Ha egy kisgyerek valamilyen okból nem találja meg a barátait az óvodában, bevett gyakorlat - gondolom nem csak nálunk :) hanem minden óvodában - hogy barátkozó délutánra átmegy egy-egy ovistárshoz/együtt játszótereznek, tehát a szülő biztonságos háttérországként ott van, miközben a két-három gyerek könnyebben egymásra találhat mint az ovi zajos "tömegében". Idén erre nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni Luca miatt, aki tényleg kicsit nehezebben barátkozik, hogy úgy mehessen iskolába, hogy ott már legalább 1-2 barátja biztosan legyen...
Így ma átmentünk az egyik családhoz, szintén 3 gyerek, csak itt a legkisebb fiúcska az, aki iskolába készül, nem a legidősebb lányka.. :) ez azért sokszor meglátszott az elején, kicsit játszottak együtt, majd, mivel nem igen tudtak "nagyfiús" játékba bekapcsolódni az enyémek (még sosem láttak Monopolyt :) ), így egy idő után leszakadoztak.. és ugyanúgy eljátszott a két tesó együtt, mint itthon, meg az oviban.. az ovis kis barát pedig játszott a nagytesókkal/ a nagytesók osztálytársaival...
Azért a nap végére újra egymásra találtak: az "ovishumor", ahogy vendéglátónk nevezete :), összehozta őket... együtt ökörködte a vacsoraasztalnál... alapvetően sem nálunk, sem vendéglátóinknál nem megengedett viselkedés ez evés közben, de egyrészt leállíthatatlanok voltak, másrészt cukik na.. :)
Remélem az ilyen délutánok segítenek majd kicsit "szétrobbantani" őket az oviban (mármint a két tesót leválasztani egymásról..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése