Magánügyek

Egy waldorfba nem gyerekek járnak, hanem családok. Valójában minden iskolában igaz ez :), csak a waldorfban igyekeznek maximálisan figyelembe venni ezt, kezdve a felvételnél, majd az évek során a közös munkában, illetve annak igényével, hogy az otthoni lét folytatása legyen az iskola, tehát ne legyenek nagy kontrasztok (otthon mondjuk napi 4 óra számítógépes játék, hétvégén családi mozihétvége, High School Musical, különórák tucatjai, majd az iskolában várjuk, hogy érdekelje a fafaragás... :) ). Egy felvételinél nagyon részletes képet igyekeznek kapni a családról általában és méginkább a családban élő gyerekről. Milyen volt a gyerekkel a terhesség, tervezett, vagy váratlan gyermek-e... volt-e bármi probléma a születése körül, milyen volt a születése, gondtalan volt-e az első pár hét, halálesetek a családban, hogy érintették a gyereket, vagy a gyerek szülőjét.., milyen betegségei voltak, hogy fejlődött a mozgása, beszéde, milyen ízeket szeret, ha beteg, hogy zajlik nála a betegség (hirtelen magas láz, vagy inkább elhúzódó lázas állapot...), mennyit és hogyan van mások felügyelete alatt (nagyszülők, bébiszitter, szomszéd), miktől fél, mit szeret...
Sokan talán úgy vannak vele, hogy ezek csak a felvételikor fontosak, ha már egyszer bent van a gyerek, a kutya nem törődik ezzel, de tévedés. Magam is meglepődtem, amikor egy adott probléma volt a fiammal és kapásból rávágta az óvónő, hogy nem lehet-e hogy a nhéz szülés miatt van-e, gondoltam-e már erre, és egyből adott ötletet, mivel próbálkozzunk, és bevált (!). És talán úgy gondoljuk, vannak olyan magánügyek, amik nem tartoznak az óvodára/iskolára, sőt, néha hajlamosak vagyunk úgy kezelni a saját gyerekünket, mint ha nem a családunk szorosan vett része lenne. Tehát ha az én egy családtagom beteg, vagy meghalt, de ő nem volt vele rendszeres kapcoslatban, vagy nem kötődött hozzá, akkor "nyilván" nincs befolyássa az ő kis életére... Vagy ha párkapcsolati gondom van, de a gyerek előtt ez nem ismert, mert nem avattuk be, akkor ez rá nem hat ki... pedig dehogynem. Épp tegnap olvastam egy cikket a Csupaszív Magazinban, gyakorlatilag erről... hogy ezek a gyerkőcök még annyira kis érzelmi lények.... olyan érzékenyek az adóvevőik... és ha mi valami miatt feszültek vagyunk, ha valami miatt bánatosak, bizonytalanok, összezavarodottak vagyunk, az rájuk, és a viselkedésükre nagyon is kihat. És ha erről nem tudnak az óvodában-iskolában, esetleg nem a megfelelő módon kezelik. Mert ha tudják, hogy ennek a gyereknek ilyen és ilyen dologgal kell most megküzdenie, vagy hogy most nem jut rá annyi figyelem otthon, mert anyuka gyászol/folyamatosan dolgozik/munkát keres/megélhetési gondjaik vannak/bárakármi, akkor ennek megfelelően kezelik egy adott szituációban, pl. megölelik. Ha ezt nem tudják, akkor esetleg azt hiszik, a határokat keresgéli és erőteljesen meghúzzák a határokat. Mire a gyermek csillapíthatatlan zokogásban tör ki... És talán mindenkinek jobb, ha erre nem ilyen körülmények között derül fény, és az a pöttöm 2 óra zokogás helyett egy alapos dögönyözsben és csiklandozásban részesül.

Nem kell minden gondunkat a közösséggel megosztani, a kutyát nem érdekli :D illetve ez nem igaz, persze hogy érdekli, de senki sem akarja kiteregetni a magánélete részleteit, gondjait... De van akinek minden körülmények között el kell modnani, hiszen legféltettebb kincsünket, a gyerekünket bíztuk rá, és ez az óvónő, illetve az osztálytanító. Nem lesz ettől kevésbé szeretve, nem leszünk mi sem béna vagy rossz szülők, de tudjuk egymást segíteni. Ezért fontos a részletek megosztása.

Fejlesztés a waldorf óvodákban

Manapság nagyon népszerűek a mindenféle fejlesztő foglalkozások, már akár babák számára is találunk olyan foglalkoztató központokat, ahol felkészítik a "nagybetűs életre" csemeténket: logikai feladatokkal, feladatlapokkal, sorminták rajzolásával... rengeteg ilyen anyagot kaphatunk, CD, DVD, könyvek, munkafüzetek végeláthatatlan sora biztosítja, hogy gyermekünk kiválóan oldja majd meg a matematikai feladatokat. Míg a waldorf óvodában csak nőnek mint a gaz és saraznak...
Aztán mégis, mit csinálnak még azon felül, hogy nőnek mint a gaz...? :)
hát pl. festenek. A 3 alapszínnel: pirossal, sárgával, kékkel. A festés során nem szabad formákat festeniük, a cél, hogy a színek keveredjenek a lapon és azt teljesen befedjék. Ez igazából egyáltalán nem egyszerű, legalábbis mi tavaly az egyik szülőin kipróbálhattuk.. hát vagy 15 percre volt szükség, mire végre képesek voltunk nem vonalakat, csigákat és általában véve valamilyen geometriai formát rajzolni, ha már fát és bokrokat eleve nem engedtek az óvónők, nekünk szülőknek... :) Ennyi idő volt, mire végre arra koncentráltunk, ami a cél: hogyan keverednek a színek. Egy waldorf óvodás pedig már az első év végén hibátlanul tudja, melyik színt hogyan lehet kikeverni a három alapszínből. Bármelyik színt. És nem azért, mert - majd általános iskola nemtudom hanyadik osztályában -  rajzórán bemagolja a színkört, hanem mert kipróbálta, és megtapasztalta.

Festés egy nem-waldorf óvodában

A színek játéka a waldorf oviban

A kis művek nagyon jól le szokták amúgy tükrözni az évszakok alakulását, a gyermek lelkiállapotát, gondjait, örömét-bánatát...

Mielőtt  valaki félreértené, nincsenek korlátozva a képi ábrázolások, rengeteg lehetőségük van, pl. minden nap tudnak rajzolni krétákkal, ezek a rajzok teljesen hasonlatosak más óvodások rajzaihoz.. :) Aztán készítenek gyapjúképeket is, amikor egy fehér gyapjútáblára színes gyapjúdarabokat nyomkodva alakítanak ki valamilyen képet - már akinek kedve van, sokan a festéshez hasonlóan csak játszanak a színekkel :). Gyurmázni is szoktak, amikor mindenféle kis lény születik a kezük alatt.... :) DE a festés során nem maradhat egy apró fehér folt sem a papíron, ami eleve be van vizzve, tehát ha akarnának sem tudnának rajta felismerhet emberkét, holdat, napot stb. festeni...:)  Miután ez nem sikerül, meg sem próbálják, csak élvezik a színek játékát. Lányomnak ez volt az egyik kedvenc foglalkozása... :)

Aztán mit csinálnak még...? Mondjuk reggeliznek. Terített kis asztal várja őket, amiben az ő kis kezeikbe való apró kancsókban van tea, töltnek maguknak, megkenik a kenyeret (finommotorika fejlesztése :) ), kevesebb kés van mint ahányan vannak, tehát kérnek, megköszönnek, megosztanak, segítenek egymásnak (anélkül, hogy ezt az óvónő külön tanítgatná). Cipót gyúrnak, formáznak...  segítenek zöldséget darabolni, sajtot reszelni, ebédhez megterítenek (megszámolják hányan vannak, hányan hiányoznak, hány tányér, hány kanál, hány villa kell...), elkészítik ebédhez a zöldségestálat (ugye a sormintákat máshogy is lehet tanulni, kis körök, kis háromszögek, függleges vonal, vízszintes vonal... de ez sokkal élvezetesebb, és közben el is lehet csenni egy-egy finom darabot... :) )

Az utolsó évesek pedig fúrnak, faragnak, fűrészelnek, csiszolnak, selymet festenek, körmöcskéznek, festenek, szőnek, hímeznek (mind-mind finommotorikát fejlesztő, azaz íráselőkészítő gyakorlat, de a végeredmény egy csodás manóház, amibe beköltözik egy varázslatos kismanó az utolsó napon, nem pedig egy halom, kukában landoló feladatlap...).

Szóval valahogy így zajlik a "fejlesztés" a waldorf óvodában. :)