Angyalszárnyak

Történt egyik nap, hogy Luca lebiggyesztett szájacskával elém állt, hogy ő egy Tündér, de nincsenek szárnyai... csináljak neki szárnyakat. MOSTAZONNAL.

Ismerős a helyzet? Nincs itt mit tenni, neki kell állni és mostazonnal szárnyakat varázsolni a kis tündérkének. Mit tündérnek, tündérkirálylánynak!!
Fogtam hát egy kartondobozt, amiben a tejek érkeztek haza, ráirkantottam 4 szárnyacskát (mert hát a tündérfiú is ott toporgott akkor már izgatottan, hogy ugye neki is készülnek?!), kivágtam, raktam rájuk 1-1 lyukat, fogtam egy vékony gumit és egy perc múlva már készen is voltak a szárnyacskák. Felvették őket és azóta is boldogan repkednek ;) (ezt megérte megcsinálni, mert két kisangyalra nehéz ám haragudni, bármit is csinálnak ;), bár egy angyalka eleve nem csinál rosszaságot... rosszabb napokon javaslom próbáljátok ki ti is! )

Eltelt egy hét, és közben többször jött az ingerencia, hogy lánykám megmutassa az óvónéniknek is hogy hogyan tud ő repülni. Ezt többször sikerült hárítani, de nem így ma reggel. Nagyon elszánt volt a kiscsaj és már  csak durva erőszakkal lehetett volna letörni ezt az elhatározását, aminek meg nem vagyok híve... minden törekvését azért nem muszáj letörni, főleg, ha valamiért ennyire elszánt. Így bevitte az angyalszárnyait... azzal, hogy majd meg kell kérdezni az óvónénit, beviheti-e (alapvetően ugye nem viszünk be semmilyen játékot, állatkát, alvórongyit, egyebeket). Szerencsére Ildikó nagyon rugalmas volt ebben, azt mondta, ezt még belefér, végülis nem egy kék megamennel állítottnnk be. Ma Luca volt az angyal is (az óvónénik segítője, aki megterít, segít a játékoknál az óvónéninek a kellékek összekészítésében majd elrakásában, az udvarról ő hívja be a gyerekeket, segít főzni is stb. ;)), mindez ma valódi angyalszárnyakkal... :)
Luca még hazafele is repkedett, meg kb. úgy egész nap...:) már szárnyak nélkül, a boldogságtól ;)

Köszönjük Ildikó! ;)

Bemutattuk kisöcsit

Alapvetően még mindig nem én hozom el a Tündérkirálylányt az oviból, de ma apjuknak délben tárgyalása volt, így én mentem el érte - minden egyéb gyerekcsatolmányommal együtt ;)

Luca nem tudta, hogy én fogok menni, így igazán nagy meglepetés - és öröm volt ez neki. Izgatottan rohangált odaráncigálni az óvónéniket, hogy meg tudja mutatni büszkén az ő kisöccsét! ;) (aki szerencsésen végigaluda az egész egy órás oda-vissza hurcibálást - alapvetően nem ennyi időt vesz ez igénybe, csak még nagyon változó mennyi idő alatt tudunk összekészülni, biztosra akartam menni >> fél órát vártunk a Tündérkirálylányra az aulában... :D)

(Közben sikerült megfigyelni azt is, hogy a nagy-nagy zajt délben tényleg nem az ovisok okozzák, hanem az 1-2. osztályosok, akik szintén ekkortájt indulnak haza - torkukszakadtából ordítva, a lépcsőn lerohanva, ugrálva, ajtót csapkodva... )

No egyelőre ez egy kivételes alkalom volt, azért megvárom én majd ezzel még a tavaszt, azt hiszem... :) Alaposan elfáradtam mire négyen hazaértünk... ;)

Iskola vs. óvoda

Ritkábban írok mostanában, de nem a lustaság miatt, hanem mert megszületett harmadik gyermekünk decemberben és így kicsit kimaradok az óvodai eseményekből. Bár férjem eljár a szülői estekre, sőt a középsővel jár hétfőnként a kisoviba - ezekről én nehezen tudok mesélni, még ha el is mondja mi történt, az már nem lenne ugyanaz...

Írok így most arról amiről tudok... :)
A Katica ovi jelenleg egy épületben van a Csillagösvény Waldorf iskolával, ami szerintem nagyon jó, sok szülő és gyerek hétköznapjait könnyíti meg, hogy nem kell két helyről összeszedni a kicsit és a kicsit nagyobbat. Azonban óhatatlanul akadnak súrlódások. Az ovi az épület földszintjén van, itt van még az iskola étkezője, ill. éppen az ovi bejárata melletti egy tanterem. Jelenleg ebből adódik némi konfliktus, ugyanis du. 1 és 2 óra között itt kézműves foglalkozást, órát tartanak, amit megzavar a zaj, amivel az jár, hogy a mi kis ovisaink haza indulnak.. (az ovinak 1-kor van vége minden nap).
A hazaindulás nem mindig zökkenőmentes, de ha zökkenőmentes is, ritkán hangtalan... a gyerekek sikítva-nevetve ugranak apa/anya/nagyi nyakába, van aki a fáradtságtól sírva vonszolja ki magát, páran kergetőznek az aulában a még beléjük szorult energiáik levezetésére... A mi lányunk többnyire mindezt produkálja az esetek 90%-ában... :) Amikor még én mentem érte (most ez alól is felmentésem van még egy kis ideig, majd ha már elég erősnek érzem magam, hogy egy 3 évessel a nyomomban és egy pár hónapossal a hasamon/hátamon/hordozóban hajkurásszam az aulában sapkával-cipővel a kezemben... na majd akkor újra énmegyek érte...), akkor mindezt tovább rontotta, hogy a fiam és a lányom, mint általában, hihetetlen összahangban művelték mindezt.

Az őrületet tovább fokozza, hogy havonta 1x a weldorf egyesületből vannak ott árusok, természetesen éppen az ovi bejárata és a kérdéses tanterem előtt telepednek le az aulában - egyrészt ezzel tovább fokozva az "alap" zajszintet, másrészt hozzájárulnak, hogy korábban kelljen hajfestéket vásárolnom, mert őszintén rajtam mindig frász van, hogy mit kell majd csak azért megvennem, mert a 3 vagy 4 évesem leejtette/leverte/elszakította/meglökték és beleesett stb.

Mindezen előzmények után történt, hogy a kézműves foglalkozást tartó tanárnéni jelezte, hogy így képtelenség órát tartani, legyünk kedvesek csöndben várni a gyerekeinket, majd fegyelmezetten,  csöndben, az órát nem zavarva, lehetőleg gyorsan elhagyni az ovit...
(...)
(...)
A nem szalonképes gondolataimat most nem teszem közzé... :) de talán még a tanárnéni is emlékszik rá pedagógiai ismeretei alapján, hogy nem a 4-6 éves korosztály az, aki erre képes (ti. a napi eseményektől felajzva, du-i alvás előtt, fáradtan, anyának/apának örülve fegyelmezett kis felnőttként viselkedni).
Megoldási javaslatnak felmerült, hogy esetleg az iskola az órarend tervezésénél figyelembe vehetné, hogy a kérdéses terem mellett egy óvoda van, ami minden áldott nap 1-kor végződik - és a kézműves foglalkozást tehetné egy másik terembe... erre az egyik szülő - akinek egyik gyereke az oviba, másik gyereke a suliba jár - megjegyezte, hogy ez nem egy építő és a dolgot előrevivő javaslat és rossz példa a gyerekek előtt...
?????
Sajna a vitába nem túl sok szülő mert bekapcsolódni pedig szerintem túl sok megoldás nincsen:
a) tényleg abban az egy órban nem szerveznek semmilyen órát, foglalkozást az ovi melletti terembe
b) az ovi és az isi szétválik - amit én nem szeretnék, mert ez volt az egyik aduász nálam a Katica ovi mellett, hogy milyen klassz, hogy egy épületben van az iskolával... - de azért lehetne egy alkalmasabb épületet keresni az iskola és az óvoda számára, ahol kicsit jobban elkülönülne egymástól a két intézmény...
c) az ovisokat még bent felöltöztetjük - erre azonban sajna hely nincsen... most vagy felöltözve adják ki az óvónénik, vagy turnusokban mennek haza a gyerekek (ez utóbbi sztem megoldhatatlan)

amúgy meg nem csak az ovisok a "zajforrások", hiszen sok osztályból szintén hazamennek 1-kor a gyerekek, mások ilyenkor mennek ebédelni és megint más osztályok ilyenkor levegőznek, játszanak az udvaron.

Remélem sikerül megoldást találni a problémára.