A munkák időigényének felmérése

nem mindig reális, attól tartok...:p
Vegyük példának ezeket a tényleg nagyon kis egyszerű, Márton-napi manókat, ami az óvónő szerint 10 perc /manó... A hétvégén sikerült már 2 teljes manót összeraknom, így bátran állítom, nem, nem 10 perc egy ilyen manócska :p
A szabása mondjuk tényleg pár perc, a fej készítés már legalább 10, ha nem akarja elrontani az ember, a test és a fej kihímzése (igaz nem vagyok egy hímzőbajnok, lehet itt megy el a drága idő) fél óra és az egész összeállítása apró öltésekkel szintén fél óra. Tehát ha az ember nagyon odakoncentrál és nem áll fel pisilni, inni, nem néz közben tv-t és nem megy pisilni, akkor 1 óra egy manó.

Ez csak azért érdekes, mert elég későn lett megint kiosztva egy feladat, amit mondjuk simán megcsináltunk volna szeptember óta, ami már akkor is ismert volt, most mehet a kapkodás...

Ugyanez a probléma volt a "nyári munkákkal" - nyáron szinte semmit nem kellett csinálni, volt egy kerítésépítős nap, ami utólag kiderült, hogy feleslegesen, mert a kerítést visszabontották.. + egy festős hétvége. Ellenben az oviindulás előtti napon (igen, aug 31-én) jött egy feladatlista: nincs a gyerekeknek öltözőszekrénye, fogasa van, de kéne fölé egy polc, mossuk ki a függönyöket, törölközőket stb. (a géz drapéria hozzám került ami a kézi mosás során is szétfoszlott több helyen, órákig stoppolgattam azt is, mivel arra a kérdésre, hogy vegyek-e másikat, ha igen, milyen színre legyen befestve (nem triviális hogy ugyaúgy rózsaszínre mert a falakat most nem rózsaszínre festettük, hanem barackra) nem érkezett senkitől válasz.. Természetesen tegnapra kéne minden.. ha ezt kiosztják nyár elején, simán megvan minden, ismét kapkodás nélkül.

Új szülőként afelett is kicsit kapkodom a fejem, hogy ki dönt abban, hogy milyen kiadás mehet, mi szükséges, mi az amit akkor is meg kell venni ha nincs rá pénz, és akkor össze kell dobni, valamilyen más forrásból meg kell szerezni a rávalót (papírgyűjtés, PET palack gyűjtés, vásár, stb.). Elviekben az óvodaszék dönt... de óvodaszéki ülés egy hónapban csak egyszer van, sok kérdés van, ami addig egyszerűen nem várhat. Így két "megoldás" van erre jelenleg, illetve, három.
1.: sürgős beszerzendők sincsenek beszerezve - ez nyílván nem jó...
2. az óvodaszék engedélye nélkül beszerzi a szülő amit kell, számlára - amit az óvodaszék később jóváhagy és kifizet - a) teljesen normálisan belefér a keretbe; b) nem fér bele a keretbe és borul a költségvetés...
3. az óvodaszék engedélye nélkül beszerzi a szülő amit kell, számlára, de az óvodaszék nem hagyja jóvá a kiadást és nem fizeti ki a szülőnek senki...
egyik szebb mint a másik, nemde? :p
Mi lenne az ideális..? Ha lenne egy beszerzésért felelős személy (van is ilyen), aki azon felül, hogy begyűjti az óvónőktől, hogy mik az igények (új kis wc ülőke, bögrék stb.), a kiadási oldallal is tisztában van és mielőtt még a szülők felé kiáramlana a feladat, megbeszélné az óvodaszékkel, hogy milyen kiadás fér bele, ha nem fér bele, mi legyen... Így elkerülhető lenne az a csapda, amibe én estem pl. az óvodai bögrékkel...

Jött felém ugyanis a parkolóban két mosolygós anyuka pár héttel ezelőtt, hogy ugye én vagyok az az új szülő aki Biatorbágyon lakik..? Igen. Jajdejó. Mert hogy van ott egy fazekas műhely, akik készítették az óvodai görbe bögréket és hát megfogyatkozott a készlet, kellene még egy 20-25 darab, kérdezzem már meg, mennyiért és mikorra tudják megcsinálni. Kaptam fényképet a meglévő készletről és egy mintabögrét, elérhetőséget a fazekas műhelyhez. Sikerült a fazekasműhelyt felkutatnom, mivel elköltöztek. Meglettek. Megkérdeztem mennyi az annyi, mikorra lesz kész, vittem a hírt. Húúú de jó, hát ez tök klassz. Ez nem is sok. És ilyen hamar? Dejó. (a fejemben lévő ideális munkaszervezés alapján, miszerint feladatot akkor adunk ki, ha arra van keret, legalábbis a feladatot kiadó személy tisztában van vele, hogy mi az tól-ig határ, ami még belefér a keretbe, nálam ez annyit jelentett, hogy OK, mehet. Tévedtem.)
Hazajöttem, leballagtam a fazekas műhelybe, mondtam, hogy indulhat a bögregyártás. Eltelik egy hét. A feladatot kiadó személy újra odajön hozzám a folyosón amíg várunk a gyerekekre és ismét megkérdezi, mennyibe is kerülnek a bögrék. Húú... hát az elég drága... nem nagyon van most az ovinak pénze...
(...)
és hát amíg az óvodaszék jóvá nem hagyta, meg ne rendeljem...

na ezen a ponton én nem világosítottam fel, hogy már meg vannak rendelve a bögrék, várom hogy döntsön akinek ez a feladata, hogy az ovipénzből ki lehet-e ezt fizetni vagy sem, ha nem, akkor majd vagy összedobják a szülők, vagy így jártam... (akkor minden ismerősöm kerámiabögrét kap Karácsonyra :D), mert én már nem megyek le a fogyatékosokat foglalkoztató kerámiaműhelybe 1 héttel a megrendelés után, hogy mégsem kérjük, az biztos...

Szóval van még min finomítani, hogy jól működjön ez a dolog, de reménykedek... ;)

Varrókör

Az esti varrókör igazából még nem indult el, megfelelő számú érdeklődő hiányában, amit bánok, mert nekem testhezállóbb lenne, kényelmesebb, gyerekmentes kikapcsolódás és nem időhöz kötött a vége (a fonónak igen, mivel menni kell mindenkinek a gyerekekért az oviba), hanem amikor elfáradtunk/ elkészültünk / kifogytunk a beszélgetnivalóból (na ilyen biztos nincs :D) akkor mindenki megy haza..  No de ilyen még nincs, ehhez szervezkedni kell egy kicsit.

Ellenben van egy "fonó" névre keresztelt, egyik anyuka házánál megrendezett heti 1x délelőtt megtartott varrókör. Megy ez már szeptember óta, itt készülgetnek az adventi bazárra nemezelt szappanok, filcállatkák, festett kendők, festett gyapjúfonalak stb., sajnos nekem most sikerült először eljutnom, egyrészt két gyerekkel nem akartam menni, másrészt mindig volt még annyi varrnivaló a nyakamon, hogy nem éreztem úgy, hogy helyénvaló lenne filcállatkákat varrnom, miközben megrendelők várják a megrendeléseik elkészültét...

Most végre sikerült elmennünk, a Márton-napra készültünk, az ajándék kis manócskákat szabtuk ki filcből ill. elkezdtünk pár fejecskét is "legyártani", hogy a következő alkalommal, vagy egy külön manóvarró esten hamar össze lehessen dobni ezeket a kis manókat. Kicsit lassabban haladtunk, mint az normális, igaz én vittem talán egyedül szabóollót :)) (bár eleve így volt meghirdetve az alkalom, szinte mindenki hozott tűt-cérnát, ollót senki... a vendéglátónknak volt ollója, de nem volt túl éles, nagyon nehéz volt vele vágni, főleg ilyen aprólékos valamit). Így a 1,5-2 óra alatt sikerült ötünknek kiszabni a 25 manótestet és manósapkát és elkészíteni 6 azaz hat darab fejecskét.. :)

Az eredeti terv az volt, hogy minden anyukának ki lesz osztva a kiszabott manótest és mindenki megvarrja a saját 1 db-ját - de ez nem működik, szinte senki nem vitt haza manót...

Hogy lendítsek kicsit a dolgon, most hétvégére magamhoz ragadtam az egész csomagot, bár csak este, titokban lehet rajta dolgozni ugye, Luca ne lássa hogy én készítem a manókat aki "beköltöznek" az oviba.. ;) Az esti film alatt el is készült a hiányzó 18 manófejecske, így már nem akkora a fejetlenség.. :) Ma este jön a manótestek hímzése, holnap este pedig összevarrok annyit amennyit tudok.

Ha igény van rá teszek majd szabásmintát, képeket és leírást a készítésről is, bár szerintem sok helyen megtalálható a neten.. ;)

Ilyen lesz a kész manó, a létező legegyszerűbb:






és félkészen most ez (ill. 18-cal több manófej) vár rám..:

szülői est

Múlt héten volt szülői est, de nagyon vegyesek az érzéseim...
alapvetően jó hangulatban telt,  és sokmindenről szó volt, a közelgő Márton ünnepről és a hozzá tartozó feladatokról, annak kiosztásáról, bátorságpróbáról, azonban számomra nagyon hiányzik, hogy már október vége van lassan, de még mindig nem látom át, hogy működik az óvoda, a beszerzések, hogyan szerveződnek meg a napi feladatok, vannak ugyan munkacsoportok, de melyik munkacsoport KONKRÉTAN mit csinál, van-e olyan feladat, amit nem csinál senki stb. Szóval én kicsit operatívabb, technikai megbeszélést vártam a szülői esttől, hát ilyen nem volt.  Pl. olyan apró technikai dolgok maradtak le, mint a kenyér kérdése. Szeptember elején úgy volt, hogy minden héten azok a családok viszik a kenyeret, akik a hétvégén takarítanak. Aztán ez módosult hogy mindig az a család visz kenyeret, aki az előző héten takarított (mert sokan csak akkor kaptak észbe hogy rájuk esik a takarítás amikor jött a hétvége, így sokszor maradt az ovi kenyér nélkül hétfőn). Ezen a hétvégén a miénk a takarítás, így rákérdeztem, most pontosan mennyi kenyeret is kell vinni, mire jött az ovónők sos körlevele, hogy már nem kell kenyeret vinni, mert megoldották a kenyérbeszerzést... szóval én eddig azt hittem épp az ilyen kérdések megbeszélésére adott a szülői est és nem a Márton ünnep hátteréül szolgáló Szent Márton életéről szóló kiselőadásoké..

A Márton ünnep egyébként szép lesz, sötétedéskor összegyűlünk az oviban és a gyerekek a szülőkkel együtt (pár apuka kivételével) elmennek sétálni a közeli patakhoz, ahol apró kis úszőmécseseket (dióhéjba öntött gyertya) bocsátanak a vízre egy kívánság kíséretében. Visszasétálunk az ovi kertjéhez, ahol addigra pár apuka épít egy hatalmas homokvárat, elrejtik benne az anyukák által varrott manókat, amiből minden ovis választhat egyet. Kapnak még perecet is, amit mindenkinek meg kell felezni valakivel - ezzel szimbolizáljuk hogy Szent Márton megosztotta a köpenyét egy koldussal és gyakoroljuk, hogy mi is megosztunk másokkal dolgokat.

Eltelt pár hét..

... mióta a kislány távozott, és sokkal csendesebb minden. Bár Riki saját bevallása szerint ilyen "keménymaggal" még nem találkozott óvónői pályafutása (20 év állami 10 év waldorf) alatt, mégis, lenyugodni látszanak a gyerekek. A távozó kislány tényleg kiprodukálta a többiek reakcióját, hogy mivel, hogyan, miért arra csak tippek lehetnek - úgy tűnik, sajnos tényleg nem mindenki iskolája-óvodája-uta a waldorf, bár korábban azt hittem... ennek a kislánynak folyamatos megerősítésre, pozitív visszajelzésekre, feladatokra van szüksége - ezt az új óvodájában meg is kapja és nagyon boldog, kiegyensúlyozott most. Ezt nyilván nem kapja meg egy waldorf óvodában, de nem azért mert a mi óvodánk nem igazi waldorf szemléletű, hanem mert a waldorf szemlélet szerint - meg szerintem sem, mielőtt találkoztam, vagy hallottam volna valaha a waldorffal, akkor is így gondoltam - nem helyes folyamatosan dícsérni a gyereket - ezt főleg első gyereknél nehéz megállni, a rokonok meg biztosan nem tudják megállni, ami önmagában nem is baj, de legalább a nap 24 órájában ne legyen megdícsérve azért mert megfordult, mert felállt, mert nagyra nyitotta a száját amikor jött a kanál, mert megette a főzeléket, mert ceruzát fogott a kezébe, stb.
Nem azt jelenti ez, hogy nincs elismerve a teljesítmény, vagy ha valami különleges, határait átlépő dolgot vitt véghez, akkor nem dícsérem meg, csak nem folyamatosan, mert annak csak az a vége, hogy a gyerek "produkál" (ezért is van, hogy amikor jönnek nagyszülők, vagy igazából bárki, mert a gyerek megszokta, hogy ha jön valaki, annak minden teljesítménye új és megdícséri). Tehát ha jön nagyi akkor ugrálok a kanapéról mert tuti megjegyzi valaki hogy húúú de nagyot tudsz már ugrani... legyűröm nagypapát mert egyből hallom, hogy húú de erős vagy!! :), vagy ha mást nem, a falra kenem a tortát hogy egy anya egy barátnője megjegyezze, milyen malac vagy!

Dícsérettel, motívációval nagyon jól befolyásolható egy gyerek, hogy rajzoljon vagy gyurmázzon inkább... melyik tetszik jobban anyunak? (a gyurma kevésbé, mert koszol... vagy a firka kevésbé mert néha a falra, asztalra is kerül -hát akkor a másikat csinálom többet, lényegtelen, hogy melyikben lelem nagyobb örömöm, lényeg hogy anyunak örömet szerezzek - főleg első gyereknél tényleg, ezt Lucán is látom, pedig nem stresszeltem agyon ilyenekkel, mégis állandóan lesi, hogy hogy tegyen a kedvünkre... meg úgy általában bárki kedvére).

Az oviban az óvónő ezt a családra bízza - természtesen támogatja, hogy otthon se legyen a dícséretek által irányítva a gyerek, de ő biztosan nem fog megdícsérni egy gyereket sem azért, mert elénekelte az angol ABC-t vagy mert tud kettesével számolni 100-ig oda és vissza, vagy mert kapával húzott egy árkot a földbe... :)

Hogyan dícsérünk akkor...?
jaj de szép autót rajzoltál - helyett: nekem tetszik ez az autó amit rajzoltál (de lehet hogy nem szép :) )
de ügyesen kiszúrtad ezeket a formákat - helyett: ezek a formák nagyon jól sikerültek! (és már tudod ezt egy éve, tehát csak ezért nem vagy rendkívülien ügyes)
hú de jó erős vagy (épp lilára szorítja a karom) helyett: látom erős vagy, de tudod ez nekem fáj, inkább ...
de mondjuk ha először fordul elő (épp e blog írása közben), hogy egyedül előveszik a lapátot, seprűt és az egyik tartja, a másik sepreget, akkor bizony meg vannak dícsérve, hogy jaj de ügyesen tudják együtt ezt csinálni! ;) (ha lesz 20. ilyen is akkor egy köszönöm, nagyon szépen összesöpörtetek lesz "csak" a dícséret, az "ügyesek vagytok" már ki fog maradni).

Amikor valaki elmegy...

Az ovi zárt levelezőlistáján jött ma egy e-mail az egyik anyukától, hogy elbúcsúzzon és kissé zaklatottan kifejtse, hogy miért is nem jönnek a jövőben az ovinkba.
Röviden (szülői oldalról): a hitük nagyobb volt mint a józan eszük az óvodában vezetett "waldorfosnak mondott" óvodai módszerről, de betelt a pohár, amikor a kislány este nem engedte hogy anyukája megpuszilja a fejét, mert hogy összeköpködte több fiú és lány az oviban :( A kislány egyébként folyamatosan meséli a harapásról, rúgásról verekedésekről szóló történeteket - és mást nem is igen. Az óvónővel való beszélgetés pedig megerősítette az anyukát abban, hogy az óvónő módszere nem összeegyeztethető az ő családjuk életről, nevelési módszerekről és egymás szabadságának tiszteletben tartásáról vallott értékrendjével.

Válaszként Ildikó (óvónői oldal) sajnálta a döntést és azt, hogy így került a tudomására, valamint azt, hogy a tavalyi évben nem került sor pedagógiai beszélgetésre a kislány szüleinek elfoglaltsága miatt. Kifejtette, hogy azért is sajnálja ezt, mert sok más waldorf óvodában is probléma, hogy a szülők direkt nevelési módszereket, tanításokat vár, ami ellentétes a waldorf pedagógiával. A gyermeket abban erősítik, ami Ő maga, és ezáltal megerősödve iskolás korára nem egy betanított, szárnyvagdosott kis lény kerül az iskolába. (röviden) Sok kisgyereknek nagyon nehéz az óvodakezdés, de gyönyörű fejlődéseket látnak

A kislány Ildikó szerint nagyon sokat változott tavaly óta, de minden védelmük ellenére sokszor kivívta, hogy piszkálják. Ildikó szerint sem természetes a köpködés és a verekedés, az ilyen helyzetekbe mindig közbeavatkoznak, de a huszonöt gyermek közt nem mindig sikerül egy néhánytized másodperces történetet megelőzni. Megérti a szülők döntését, bármi is legyen az, de fontosnak tartaná hogy még egyszer tudjanak közösen - a két óvónő, esetleg a tavaly gyesre távozó óvónő bevonásával mindkét szülő jelenlétében tudjanak beszélni a kislányról és óvodai helyzetéről.

Az én nézőpontom (szülő, kívülálló, szubjektív, félobjektív.. ;)):
Az egy hét beszoktatási időszak alatt nekem is feltűnt pár dolog. A kislánnyal kapcsolatban:
- nem nagyon voltak barátai (hogy azért, mert nem barátkozott-e, vagy azért nem barátkozott, mert a kezdetek kezdetén "rászálltak" a többiek és szekálták, ezt nem tudom)
- ha valami sérelem érte, azt nagyon hangosan és dramatikusan reagálta le, 100x érzékenyebben, mint az normálisan "várható" - nyilván ez olaj a tűzre
- valóban szerették a többiek szekálni, minden alkalmat megragadtak, hogy megpróbálják lelökni a mászókáról, lerázni a kötélről, teleszórni a ruháját homokkal, elvenni a hajpántját, meghúzni a haját stb.
Nagy általánosságban nekem is feltűnt viszont, hogy az ide járó gyerkek valahogy nagyon agresszívan játszanak... hogy a 4 fal között mi történik, azt sajnos nem látom, nem láttam... de a szabad kerti játék a gyerekek felének arról szól, hogy ki tudja a másikat lelökni a mászókáról, ki veszi el a másiknak a sapkáját és dobja fel a fára oda, ahova már senki sem tud felmászni érte... ki tud nagyobbat ököllel a másik hátába vágni, homokot az arcába szórni, nagyobbat a sípcsontjába rúgni, erővel elvenni a másiktól valamit stb. ... Az óvónők pedig elég ritkán avatkoznak be, tényleg csak akkor ha már valamelyik gyerek visít - jó ideje... :s (és itt egy picit meg kell tagadnom, amit Ildikó írt, nem arról van szó hogy nem vehetnek észre és előzhetnek meg minden 10mp-es történetet - lásd Luca beszoktatási hetének első napját.
Nem akarok általánosítani, nem minden gyerek játszik így, de azért a csoport fele igen... értem én, hogy nem avatkozunk bele a játékba meg nem állítunk szabályokat meg nem irányítgatjuk a játékot... de a fizikai erőszakot hagyni... - a telki oviba amikor jártunk játszóházba, ott direkt megkérdeztem, mert 1 ilyen kisfiú volt a játszóházban, hogy hogyan kezelik ezt waldorfosan az óvónők és azt mondták ott, hogy nem hagyják azért az ilyen eseteket... Én itt azt látom, hogy az óvónőknek nem nagyon van erre befolyásuk, még ha rá is szólnak néha (szerintem itt ez a baj, nem lehet a fizikai erőszakot kizárólag 8 napon túl gyógyuló sérülés után tiltani...) a gyerekekre, láthatóan magasról tojnak rá... és annak, hogy magasról tojnak az óvónőre, annak sem nagyon van semmi következménye...
Most nem tudom, hogy az óvónőknek nincs olyan hatásuk a gyerekekre, amivel meg tudnák fékezni az agressziót, vagy tényleg waldorfos az, hogy ezt is hagyjuk...??, esetleg én látom túlzottnak a problémát, mert a normál ovikban is ez megy, vagy válogatott a gyerekgárda olyan szempontból, hogy egy részüknél otthon abszolúte nem waldorfosak a körülmények, és a w ovi után beülnek a minimax elé meg le vannak korlátozva és itt élik ki magukat...???

Luca egyelőre nem nagyon mesél az óvodai történésekről... erre a köpködésre azért most rákérdeztem, mondta, hogy igen, volt egy fiú, aki köpködött. Megkérdeztem ő mit csinált? Édesen mondta, hogy megmondta a fiúnak, hogy ez butaság amit csinál, nem szokás köpködni és ne csinálja, ő sem köpköd.. :)) Szóval sivalkodhatott is volna, főleg hogy még nem nagyon vannak barátai, de ő határozottan kiállt magáért.. :) Remélem ennyi elég lesz, hogy megvédje magát... és főleg remélem, hogy nem kezdi el ő is a köpködést, verekedést, harapást - bár nem az a fajta.. ;) (Botond mondjuk már fogékonyabb erre... nem tudom vele mi történne egy ilyen környezetben most... 1 év viszont még sok idő, meglátjuk...)
Az viszont ijesztő és szerintem kifejezetten káros, ha a felnőttek ezt az agresszív "játékot" szó nélkül, reakció nélkül hagyják az esetek többségében, ez már nem szabadság, hanem szabadosság.. Mit tanít vajon ezzel az óvónő a gyereknek? Mert bármennyire is írja Ildikó, hogy náluk nincs nevelés - nevelés mindenhol van, a legnagyobb nevelőerő pedig a példamutatás. Tehát ha azt mutatjuk, hogy a fizikai erőszak felett átsiklunk, közömbösek maradunk, akkor ezt tanulja meg a gyerek.

Összeszedtem a bátorságom és megírtam a történtekkel kapcsolatos gondolataimat és az eddigi észrevételeimet Ildikónak, nem tudom mi lesz rá a reakció, szívesen beszélgetnék vele erről valamikor személyesen is..

Gyors kényszerpihi

Szerdán volt Luca utoljára oviban a héten, mert kicsit betaknyosodott és estére be is lázasodott, így csütörtök-péntek itthon maradt. Az itthonlétből azért kiderült, hogy inkább a fáradtságnak tudható be a láz, mint a náthának, orvos is látta, kutya baja, hétfőn mehet oviba.. ;)
Remélem nem zökkentette ki sem őt, sem a beilleszkedését, hogy 3 nap után 2 nap egyből kimaradt...
Jövő héten megy minden nap, de kemény leszek a déli altatással... nincs lógás, alvás van.. ;)