Ez waldorf botrány?

Waldorf botrányként emlegetik a médiában azt a tavaly nyár végén megtörtént, most napvilágra került esetet, amiben a Kispesti Waldorf Iskola osztálytanítója nem vett fel egy fiút, akit két leszbikus nő nevel. Olvashattok róla cikket a HVG-n, az indexen, az nlcafén, többek közt, de szinte nincs is olyan online média, ahol ne született volna erről egy cikk az elmúlt napokban, és eddig nem találtam olyat, ami ne hangsúlyozta volna ki, hogy egy waldorf iskolában történt mindez.

Pár nappal ezelőtt írtam ide a blogra erről egy hosszú bejegyzést, aminek írásakor sajnos nem vettem figyelembe, hogy a blogomban olvasottakat sokan azonosítják a waldorffal, így magánvéleménynek, ilyen megosztó témában, olyan kevés tény ismeretében, ami a rendelkezésemre áll, nincs helye. Írtam természetközeliségről, férfi-női szerepekről, de ezek az én gondolataim amik nem szorosan fűződnek a témához és semmiképpen sem tévesztendők össze a waldorfos "alapelvekkel", így töröltem. A véleményemhez bármikor adom a nevem, de nem szeretném, ha összemosódnának a waldorf szellemiségével...

Így helyreigazítom saját magam. :)
Amit az eset "waldorfosságáról" gondolok:
a waldorfban nem az igazgató dönt a gyerek felvételéről, az elé lerakott boríték vastagsága alapján (amivel nem akarok általánosítani, de azt hiszem mindenki által ismert jelenség, a neves iskoláknál elsősorban...), hanem az osztálytanító, az osztályába járó gyerekek ismerete, valamint a jelentkező család osztályba való beilleszthetősége alapján, mérlegelve saját képességeit, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat tudja-e kezelni. Ha akár a meglévő osztályközösség, akár a felvételt kérő diák érdeke úgy kívánja, vagy nem biztos saját magában, akkor nem veszi fel  az adott gyereket. Nyilván ezek komplexitása határozta meg a kispesti waldorf iskola osztálytanítója döntését is.

(kieg.)
"Waldorfos"-e egy ilyen döntés, amikor a waldorf egyik hirdetett alapelve a másság elfogadása, a kirekesztettség elutasítása...? Ha ez egy alakuló első osztály, vagy akár egy alsóbb évfolyam lett volna, nem lenne kétség, valóban waldorf-botrány... A szóban forgó osztály azonban egy 7. osztály. Csupa kiskamasz. És nem arról van szó, hogy egy fiú, akinek a nevelőszülei leszbikusok, milyen identitású, küzd-e identitási problémákkal, vagy befolyásolja-e a kísérletező kedvét az osztályba járóknak... Nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy az egyébként is érzékeny, kiemelt kritikai érzékkel rendelkező kiskamaszok, akik eleve nagyon élesen ítélkeznek ebben a korban mindenről és mindenkiről, hogy állnak egy ilyen fiúhoz. Valószínűleg ki így, ki úgy, ez nem waldorf-specifikus, még csak nem is családi háttér kérdése, ez teljesen egyéni. Az osztály egy része a fiú mellé állna, támogatná mindenben, az osztály másik része pedig élesen elutasítaná, cikizné, attrocitásoknak tenné ki. Ha kezdettől ismerték volna, vagy legalábbis nem épp ebben a nagyon kritikus életkori fázisban csatlakozna hozzájuk (hanem mondjuk gimnáziumba,vagy 4-5. osztályba), akkor ez nem történne meg, így viszont szinte garantált. Amit az osztálytanító vagy tud kezelni, vagy nem. De lássuk be, ha tudja kezelni, akkor ennek ára van. Időbeli ára. Egy olyan iskolában, ahol az utolsó 2 évben különösen fontos, hogy a többi iskolához mért, addig felhalmozott lexikális tudásbéli lemaradást behozzák, hogy akinek nincs lehetősége waldorf gimnáziumba menni, az se vérezzen el egy középiskolában... Az utolsó két év már nem sétagalopp a waldorfban sem. És ebben a két évben nagyon komoly károkat tud okozni, ha az osztály nem összetartó (évek kemény munkája alatt kovácsolódott össze olyanná, akikkel lehet komoly, érdemi munkát végezni), ha az idő jelentős részét egy ilyen probléma megbeszélésére kell fordítani, az káros. És akinek van felsőbb évfolyamba járó gyereke, az tudja, hogy ezen nem lehet segíteni egy-két plussz kirándulás vagy egy-két különfoglalkozás beiktatásával, mert azt már egyszerűen nem bírják el a családok, így is rengeteg a program...

Szóval azt gondolom, a waldorf alapvetően befogadó, de a 12-13 éves gyerekek nagyon nem. Egy teljesen átlagos családból érkező gyereknek is nagyon nagy kihívás 7. osztályba becsatlakozni, egy átlagos (hagyományos, állami) osztályba is, egy waldorf osztályba (annak a hagyományos oktatástól eltérő volta miatt) különösen (7.es euritmia pl. követhetetlen annak, aki sohasem találkozott még vele, a művészeti tevékenységek, kézimunka kínzásszámba mennek egy 13 évesnél, akinek korábban nem volt ilyenben része). Ha ezt az extra kihívást tetézzük egy ilyen mássággal (de ez a másság lehetne az is hogy albínó, vagy valamilyen egyértelmű testi különbsége van, ami támadási felületet adhat (nem a waldorfosoknak, hanem a 13 éves kamaszoknak, akik már csak ilyenek, a waldorfban IS), akkor az nagyon megnehezíti az osztály működését és könnyen a szétesését okozhatja.

Valódi hibát - nem jogszerűtlenséget, mert ahhoz nem fér kétség - akkor követett el az osztálytanító, ha a családi háttérrel nem a felvételi beszélgetésen került tisztába, hanem a két éven át, amíg várólistán voltak, tudomása volt erről. Akkor ugyanis meg kellett volna oldania, hogy korábban felvegyék a gyereket, vagy éppenséggel nem kellett volna jeleznie hogy üresedés van, hanem más jelentkező családnak szólnia. Sutaság, hogy írásban megindokolta a miértet, emberileg becsülendő, hogy nem hazudott, sajnos jogilag támadható a döntés és újabb támadási felület a waldorf felé.