No ma már nem volt semmi sírás ;) értette, hogy el kell most majd jönnünk délben és jövő héten már ottmarad majd egyedül.
Ma kicsit nehezebben távolodott el tőlem, Botond sem jött velünk, ő itthon játszott addig (felügyelettel :) ). Egy kisfiú az első pár perc után "rávetette" magát, nem tudom mik voltak a szándékai, de nem volt túl finom... hátulról elkapta és átkarolta Luca nyakát a jobb kezével... Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne avatkozzak be kapásból, megvártam mi lesz a fejlemény, Luca megvédi-e magát.. hiszen jövő héten én már nem leszek ott és az óvónők sem mindig vesznek észre mindent, most sem oda figyeltek épp, volt hangosabb konfliktus... Lucám csak állt csendesen és hagyta, hogy a kissrác gyakorlatilag fojtogassa...
Aztán jött mégegy kisfiú, ő szemben megállt velük és elég közel lépett Lucához... na itt már kezdett meghűlni bennem a vér... amikor már nyílt volna a szám, hogy szóljak az egyik óvónőnek - mégsem lenne szerencsés, ha én ráznám ki a bőréből második nap az egyik gyereket :p - a két kissrác összeverekedett, jobban mondva aki újonnan érkezett, elkezdte rúgdosni azt, aki átkarolta Lucát. Magyarán nem azért ment, hogy ő is bántsa, hanem hogy a védelmére keljen. És aztán a hátralévő 40 percben a testőr szerepét vállalva végig Luca mellett maradt, simogatta, ölelgette, puszilgatta :))) imádnivaló volt. Amikor eljöttünk, teljesen magába zuhant, azt hiszem megvan az első (na jó, az az apjáé, szóval akkor a második) férfiszív, amit Luca meghódított ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése