2011. március 25., péntek

Születésnap egy waldorf oviban

Egyelőre még csak anekdotaként ismerjük :) de remélehetőleg az ősszel már személyes élményeinket írhatom majd itt le. Azonban kicsit előre megyek és leírom már most amit tudok, mert nekem annyira tetszett az elbeszélés alapján! :)
Bevezetésként leírom, hogy hogy zajlott a családi napköziben egy születésnap:
a szülők cukrászdából tortát vittek ki ilyet, ki olyat... ki egyszerűt és csak 8 szeletest, ki pedig emeletes marcipánbevonatosat vagy autó formájút - kinek mire tellett ugye.. Ebéd után a szülinaposnak elénekelték a boldog szülinapot, felvágták a tortát, betermelték majd kapott egy ajándékot az óvodától, amit az óvodavezető megvett a boltban. Ennyi. Aminek örülhetünk tulajdonképp hisz én ilyenre sem emlékszem - vagy már a mi időnkben is divat lett volna a születésnapok megünneplése?? Mondjuk én júniusi gyerek vagyok, lehet ezért ebből ki is maradtam volna.. :p
Hogy zajlik ugyanez egy waldorf oviban (legalábbis a Budantúli Waldorf Oviban):
a gyerekeknek minden reggel legkésőbb fél9-re be kell érkezni. A szülinapos már itt kivételezett helyzetben van, mert a születésnapján (vagy ha az épp hétvégére, vagy szünetre esett, akkor utána egy egyeztetett napon amikor újra oviba megy) nem fél9-ig kell beérnie, hanem később érkezik, 9 körül, a szüleivel együtt! A szülők is jönnek ugyanis ezen a napon vele együtt az óvodába. A többiek már várják, készülnek és a kis ünnepelt kap egy palástot és koronát amint belép - ezen a napon ugyanis ő a kiskirály/kiskirálylány és ennek megfelelően is bánnak vele, egész nap. Ő ül az asztalfőre stb.
A tortát nem cukrászdából kapja, hanem valamelyik anyuka készíti, így egyéni különbségek lehetnek, de biztosan nem lesz autó formájú, vagy emeletes-marcipános. :)
Az óvónéni pedig aznap nem tündérekről vagy manókról vagy a szép pirosra sült vajaspánkóról mesél, hanem az ünnepeltről. Az ő eddigi kis életét szövi egy szép mesébe - a szülei által elmondottak alapján - onnan kezdve, hogy ő kiválasztotta a szüleit, hogy hozzájuk szeretne születni és hogy mi minden történt azóta vele... na aznap én tutira nem sminkelek.. :)
Nagyon várom hogy szerda legyen, hogy meg tudjam kérdezni mikor vannak a beiratkozások, nehogy véletlenül lemaradjunk...!

2 megjegyzés:

  1. Azért a normál óvodában is vannak jobbak, ahol nem így megy! Az én lányomnak én sütöm a tortát (van amelyik szülő veszi/csináltatja, ő baja!), és az óvónők na jó nem egész nap, de órákon át ünneplik a gyereket (a házitortát ők is jobban szeretik!). A lányom is asztalfőre ülhet, teljesítik a kívánságait, a nap során többször emlegetik, hogy milyen különleges nap a mai stb. Az ajándék pedig egy plüssállat, amit egy zsákból húzhatnak ki. A mi napunk Júniusban jön el, és már nagyon várja, hogy mi jön ki a zsákból. A tavalyi Kitty kutya mai napig kedvenc!

    Jó, én nem lehettem ott, de vihettem fényképezőgépet, csináltak rengeteg fotót.

    Az emberség nem csak a w-n múlik! Azért ott valószínűbb!

    VálaszTörlés
  2. Szia,

    Köszönöm a hozzászólást!
    Örülok, hogy a ti ovitokban is emberségesek az óvónők, egyetértek, minden ezen múlik, mindenhol. De pl. nálunk nincs lehetőség arra, hogy az ovikban az óvónőket megismerjük, sőt igazából az is lutri, hogy a körzeti 5 óvoda közül melyikbe veszik fel. Lehet bejelölni első helyet, de ha ott nincs annyi hely, akkor megy a másikba. És hogy ott kik fognak rá vigyázni, arról fogalmam sincs.. A w ovikban lehetőség van előre beszélgetni az óvónőkkel, megismerni őket. Persze, 1-2 beszélgetés alkalmával nem ismerünk meg senkit, de van olyan ember, akire biztosan nem bíznám, és biztosan nem lenne 2. beszélgetésem se vele... :)

    A plüssállatokat én mondjuk - tudom, egyéni nyomor :) - kifejezetten utálom, a legtöbbje egyáltalán nem emlékeztet az eredeti állatra, kezdjük a plüssmacival... :) olyan barátságos, nem? :) Másrészről Luca még meg sem született már "örököltünk" egy zsáknyi plüsst... ezt követte jópár Karácsony, születésnap, névnap és húsvét, mire felfogta a kedves család hogy nem preferáljuk a plüsst... egy óvodányit elajándékoztunk, de még így is van bőven, mert hát a déditől kapott macit nem lehet elajándékozni, mert ha jön, tuti körülnéz hogy hol van... Ezen felül van 1, azaz egy kedvenc, amit ezért tartottunk meg.

    No de a lényegben egyetértünk, minden az adott személyektől, az intézményt működtetőktől függ, mindenhol! ;)

    VálaszTörlés