Bátran állíthatom, az óvodát nem csak a gyerekek várták már, hanem mi, szülők is. De nem csak azért, mert már nehéz volt az utolsó hetekben kitalálni mit is csinálhatnánk itthon, egyszerűen hiányzott már nagyon az, amit az óvoda nekünk, szülőknek is nyújt. Hogy mindig szembenézünk saját magunkkal a szülői esteken... hogy nem csak arról szól a szülői,kinek milyen feladata van, mit kell behozni és meddig, mi történik az óvodában - erről is esik szó, de arányait tekintve a 2-2,5-3 órás esten technikai megbeszélnivaló körülbelül 20-30 perc.. :) A többi időben folyik az óvónők aktív közreműködésével és irányításával a közösségépítés, és nem csekély önismereti foglalkozás.
Ahogy Lucám elnézem,ég és föld az idei és a tavalyi év számára.. most ő a nagy, a "végzős"...:), ennek minden kiváltságával. Az udvaron ovi után még maradunk kicsit játszani, ha az idő megengedi (nem rohanunk sehova és nincs zápor), és ebben az időben többnyire az iskolásokkal kacérkodik már.. :)
Általában év elején születnek az emberben új elhatározások, hát nekem ez most tanév kezdéshez kapcsolódik... :) Arra gondoltam, mostantól kicsit gyakrabban írok majd ide.. :) és nem csak az óvodai életről, arról is, hiszen elsősorban a blog olvasóit ez érdekli, de úgy gondoltam írok majd bővebben a családunkról is, hogy lássátok, milyen is egy "waldorfos" család élete. Sokakat ugyanis ez riaszt vissza a waldorftól igazán, hogy vajon meg tudna-e felelni a "waldorfos" létnek, mennyire illeszthető be ez az ő családjának mindennapjaiba.. ha egy szűkebb bepillantást engedek a családunk életébe, talán ezt a szorongást is sikerül csökkentenem az olvasókban.. ;)
Kezdésnek pl. most arról írok, hogy micsoda dilemmába kerültem... Jelen felállás az, hogy én itthon vagyok a legkisebbel, aki most 20 hónapos, férj dolgozik, annyit, hogy alig látjuk. Eddig teljesen szokásos a felállás. Most jött el az az idő, amikor a legkisebb már élvezi a gyerekek társaságát. Együtt jászani még nem igazán tud ez a korosztály, inkább egymás mellett, egymást figyelve (és néha egymást gyepálva..) egyedül játszanak. De mindenképp igénylik a társaságot és én már kevés vagyok ehhez sokszor, előbb utóbb a nap folyamán elérkezik az a pont,amikor Őurasága rontombontomba megy át. Óvoda... még nagyon távoli, TALÁN jövőre mehet januártól, vagy év végén 1 hónapot még járhat Botonddal, hog ne teljesen egyedül maradjon magára amikor Botond is iskolás lesz... de hát az innen nézve még a végtelenbe veszik.. Waldorf jellegű családi napközi - jó lenne, de nincs elérhető közelségben... 1 anyuka van az oviban, akire szívesen bíztam volna heti 1-2 napot a dedet, de ő előbb kezdett dolgozni mint én, az ő babája még 1 éves sincs, de már minden délelőtt dolgozik. Mert hát nem titkolom, ez lenne az igazi indok, nem a rontombontomság. Hanem, hogy lassan lejár a gyed, nekem meg nem ártana némi pénzt keresni... na de hogyan...
A biatorbágyi bölcsődei férőhelyek telítve vannak, oda nem sikerült felvetetni (bár oda se lett volna szívem vinni heti 5 nap reggeltől estig, egyelőre heti 1-2 napra gondoltam délig. Egyik felem ezt tartja a tökéletes megoldásnak... én itthonról dolgozok, női szabónak tanulok jelenleg, januárban fogok vizsgázni, arra is fel kell még készülnöm gyakorlatban, erre pedig szinte soha nincs lehetőség... hétvégén nagyon zajlik az élet, nagymosás, nagyfőzés, pici takarítás :), esetleg közös program (sajnos msotanában legtöbbször férj hétvégén is dolgozik :( ), ebbe a nyugodt körülmények közötti varrás nem fér bele... hétközben meg pláne nem, akkor sem amikor a nagyok oviban vannak, ill. akkor mégkevésbé, mert Rontombontomsága egyedül unatkozik annyira, hogy valami klassz dolgot találjon ki magának, pl. az üvegtálak földhöz csapkodása majd összesöprése.. ez jó móka - neki.. :) Tehát ezzel lehetőség lenne arra, hogy heti 1-2 nap délelőtt tudjak gyakorolni, esetleg némi pénzt is keresni már a gyakorlással is.. :) (ha valakinek szüksége van bármilyen szoknyára, nadrágra, blúzra, már most is jöhet hozzám! ;) a komolyabb dolgok (blézer, kabát, mellény még tanulási szakaszban van...)
Másik felem ugyanakkor emlékszik nagyonis élesen, hogy anno hogyan kötöttünk ki a waldorfban. Hogy hány családi napközit jártam végig és hogy mennyire utáltak odajárni amit hosszas keresgetés után a legjobbnak vélve találtam... és hogy most hogy van az, hogy a két nagy egy szuper waldorf óvodába jár szuperebbnél is szuperebb óvónénik vigyáznak rájuk én meg azon gondolkozok, hogy a 20 hónapos bébimet "bedobjam" a bölcsi gyermekmegörzőjébe.... (ami mellesleg, ha ugyanannyi napot menne mint a nagyok az oviba, csak a napi 5,5 óra helyett 4-et, akkor éppen másfélszer annyiba kerülne...)
Ülök most itt az ágyon, nézem a békésen szuszogó babámat és fogalmam sincs mi a jó megoldás.. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése