Történt ugye, hogy Telkibe jártunk az Eszter által vezetett játszóházba fél évet.
Történt, hogy mivel Budaörsre első körben nem kerültünk be, jelentkeztünk Telkibe is.
Történt, hogy Telkibe felvették Lucát (és kérdőjellel de Botondot is, akkortól, amikortól az neki is jó).
Történt, hogy az utolsó játszóházas alkalom után hívtak fel minket a Katicabogárból, hogy a várólistáról bekerültünk. Ennek történetesen örültünk.
Történt, hogy lett volna egy utolsó kirándulás Telkiben, Pünkösdkor, amikoris a régi és az új családok találkoztak és erre minket is hívtak. De közben döntöttünk: Budaörs jobb nekünk.
Történt, hogy el szerettünk volna menni a kirándulásra de aznap reggel szakadt az eső, így nem mentünk.
Fel akartam hívni Esztert, de nem tudtam mit mondjak neki... pár nappal később írtam neki egy e-mailt amiben elbúcsúztam tőle és megmagyaráztam neki a döntésünk okát, megköszöntem a játszóházban töltött órákat, a munkáját és felajánlottam, hogy bármiben segítünk természetesen azért még, mert nem oda járunk, hiszen idén kevés új család csatlakozik, a teendő meg sok...
Történt, hogy Eszter erre a levélre azóta sem válaszolt :(
Tényleg sajnálom Eszter, és köszönöm, hogy valódi Mentorként működtél, segítettél mindenben amiben tudtál! Sajnálom, hogy végül így alakult és nem is volt alkalom arra, hogy személyesen elbúcsúzzunk, remélem még találkozunk!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése