Történt egyik nap, hogy Luca lebiggyesztett szájacskával elém állt, hogy ő egy Tündér, de nincsenek szárnyai... csináljak neki szárnyakat. MOSTAZONNAL.
Ismerős a helyzet? Nincs itt mit tenni, neki kell állni és mostazonnal szárnyakat varázsolni a kis tündérkének. Mit tündérnek, tündérkirálylánynak!!
Fogtam hát egy kartondobozt, amiben a tejek érkeztek haza, ráirkantottam 4 szárnyacskát (mert hát a tündérfiú is ott toporgott akkor már izgatottan, hogy ugye neki is készülnek?!), kivágtam, raktam rájuk 1-1 lyukat, fogtam egy vékony gumit és egy perc múlva már készen is voltak a szárnyacskák. Felvették őket és azóta is boldogan repkednek ;) (ezt megérte megcsinálni, mert két kisangyalra nehéz ám haragudni, bármit is csinálnak ;), bár egy angyalka eleve nem csinál rosszaságot... rosszabb napokon javaslom próbáljátok ki ti is! )
Eltelt egy hét, és közben többször jött az ingerencia, hogy lánykám megmutassa az óvónéniknek is hogy hogyan tud ő repülni. Ezt többször sikerült hárítani, de nem így ma reggel. Nagyon elszánt volt a kiscsaj és már csak durva erőszakkal lehetett volna letörni ezt az elhatározását, aminek meg nem vagyok híve... minden törekvését azért nem muszáj letörni, főleg, ha valamiért ennyire elszánt. Így bevitte az angyalszárnyait... azzal, hogy majd meg kell kérdezni az óvónénit, beviheti-e (alapvetően ugye nem viszünk be semmilyen játékot, állatkát, alvórongyit, egyebeket). Szerencsére Ildikó nagyon rugalmas volt ebben, azt mondta, ezt még belefér, végülis nem egy kék megamennel állítottnnk be. Ma Luca volt az angyal is (az óvónénik segítője, aki megterít, segít a játékoknál az óvónéninek a kellékek összekészítésében majd elrakásában, az udvarról ő hívja be a gyerekeket, segít főzni is stb. ;)), mindez ma valódi angyalszárnyakkal... :)
Luca még hazafele is repkedett, meg kb. úgy egész nap...:) már szárnyak nélkül, a boldogságtól ;)
Köszönjük Ildikó! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése