Fejlesztés a waldorf óvodákban

Manapság nagyon népszerűek a mindenféle fejlesztő foglalkozások, már akár babák számára is találunk olyan foglalkoztató központokat, ahol felkészítik a "nagybetűs életre" csemeténket: logikai feladatokkal, feladatlapokkal, sorminták rajzolásával... rengeteg ilyen anyagot kaphatunk, CD, DVD, könyvek, munkafüzetek végeláthatatlan sora biztosítja, hogy gyermekünk kiválóan oldja majd meg a matematikai feladatokat. Míg a waldorf óvodában csak nőnek mint a gaz és saraznak...
Aztán mégis, mit csinálnak még azon felül, hogy nőnek mint a gaz...? :)
hát pl. festenek. A 3 alapszínnel: pirossal, sárgával, kékkel. A festés során nem szabad formákat festeniük, a cél, hogy a színek keveredjenek a lapon és azt teljesen befedjék. Ez igazából egyáltalán nem egyszerű, legalábbis mi tavaly az egyik szülőin kipróbálhattuk.. hát vagy 15 percre volt szükség, mire végre képesek voltunk nem vonalakat, csigákat és általában véve valamilyen geometriai formát rajzolni, ha már fát és bokrokat eleve nem engedtek az óvónők, nekünk szülőknek... :) Ennyi idő volt, mire végre arra koncentráltunk, ami a cél: hogyan keverednek a színek. Egy waldorf óvodás pedig már az első év végén hibátlanul tudja, melyik színt hogyan lehet kikeverni a három alapszínből. Bármelyik színt. És nem azért, mert - majd általános iskola nemtudom hanyadik osztályában -  rajzórán bemagolja a színkört, hanem mert kipróbálta, és megtapasztalta.

Festés egy nem-waldorf óvodában

A színek játéka a waldorf oviban

A kis művek nagyon jól le szokták amúgy tükrözni az évszakok alakulását, a gyermek lelkiállapotát, gondjait, örömét-bánatát...

Mielőtt  valaki félreértené, nincsenek korlátozva a képi ábrázolások, rengeteg lehetőségük van, pl. minden nap tudnak rajzolni krétákkal, ezek a rajzok teljesen hasonlatosak más óvodások rajzaihoz.. :) Aztán készítenek gyapjúképeket is, amikor egy fehér gyapjútáblára színes gyapjúdarabokat nyomkodva alakítanak ki valamilyen képet - már akinek kedve van, sokan a festéshez hasonlóan csak játszanak a színekkel :). Gyurmázni is szoktak, amikor mindenféle kis lény születik a kezük alatt.... :) DE a festés során nem maradhat egy apró fehér folt sem a papíron, ami eleve be van vizzve, tehát ha akarnának sem tudnának rajta felismerhet emberkét, holdat, napot stb. festeni...:)  Miután ez nem sikerül, meg sem próbálják, csak élvezik a színek játékát. Lányomnak ez volt az egyik kedvenc foglalkozása... :)

Aztán mit csinálnak még...? Mondjuk reggeliznek. Terített kis asztal várja őket, amiben az ő kis kezeikbe való apró kancsókban van tea, töltnek maguknak, megkenik a kenyeret (finommotorika fejlesztése :) ), kevesebb kés van mint ahányan vannak, tehát kérnek, megköszönnek, megosztanak, segítenek egymásnak (anélkül, hogy ezt az óvónő külön tanítgatná). Cipót gyúrnak, formáznak...  segítenek zöldséget darabolni, sajtot reszelni, ebédhez megterítenek (megszámolják hányan vannak, hányan hiányoznak, hány tányér, hány kanál, hány villa kell...), elkészítik ebédhez a zöldségestálat (ugye a sormintákat máshogy is lehet tanulni, kis körök, kis háromszögek, függleges vonal, vízszintes vonal... de ez sokkal élvezetesebb, és közben el is lehet csenni egy-egy finom darabot... :) )

Az utolsó évesek pedig fúrnak, faragnak, fűrészelnek, csiszolnak, selymet festenek, körmöcskéznek, festenek, szőnek, hímeznek (mind-mind finommotorikát fejlesztő, azaz íráselőkészítő gyakorlat, de a végeredmény egy csodás manóház, amibe beköltözik egy varázslatos kismanó az utolsó napon, nem pedig egy halom, kukában landoló feladatlap...).

Szóval valahogy így zajlik a "fejlesztés" a waldorf óvodában. :)