog és állatira várom már hogy vége legyen... igen, néha az unalomba belealudtam... Szóval ha mrá van rá lehetőség, hogy ezt felváltsuk arra, hogy együtt összebújunk a szülői ágyban - 4 éves, 3 éves, 3 hónapos és én, és a hátát-arcát simogatom, majd a kezét fogva együtt elalszunk, ill. pörgősebb napokon, hogy nem alszik egyáltalán de korán fekszünk... vagy azt, hogy az oviban dekkoljon 5-6-ig csak hogy ki tudjak még porszívózni...hát akkor én inkább 1-kor hazahozom, ha nem baj. W-ból is, államiból is (ha oda járna)...
Egyébként is milyen gyerekek járnak már ide.. hát miket tanul ott Luca, miket mond..??
Most anélkül, hogy vulgáris lennék... hát használja a nemi szervek megnevezését - nem kötőszóként, hanem annak, ami... Hála anyósomnak újabb kora gyerekkori emlékem sikerült felelevenítenem.. :), amikoris 4 éves forma lehettem, vagy talán még annyi sem.. és mindenáron apám izébigyóját szerettem volna látni. És ezt a tudomására is hoztam, olyan hangerővel, ahogyan azt egy kíváncsi és akaratos 4 éves teszi - a strandon... :))) Apám és anyám egy darabig csitítgattak és zavartan néztek körbe-körbe, hogy ki mit szól hozzá, próbálták elterelni a figyelmem, majd apám kézenfogott és elvitt az öltözőbe, hogy kíváncsiságom tárgyát megpillanthassam. Talán nem volt jó döntés mert ettől fogva ez elég gyakori témám lett, rajzokon is... :))))))
Na most ez az én történetem, de hát ugye mindenki magából indul ki, és a nagy többség szerintem normálisnak tartja magát- még akkor is, ha nem az :)) - szóval szerintem teljesen normális, ha egy 4 évest érdekli ez a téma - főleg ha van egy ellenkező nemű testvére, akivel minden nap egy kádban fürdik és látja hogy hát biza nem egyforma adottságaik vannak... Ezt sem írnám tehát a w ovi számlájára...Hogy tudja a 4 évesem mi a csókolózás..? Kérem lehet hogy 30 évvel ezelőtt apuka-anyuka nem csókolták meg egymást a gyerek előtt és lehet hogy az utcán sem lehetett látni csókolózó párokkal, de ma ez nem így van. Mi általában azért nem előttük csináljuk, :p de volt már hogy megkérdezte a fiatal párocskát látva, hogy hát ők ugyanmár, mit csinálnak...? Nem szeretem hülyének nézni a gyerekem, kicsi, nem hülye ugye... hát elmondom.
Szumma szummárum, az ovinkkal az égvilágon semmi baj sincsen, és nagyon vágyok már rá, hogy legalább családon belül ne érjenek támadások azért, mert ezt az utat választottuk. Nem, nem szektásodtunk még :) és nem ,a harmadik gyereket sem a waldorf miatt vállaltuk, mert ott ez "elvárás, vagy jópont" lenne... (érzem, csak idő kérdése, hogy ez is előkerüljön), az oviban rajtunk kívül talán csak 1 nagycsalád van, mindenhol 1 vagy 2 gyerek van és ált. nem is terveznek többet. Fáj ez az "én így és így csináltam, így jó volt, ha te máshogy csinálod, az nem lehet jó" hozzáállás. Remélem idővel változik...
Történt, hogy kicsúszott a számon egy "panasz" az egyik óvónénire, hogy a gyerekkel "üzen", vigyünk gumis derekú nadrágot, mert a gombosat nem tudja magára felvenni WC után... (Ez egyébként egy teljesen jogos kérés, leszámítva, hogy ekkora méretben már ritkák a gumis derekú nadrágok, de hát mégiscsak női szabótanonc lennék vagy mi... :) és valószínűleg nem kizárólag a gyerekkel üzenget az óvónéni, egyszerűen apuka fejéből kiesik mire hazaér, én meg még nem járok mindig az oviba...)
Anyósom, aki éppen segíteni volt kint, erre az egy mondatra úgy ugrott, mint ha szeptember óta várná, hogy valami rosszat mondjunk...
hogy ő "nincs elájulva ettől az óvodától..", mert:
- Luca biztosan nem szeret ide járni, mert sosem mesél az oviról, ha kérdezik és egyébként is... amikor szünet volt és itthon lehetett 1 hetet, annak hogy örült...
- nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet
- és egyébként is milyen gyerekek járnak ide?? Hát hogy beszél már Luca..??!!
No vegyük sorra...
élénken emlékszem, hogy még 14 évesen sem tudtam egy "és mi újság az isiben" kérdésre válaszolni, nem hogy 4 évesen egy "mi újság az oviban" kérdésre...
Ha megkérdezem, hogy "és, ma kertészkedtetek?" "Dani meggyógyult már?" "Emmával játszottál ma is? Mit játszottatok" akkor elindul egy párbeszéd és özönlik az infó, vagy fél órán át... Amiből - nekem - nem az jön le, hogy nem szeret oviba járni, mert többnyire nagyon boldog kis történetek ezek, persze néha fűszerezi egy-egy "elvették a nagyfiúk a sapkámat", ill. "Emma ma szoknyában volt és én is szerettem volna szoknyában lenni.. szipp szipp" szívszaggató panasz is, de ezzel együtt szerintem szeret oviba járni, ha nem így lenne, szerintem nem "hozná haza" a kis rituáléit, mint pl. az asztali áldás vagy hgy mit és hogyan mondjak neki amikor kimegy az udvarra játszani.. ;)
Hogy a tavaszi szünetet boldogan tölti itthon, és örül, hogy itthon lehet 7-10 napot, abból nekem szintén nem az jön le, hogy utál oviba járni, csak hogy szeret itthon lenni... elvégre a nagyiéktól is hazavágyik egy idő után, akkor most ott sem szeret lenni..??
Nem jó, ha a gyerekeknek mindent lehet.
Nem, ez tényleg nem jó, de a waldorf nem arról szól, hogy mindenki esztelenül azt csinálja amihez csak kedve van, senkinek sincsenek kötelességei vagy semmilyen normát nem várnak el a gyerekektől... De nem is értem a felvetést, hiszen ez már többször napirendre került, bíztam benne, hogy már tudják, hogy itt nálunk az oviban - mint minden w oviban - van a napoknak-heteknek-évszakoknak egy igen szigorúan tartott ritmusa...
Nálunk pl. reggel megérkeznek a gyerekek, akkor van egy kis - fél óra kb - szabad játék, akinek nem sikerült otthon reggelizie, vagy ennek ellenére éhes maradt/megéhezett a szilvalekvár látványától.. :), az reggelizik. Utána jönnek a csoportos foglalkozások, amikor - a hét napjának megfelelő tevékenységet - végeznek: hétfő gyurma, kedd festés, szerda gyapjú stb. Miután a gyerekek egy kis időt már asztalhoz "kötve" töltöttek, átmozgatják őket tornával, eurtimiával, ritmusos játékokkal. Amikor elfáradnak, körbeülnek és tartanak egy "beszélgetős" pár percet, mindig az beszél akinél a labda van, bármiről beszélhet, hogy mi történt vele a hétvégén, vagy mit álmodott, vagy mire vágyik, akármiről... Utána mennek ki az udvarra, itt van szabad játék, de ez sem azt jelenti hogy szabadon agyon lehet egymást verni vagy alázni, csak senki nem mondja meg, hogy Pistike, most fára mássz, Pistike most homokozz.. :p Időjárástól függően a kint töltött idő több-kevesebb lehet, kevesebb általában csak nagyon extrém időjárás esetén, több meg szép időben pl, amikor kertészkednek. Udvari játék után bejönnek, ez is nagyon aranyos játékos, volt alkalmam még a beszoktatáskor megfigyelni, senki sem tiltakozik, mert ez is egy jó kis játék ;) Kézmosás, ebéd, mese, hazamenetel.
A péntek fixen kirándulós nap, ez kicsit más mint a többi, a délelőtti szabad játék után összeszedelőzködnek és nekiindulnak a kis otthonról hozott elemózsiájukkal, majd 1-re visszaérkeznek az óvodához félájultan.. :)
Újra kritika érte, hogy csak 1-ig vannak... Igen, ez, ha 8 órában dolgoznék valahol ahol blokkolni kell a kártyát, tényleg gond lenne, de mivel itthon vagyok a 3 hónaposommal és a 3 évesemmel és olyan szakmát tanultam ki, amivel itthonról fogok dolgozni akkor is, ha már a 3 hónaposom is iskolás lesz, nem értem... Nekem tényleg azt kéne csinálnom, hogy 17.00-kor vagy inkáb 18.00-kor, mert addig maradhat a gyerek, megyek érte az oviba, hazafelé beszélgetünk 10-15 percet, vacsi,fürdés, alvás..? Nem, nekem ennyi együtt töltött idő nem elég a gyerekemmel... főleg úgy nem, hogy itthon vagyok... mondom, más lenne a helyzet, ha dolgoznék valahol főállásban, de így tényleg elásnám magam, ha nem hoznám haza délben... "mert hát délután már úgyis csak alvás van az oviban" - hát és aludnia nem itthon a legjobb neki?? Irtó kevés kisgyerekkori emlékem van, de ez is élénken él bennem, a kötelező "alvás" ill. a kötelező 3 órás fekvés egy állati kényelmetlen, keskeny ágyon, miközben átlag 10 gyerek halkan kuncog vagy sír vagy nyafog és állatira várom már hogy vége legyen... igen, néha az unalomba belealudtam... Szóval ha mrá van rá lehetőség, hogy ezt felváltsuk arra, hogy együtt összebújunk a szülői ágyban - 4 éves, 3 éves, 3 hónapos és én, és a hátát-arcát simogatom, majd a kezét fogva együtt elalszunk, ill. pörgősebb napokon, hogy nem alszik egyáltalán de korán fekszünk... vagy azt, hogy az oviban dekkoljon 5-6-ig csak hogy ki tudjak még porszívózni...hát akkor én inkább 1-kor hazahozom, ha nem baj. W-ból is, államiból is (ha oda járna)...
Egyébként is milyen gyerekek járnak már ide.. hát miket tanul ott Luca, miket mond..??
Most anélkül, hogy vulgáris lennék... hát használja a nemi szervek megnevezését - nem kötőszóként, hanem annak, ami... Hála anyósomnak újabb kora gyerekkori emlékem sikerült felelevenítenem.. :), amikoris 4 éves forma lehettem, vagy talán még annyi sem.. és mindenáron apám izébigyóját szerettem volna látni. És ezt a tudomására is hoztam, olyan hangerővel, ahogyan azt egy kíváncsi és akaratos 4 éves teszi - a strandon... :))) Apám és anyám egy darabig csitítgattak és zavartan néztek körbe-körbe, hogy ki mit szól hozzá, próbálták elterelni a figyelmem, majd apám kézenfogott és elvitt az öltözőbe, hogy kíváncsiságom tárgyát megpillanthassam. Talán nem volt jó döntés mert ettől fogva ez elég gyakori témám lett, rajzokon is... :))))))
Na most ez az én történetem, de hát ugye mindenki magából indul ki, és a nagy többség szerintem normálisnak tartja magát- még akkor is, ha nem az :)) - szóval szerintem teljesen normális, ha egy 4 évest érdekli ez a téma - főleg ha van egy ellenkező nemű testvére, akivel minden nap egy kádban fürdik és látja hogy hát biza nem egyforma adottságaik vannak... Ezt sem írnám tehát a w ovi számlájára...Hogy tudja a 4 évesem mi a csókolózás..? Kérem lehet hogy 30 évvel ezelőtt apuka-anyuka nem csókolták meg egymást a gyerek előtt és lehet hogy az utcán sem lehetett látni csókolózó párokkal, de ma ez nem így van. Mi általában azért nem előttük csináljuk, :p de volt már hogy megkérdezte a fiatal párocskát látva, hogy hát ők ugyanmár, mit csinálnak...? Nem szeretem hülyének nézni a gyerekem, kicsi, nem hülye ugye... hát elmondom.
Szumma szummárum, az ovinkkal az égvilágon semmi baj sincsen, és nagyon vágyok már rá, hogy legalább családon belül ne érjenek támadások azért, mert ezt az utat választottuk. Nem, nem szektásodtunk még :) és nem ,a harmadik gyereket sem a waldorf miatt vállaltuk, mert ott ez "elvárás, vagy jópont" lenne... (érzem, csak idő kérdése, hogy ez is előkerüljön), az oviban rajtunk kívül talán csak 1 nagycsalád van, mindenhol 1 vagy 2 gyerek van és ált. nem is terveznek többet. Fáj ez az "én így és így csináltam, így jó volt, ha te máshogy csinálod, az nem lehet jó" hozzáállás. Remélem idővel változik...
2012. február 14., kedd
Angyalszárnyak
Történt egyik nap, hogy Luca lebiggyesztett szájacskával elém állt, hogy ő egy Tündér, de nincsenek szárnyai... csináljak neki szárnyakat. MOSTAZONNAL.
Ismerős a helyzet? Nincs itt mit tenni, neki kell állni és mostazonnal szárnyakat varázsolni a kis tündérkének. Mit tündérnek, tündérkirálylánynak!!
Fogtam hát egy kartondobozt, amiben a tejek érkeztek haza, ráirkantottam 4 szárnyacskát (mert hát a tündérfiú is ott toporgott akkor már izgatottan, hogy ugye neki is készülnek?!), kivágtam, raktam rájuk 1-1 lyukat, fogtam egy vékony gumit és egy perc múlva már készen is voltak a szárnyacskák. Felvették őket és azóta is boldogan repkednek ;) (ezt megérte megcsinálni, mert két kisangyalra nehéz ám haragudni, bármit is csinálnak ;), bár egy angyalka eleve nem csinál rosszaságot... rosszabb napokon javaslom próbáljátok ki ti is! )
Eltelt egy hét, és közben többször jött az ingerencia, hogy lánykám megmutassa az óvónéniknek is hogy hogyan tud ő repülni. Ezt többször sikerült hárítani, de nem így ma reggel. Nagyon elszánt volt a kiscsaj és már csak durva erőszakkal lehetett volna letörni ezt az elhatározását, aminek meg nem vagyok híve... minden törekvését azért nem muszáj letörni, főleg, ha valamiért ennyire elszánt. Így bevitte az angyalszárnyait... azzal, hogy majd meg kell kérdezni az óvónénit, beviheti-e (alapvetően ugye nem viszünk be semmilyen játékot, állatkát, alvórongyit, egyebeket). Szerencsére Ildikó nagyon rugalmas volt ebben, azt mondta, ezt még belefér, végülis nem egy kék megamennel állítottnnk be. Ma Luca volt az angyal is (az óvónénik segítője, aki megterít, segít a játékoknál az óvónéninek a kellékek összekészítésében majd elrakásában, az udvarról ő hívja be a gyerekeket, segít főzni is stb. ;)), mindez ma valódi angyalszárnyakkal... :)
Luca még hazafele is repkedett, meg kb. úgy egész nap...:) már szárnyak nélkül, a boldogságtól ;)
Köszönjük Ildikó! ;)
Ismerős a helyzet? Nincs itt mit tenni, neki kell állni és mostazonnal szárnyakat varázsolni a kis tündérkének. Mit tündérnek, tündérkirálylánynak!!
Fogtam hát egy kartondobozt, amiben a tejek érkeztek haza, ráirkantottam 4 szárnyacskát (mert hát a tündérfiú is ott toporgott akkor már izgatottan, hogy ugye neki is készülnek?!), kivágtam, raktam rájuk 1-1 lyukat, fogtam egy vékony gumit és egy perc múlva már készen is voltak a szárnyacskák. Felvették őket és azóta is boldogan repkednek ;) (ezt megérte megcsinálni, mert két kisangyalra nehéz ám haragudni, bármit is csinálnak ;), bár egy angyalka eleve nem csinál rosszaságot... rosszabb napokon javaslom próbáljátok ki ti is! )
Eltelt egy hét, és közben többször jött az ingerencia, hogy lánykám megmutassa az óvónéniknek is hogy hogyan tud ő repülni. Ezt többször sikerült hárítani, de nem így ma reggel. Nagyon elszánt volt a kiscsaj és már csak durva erőszakkal lehetett volna letörni ezt az elhatározását, aminek meg nem vagyok híve... minden törekvését azért nem muszáj letörni, főleg, ha valamiért ennyire elszánt. Így bevitte az angyalszárnyait... azzal, hogy majd meg kell kérdezni az óvónénit, beviheti-e (alapvetően ugye nem viszünk be semmilyen játékot, állatkát, alvórongyit, egyebeket). Szerencsére Ildikó nagyon rugalmas volt ebben, azt mondta, ezt még belefér, végülis nem egy kék megamennel állítottnnk be. Ma Luca volt az angyal is (az óvónénik segítője, aki megterít, segít a játékoknál az óvónéninek a kellékek összekészítésében majd elrakásában, az udvarról ő hívja be a gyerekeket, segít főzni is stb. ;)), mindez ma valódi angyalszárnyakkal... :)
Luca még hazafele is repkedett, meg kb. úgy egész nap...:) már szárnyak nélkül, a boldogságtól ;)
Köszönjük Ildikó! ;)
2012. február 12., vasárnap
Bemutattuk kisöcsit
Alapvetően még mindig nem én hozom el a Tündérkirálylányt az oviból, de ma apjuknak délben tárgyalása volt, így én mentem el érte - minden egyéb gyerekcsatolmányommal együtt ;)
Luca nem tudta, hogy én fogok menni, így igazán nagy meglepetés - és öröm volt ez neki. Izgatottan rohangált odaráncigálni az óvónéniket, hogy meg tudja mutatni büszkén az ő kisöccsét! ;) (aki szerencsésen végigaluda az egész egy órás oda-vissza hurcibálást - alapvetően nem ennyi időt vesz ez igénybe, csak még nagyon változó mennyi idő alatt tudunk összekészülni, biztosra akartam menni >> fél órát vártunk a Tündérkirálylányra az aulában... :D)
(Közben sikerült megfigyelni azt is, hogy a nagy-nagy zajt délben tényleg nem az ovisok okozzák, hanem az 1-2. osztályosok, akik szintén ekkortájt indulnak haza - torkukszakadtából ordítva, a lépcsőn lerohanva, ugrálva, ajtót csapkodva... )
No egyelőre ez egy kivételes alkalom volt, azért megvárom én majd ezzel még a tavaszt, azt hiszem... :) Alaposan elfáradtam mire négyen hazaértünk... ;)
Luca nem tudta, hogy én fogok menni, így igazán nagy meglepetés - és öröm volt ez neki. Izgatottan rohangált odaráncigálni az óvónéniket, hogy meg tudja mutatni büszkén az ő kisöccsét! ;) (aki szerencsésen végigaluda az egész egy órás oda-vissza hurcibálást - alapvetően nem ennyi időt vesz ez igénybe, csak még nagyon változó mennyi idő alatt tudunk összekészülni, biztosra akartam menni >> fél órát vártunk a Tündérkirálylányra az aulában... :D)
(Közben sikerült megfigyelni azt is, hogy a nagy-nagy zajt délben tényleg nem az ovisok okozzák, hanem az 1-2. osztályosok, akik szintén ekkortájt indulnak haza - torkukszakadtából ordítva, a lépcsőn lerohanva, ugrálva, ajtót csapkodva... )
No egyelőre ez egy kivételes alkalom volt, azért megvárom én majd ezzel még a tavaszt, azt hiszem... :) Alaposan elfáradtam mire négyen hazaértünk... ;)
Iskola vs. óvoda
Ritkábban írok mostanában, de nem a lustaság miatt, hanem mert megszületett harmadik gyermekünk decemberben és így kicsit kimaradok az óvodai eseményekből. Bár férjem eljár a szülői estekre, sőt a középsővel jár hétfőnként a kisoviba - ezekről én nehezen tudok mesélni, még ha el is mondja mi történt, az már nem lenne ugyanaz...
Írok így most arról amiről tudok... :)
A Katica ovi jelenleg egy épületben van a Csillagösvény Waldorf iskolával, ami szerintem nagyon jó, sok szülő és gyerek hétköznapjait könnyíti meg, hogy nem kell két helyről összeszedni a kicsit és a kicsit nagyobbat. Azonban óhatatlanul akadnak súrlódások. Az ovi az épület földszintjén van, itt van még az iskola étkezője, ill. éppen az ovi bejárata melletti egy tanterem. Jelenleg ebből adódik némi konfliktus, ugyanis du. 1 és 2 óra között itt kézműves foglalkozást, órát tartanak, amit megzavar a zaj, amivel az jár, hogy a mi kis ovisaink haza indulnak.. (az ovinak 1-kor van vége minden nap).
A hazaindulás nem mindig zökkenőmentes, de ha zökkenőmentes is, ritkán hangtalan... a gyerekek sikítva-nevetve ugranak apa/anya/nagyi nyakába, van aki a fáradtságtól sírva vonszolja ki magát, páran kergetőznek az aulában a még beléjük szorult energiáik levezetésére... A mi lányunk többnyire mindezt produkálja az esetek 90%-ában... :) Amikor még én mentem érte (most ez alól is felmentésem van még egy kis ideig, majd ha már elég erősnek érzem magam, hogy egy 3 évessel a nyomomban és egy pár hónapossal a hasamon/hátamon/hordozóban hajkurásszam az aulában sapkával-cipővel a kezemben... na majd akkor újra énmegyek érte...), akkor mindezt tovább rontotta, hogy a fiam és a lányom, mint általában, hihetetlen összahangban művelték mindezt.
Az őrületet tovább fokozza, hogy havonta 1x a weldorf egyesületből vannak ott árusok, természetesen éppen az ovi bejárata és a kérdéses tanterem előtt telepednek le az aulában - egyrészt ezzel tovább fokozva az "alap" zajszintet, másrészt hozzájárulnak, hogy korábban kelljen hajfestéket vásárolnom, mert őszintén rajtam mindig frász van, hogy mit kell majd csak azért megvennem, mert a 3 vagy 4 évesem leejtette/leverte/elszakította/meglökték és beleesett stb.
Mindezen előzmények után történt, hogy a kézműves foglalkozást tartó tanárnéni jelezte, hogy így képtelenség órát tartani, legyünk kedvesek csöndben várni a gyerekeinket, majd fegyelmezetten, csöndben, az órát nem zavarva, lehetőleg gyorsan elhagyni az ovit...
(...)
(...)
A nem szalonképes gondolataimat most nem teszem közzé... :) de talán még a tanárnéni is emlékszik rá pedagógiai ismeretei alapján, hogy nem a 4-6 éves korosztály az, aki erre képes (ti. a napi eseményektől felajzva, du-i alvás előtt, fáradtan, anyának/apának örülve fegyelmezett kis felnőttként viselkedni).
Megoldási javaslatnak felmerült, hogy esetleg az iskola az órarend tervezésénél figyelembe vehetné, hogy a kérdéses terem mellett egy óvoda van, ami minden áldott nap 1-kor végződik - és a kézműves foglalkozást tehetné egy másik terembe... erre az egyik szülő - akinek egyik gyereke az oviba, másik gyereke a suliba jár - megjegyezte, hogy ez nem egy építő és a dolgot előrevivő javaslat és rossz példa a gyerekek előtt...
?????
Sajna a vitába nem túl sok szülő mert bekapcsolódni pedig szerintem túl sok megoldás nincsen:
a) tényleg abban az egy órban nem szerveznek semmilyen órát, foglalkozást az ovi melletti terembe
b) az ovi és az isi szétválik - amit én nem szeretnék, mert ez volt az egyik aduász nálam a Katica ovi mellett, hogy milyen klassz, hogy egy épületben van az iskolával... - de azért lehetne egy alkalmasabb épületet keresni az iskola és az óvoda számára, ahol kicsit jobban elkülönülne egymástól a két intézmény...
c) az ovisokat még bent felöltöztetjük - erre azonban sajna hely nincsen... most vagy felöltözve adják ki az óvónénik, vagy turnusokban mennek haza a gyerekek (ez utóbbi sztem megoldhatatlan)
amúgy meg nem csak az ovisok a "zajforrások", hiszen sok osztályból szintén hazamennek 1-kor a gyerekek, mások ilyenkor mennek ebédelni és megint más osztályok ilyenkor levegőznek, játszanak az udvaron.
Remélem sikerül megoldást találni a problémára.
Írok így most arról amiről tudok... :)
A Katica ovi jelenleg egy épületben van a Csillagösvény Waldorf iskolával, ami szerintem nagyon jó, sok szülő és gyerek hétköznapjait könnyíti meg, hogy nem kell két helyről összeszedni a kicsit és a kicsit nagyobbat. Azonban óhatatlanul akadnak súrlódások. Az ovi az épület földszintjén van, itt van még az iskola étkezője, ill. éppen az ovi bejárata melletti egy tanterem. Jelenleg ebből adódik némi konfliktus, ugyanis du. 1 és 2 óra között itt kézműves foglalkozást, órát tartanak, amit megzavar a zaj, amivel az jár, hogy a mi kis ovisaink haza indulnak.. (az ovinak 1-kor van vége minden nap).
A hazaindulás nem mindig zökkenőmentes, de ha zökkenőmentes is, ritkán hangtalan... a gyerekek sikítva-nevetve ugranak apa/anya/nagyi nyakába, van aki a fáradtságtól sírva vonszolja ki magát, páran kergetőznek az aulában a még beléjük szorult energiáik levezetésére... A mi lányunk többnyire mindezt produkálja az esetek 90%-ában... :) Amikor még én mentem érte (most ez alól is felmentésem van még egy kis ideig, majd ha már elég erősnek érzem magam, hogy egy 3 évessel a nyomomban és egy pár hónapossal a hasamon/hátamon/hordozóban hajkurásszam az aulában sapkával-cipővel a kezemben... na majd akkor újra énmegyek érte...), akkor mindezt tovább rontotta, hogy a fiam és a lányom, mint általában, hihetetlen összahangban művelték mindezt.
Az őrületet tovább fokozza, hogy havonta 1x a weldorf egyesületből vannak ott árusok, természetesen éppen az ovi bejárata és a kérdéses tanterem előtt telepednek le az aulában - egyrészt ezzel tovább fokozva az "alap" zajszintet, másrészt hozzájárulnak, hogy korábban kelljen hajfestéket vásárolnom, mert őszintén rajtam mindig frász van, hogy mit kell majd csak azért megvennem, mert a 3 vagy 4 évesem leejtette/leverte/elszakította/meglökték és beleesett stb.
Mindezen előzmények után történt, hogy a kézműves foglalkozást tartó tanárnéni jelezte, hogy így képtelenség órát tartani, legyünk kedvesek csöndben várni a gyerekeinket, majd fegyelmezetten, csöndben, az órát nem zavarva, lehetőleg gyorsan elhagyni az ovit...
(...)
(...)
A nem szalonképes gondolataimat most nem teszem közzé... :) de talán még a tanárnéni is emlékszik rá pedagógiai ismeretei alapján, hogy nem a 4-6 éves korosztály az, aki erre képes (ti. a napi eseményektől felajzva, du-i alvás előtt, fáradtan, anyának/apának örülve fegyelmezett kis felnőttként viselkedni).
Megoldási javaslatnak felmerült, hogy esetleg az iskola az órarend tervezésénél figyelembe vehetné, hogy a kérdéses terem mellett egy óvoda van, ami minden áldott nap 1-kor végződik - és a kézműves foglalkozást tehetné egy másik terembe... erre az egyik szülő - akinek egyik gyereke az oviba, másik gyereke a suliba jár - megjegyezte, hogy ez nem egy építő és a dolgot előrevivő javaslat és rossz példa a gyerekek előtt...
?????
Sajna a vitába nem túl sok szülő mert bekapcsolódni pedig szerintem túl sok megoldás nincsen:
a) tényleg abban az egy órban nem szerveznek semmilyen órát, foglalkozást az ovi melletti terembe
b) az ovi és az isi szétválik - amit én nem szeretnék, mert ez volt az egyik aduász nálam a Katica ovi mellett, hogy milyen klassz, hogy egy épületben van az iskolával... - de azért lehetne egy alkalmasabb épületet keresni az iskola és az óvoda számára, ahol kicsit jobban elkülönülne egymástól a két intézmény...
c) az ovisokat még bent felöltöztetjük - erre azonban sajna hely nincsen... most vagy felöltözve adják ki az óvónénik, vagy turnusokban mennek haza a gyerekek (ez utóbbi sztem megoldhatatlan)
amúgy meg nem csak az ovisok a "zajforrások", hiszen sok osztályból szintén hazamennek 1-kor a gyerekek, mások ilyenkor mennek ebédelni és megint más osztályok ilyenkor levegőznek, játszanak az udvaron.
Remélem sikerül megoldást találni a problémára.
2012. január 29., vasárnap
A farsangról még..
Nem nagyon akartam belenyugodni, hogy nem lesz jelmezes farsang, ezért mélyebben beleástam, hogy zajlik ez más waldorf óvodákban, vagy más önkormányzati működtetésű óvodában, hogy élik ezeket meg a gyerekek. Kiderült, hogy igazából ez inkább nekem fog hiányozni, mint a gyerekeknek. Egy részük kifejezetten élvezi ugyan a beöltözős mulatságot, de ők már inkább az iskola előtt álló korosztály, a kisebbek, 3-4 évesek, inkább csak megrémülnek az egésztől. Sokan mesélték, hogy ők bizony örülnének, ha nem lenne ilyen kötelező beöltözős mutatvány, mert az ő gyerekük csak elbújik ilyenkor, sír mert nem akar beöltözni, ha ő az egyetlen, aki nem öltözik be, akkor meg kellemetlenül érzi magát stb. Aki beöltözik, az meg aznap csak teknős, csak tűzoltó, csak tündérkirálylány lehet, míg más napokon akár mindnek a bőrébe bújhat - jelmez nélkül is..
Azért van még pár megoldás, ami "waldorfos" (de inkább nevezzük most ez esetben gyerekbarát jelmezes megoldásnak, mert semmi köze a waldorfhoz, nem áll mögötte semmilyen filozófiai vagy pedagógiai megfontolás, csupán a józan ész), sok waldorf oviban (és sok állami oviban is) így oldják meg a farsangot:
a) nem 1 konkrét nap van, amikor feje tetejére áll a világ, hanem egy héten át bent vannak az oviban a jelmezek, mindenki beviszi a sajátját és kipróbálják egymásét (vagyis egymás bőrébe bújnak ;) ).
b) senkinek sincs saját jelmeze, hanem a farsang kitűzött napján a szülők gondoskodnak róla, hogy mindenki vigyen be valamilyen kelléket, jelmezt, amit reggel az óvónők a többi játék közé csempésznek és aznap mindenki azt próbálja fel, amit szeretne
De azért a Katica ovisok farsangja sem lesz olyan rossz.. ;) a farsangot megelőző két hétben mesélt mesét Farsang napján eljátsszák, mindenki kap egy "szerepet" és eljátsszák az óvónő minimális irányításával a mesét (tehát nem szöveget tanulnak be, csak akkor lép közbe, ha muszáj, csak a szerepek kiosztásában segít).
Farsangi fánk pedig naná hogy van, helyben sütött, friss, finom, házi baracklekvárral ;)
Azért van még pár megoldás, ami "waldorfos" (de inkább nevezzük most ez esetben gyerekbarát jelmezes megoldásnak, mert semmi köze a waldorfhoz, nem áll mögötte semmilyen filozófiai vagy pedagógiai megfontolás, csupán a józan ész), sok waldorf oviban (és sok állami oviban is) így oldják meg a farsangot:
a) nem 1 konkrét nap van, amikor feje tetejére áll a világ, hanem egy héten át bent vannak az oviban a jelmezek, mindenki beviszi a sajátját és kipróbálják egymásét (vagyis egymás bőrébe bújnak ;) ).
b) senkinek sincs saját jelmeze, hanem a farsang kitűzött napján a szülők gondoskodnak róla, hogy mindenki vigyen be valamilyen kelléket, jelmezt, amit reggel az óvónők a többi játék közé csempésznek és aznap mindenki azt próbálja fel, amit szeretne
De azért a Katica ovisok farsangja sem lesz olyan rossz.. ;) a farsangot megelőző két hétben mesélt mesét Farsang napján eljátsszák, mindenki kap egy "szerepet" és eljátsszák az óvónő minimális irányításával a mesét (tehát nem szöveget tanulnak be, csak akkor lép közbe, ha muszáj, csak a szerepek kiosztásában segít).
Farsangi fánk pedig naná hogy van, helyben sütött, friss, finom, házi baracklekvárral ;)
2012. január 20., péntek
Farsang - jelmezek nélkül...
...bevallom, kicsit csalódott vagyok... a tegnapi szülői esten homályosítottak fel minket, hogy ugyan lesz farsang, fánk, miegymás, de a gyerekek nem öltözhetnek be... mert az feszélyezi őket... hát egy páncélos lovagjelmez még talán... de hogy Lucámon pl. nem rózsaszín, hanem arany színű szoknya lenne, és ő ettől tündérkirlylány lenne... hát nem tudom miben feszélyezné... :(
Karácsony óta hülyítem a farsanggal, ő találta ki, mi szeretne lenni, ő választott hozzá anyagot, lerajzoltuk milyen lesz a ruhája és naponta megkérdezi mikor lesz kész...
Természetesen így is meg fogom varrni neki, majd itthon játszik benne... a bővebb filozófiai hátteret meg még kutatom...
Karácsony óta hülyítem a farsanggal, ő találta ki, mi szeretne lenni, ő választott hozzá anyagot, lerajzoltuk milyen lesz a ruhája és naponta megkérdezi mikor lesz kész...
Természetesen így is meg fogom varrni neki, majd itthon játszik benne... a bővebb filozófiai hátteret meg még kutatom...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)