Az első hét

vagyis az első két nap összefoglalva:
Luca szavaival: nem tudom elmondani anya, fáradt vagyok, majd holnap elmesélem... (aztán nem meséli :p)
Amit az el-elejtett szavakból sikerült kihámozni + az óvónők elmondása alapján semmi baj nem volt, szépen beilleszkedett, játszik a gyerekekkel, eszik, iszik, nem sír. Továbbra is egy kisfiú nevét tudja csak, de vele játszik egész nap :p így ez még bocsánatos bűn talán, majd megtanulja a többiekét is.
Nagy örömmel mesélte el, hogy az évszakasztalra tehette a dísztököt amit tegnap vettünk a kertészetben :)

Amit nem kellett kihámozni: hogy kutya fáradt mire megyek érte, alig áll már a lábán 1-kor (pedig 2-kor szoktunk menni aludni, tehát nem ezért, egyszerűen leszívja a társaság.. ;) ).
Az elmúlt két nap annyiból nem volt szerencsés, hogy itthon nem akaródzott neki aludni már, így bár korán elaludt este, de a délután, főleg ma, katasztrofálisra sikeredett, végignyafogta-hisztizte a du. 1-től este 7-ig tartó időszakot, mert:
- nem ezzel a gyereküléssel szeretne hazautazni, hanem ami apa autójában van.. (ő viszi reggel oviba és kapott egy új ülést), apa azonnal jöjjön az ovihoz és tegyük át az ülést,
- fagyizni szeretne, de mostazonnal :p (DONE)
- játszóterezni szeretne (a fagyizó valami ördögi kapitalista terv részeként a játszó mellett van :p) (Skip, menni kell postára, ez volt az üzlet, lehet fagyizni, de utána szépen kibírják amíg feladok egy csomagot a postán)
- hiszti a posta előtt, mert anya kitalálja még hogy pénzt is kell kivenni és azt mondta, hogy postára megyünk és mégsem... 5 perc után felfogjuk, hogy oda IS megyünk, mindjárt...
- postán hiszti, mert még nem rajzolt le mindent az alatt a 12 perc alatt amíg sikerül feladnom egy csomagot... itt megfűzöm, hogy be kell még menni a gyógyszertárba is (mert 2. nap ovi után már folyik az orra... vagy az ovi miatt, vagy mert hűvösebbek az éjszakák, a kisasszony meg állandóan kitakarózik...), és a gyógyszertárban is van egy kisasztal, ceruzák és tudja folytatni a rajzát, sőt akár otthon is befejezheti...,
- hiszti a gyógyszertárban, mert az a ceruza túl rövid...,
- gyógyszertár után újabb hiszti a játszóért, bár mondom, hogy megyünk, csak szeretném lerakni a kocsiba a kezemben lévő Salvus vizet, és a tíz kilós vállbőröndöt :p, de nem veszi az adást és fetrengeni kezd az úton... ezen a ponton pattanok és mondom, hogy akkor nincs játszó, megyünk haza, alvás van...
- otthon hiszti, hogy ő nem fáradt és játszani szeretne, (ekkor már késő is van a délután alváshoz, így hajlok rá), de nem tudja mivel szeretne játszani és ezen is nyafog, majd rájön hogy biciklizni szeretne... a bicikli hátul van a kertben, de ő elöl szeretne biciklizni.. előrehozom, jó? Nem, nem jó, ő akarja... OK, akkor hozd előre... DENEMTUDOMANNNYAAA - bakker.. akkor ne biciklizz -  újabb 15 perc fetrengés a földön...
a nap hátralévő részében még hiszti a teáért (túl citromos), a vízért (nem jó pohárba adtam), azért, mert nem fér el mellettem a 4 méter széles kocsibeállón, mert én gazolok... (híztam, de ennyit azért nem :)) ), hiszti, hogy miért nincs még itthon apa és miért nincs még este 6.. (ehhez én is szívesen csatlakoztam volna ezen a ponton :p), utána hogy ki akar menni a játszira - apjuk szerencsére hajlott rá és kivitte őket, hiszti mert nemistommármiért... hiszti mert szappanozni kell, hiszti mert ki kell szállni a kádból, hiszti a fogkrémért, azért mert fázik, azért mert apa nem úgy köti meg a köntöst mint anya, hiszti mert el kell pakolni - majd végül hiszti Botondtól, mert én aztmondom, nem muszáj elpakolni elpakolnak reggel... DE Ő EL AKAR PAKOLNI (OK, pakolj gyerek...) DE NEMTUDOK FELKELNI AZ ÁGYBÓL  - 10 percen át.. ebből a körből nem sikerült kijönni...

Szumma szummárum... :) azt hiszem tényleg kelleni fog még a heti 1 pihenőnap, korábban ebben nem hittem, azt gondoltam, 8-13-ig van, az azért nem olyan, mint ha 8-17-ig lenne... persze azt is gondoltam, hogy majd itthon alszik... (amiben azért még reménykedek... egyszerűen minden intéznivalót el kell intézni délelőtt, nem szabad akkorra hagyni, amikor jövünk haza az oviból, mert azzal már annyira megcsúszunk, meg annyira szétpörgi magát, hogy nem alszik...