A waldorf óvodákról, meg általában az egész waldorf képzésről sok tévhit kering, az egyik legáltalánosabb, hogy itt mindent lehet. Ezután jön, az ott nem fog megtanulni semmit a gyerek és a nőnek mint a gaz, senki sem törődik vele kinek lenne szüksége esetleg logopédusra, vagy bármilyen fejlesztésre, mire egyértelmű meg már késő...
Nos jelentem, egész más a helyzet. Az óvodába heti rendszerességgel ellátogat egy fejlesztő pedagógus, aki - elsősorban az iskolába készülő - gyerekeket megnézi (játszik velük, rajzoltat, beszélget velük) és egész év során figyelemmel kíséri őket. Amennyiben az óvónők megkérik, egy-egy "problémásabb" (=visszahúzódóbb, magába zárkózó, vagy épp túl vad, túlmozgásos, verekedős) gyereket is megnéz, akkor is, ha még nem ez az utolsó óvodai éve.
Bizony tavaly év végén Lucám is a fejlesztő pedagógushoz került, hogy nézzen rá, mert nagyon bizonytalan lett önmagában, egy pohár vizet is képtelen elvinni a konyhától az asztalig, ha megkérik, azt mondja, ő azt nem tudja megcsinálni...
nekem fura, mert itthon ennyire nem bizonytalan, az biztos, hogy nagyon borúlátó tud lenni..:( ezen "dolgozunk".. kap itthon apró feladatokat, amiért nagyon meg van dícsérve, ha megcsinálja. Ezen felül nem igazán kapcsolódik a többi gyerekkel, Botonddal játszik szinte egész nap (itthon meg panaszkodik persze nekem, hogy mennyire várja, hogy iskolába menjen már, akkor nem kell Botonddal játszania... a kutya sem érti ezt...)
Szumma szummárum, a "diagnózis", hogy nagyon bizonytalan önmagában és nehezen épít kapcsolatokat, ebben kell őt támogatni.
Ma, szombaton felhívott az óvónénink, hogy Niki, a fejlesztő pedagógus idén már nem dolgozik az iskolában, de továbra is jár az óvodába és továbbképzésen vesz részt, ahol az egyik "feladata", hogy segítsen egy kisgyereket... és ők együttesen Lucára gondoltak... így ő Lucával többet fog majd foglalkozni, ovin kívül is, velem is leül majd beszélgetni Lucáról...
...akinek van gyereke, gondolom nem kell mondani, mekkora gombóc lett ettől a torkomban... Ekkora baj van??? Lucám már esettanulmány lehet egy másoddiplomamunkában?? Mit csinálok rosszul vajon? Ennyire rossz anyuka lennék? Vagy ennyire rosszul működünk, mint család? Ennyire megterheli szegényt, hogy első gyerek és csupán 13 hónapja volt "egykének" lenni, és onnantól ő a nagytesó...? Hogyan segíthetnék neki..?
És persze az ötletek záporoznak, de a lelkiismeretfurdallás nem csökken...
így gombóccal a torkomban, de nagyon várom az első személyes beszélgetést Nikivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése