Ma reggel beszéltem a családi napközi üzemeltetőjével, hogy márciustól a gyerekek itthon lesznek velem. Amiket mondott, szinte megingatták volna a hitemet, hogy helyesen döntöttünk, ha nem csak azután kezdett volna érvelni, miután sajnálta hogy csak most szólunk mert nem rég küldött el pár gyereket, hogy nem tudja őket felvenni mert maximális a létszám.. :p
Elmondtam neki őszintén hogy mik a problémáim, hogy nem viszik őket eleget levegőre (ebben a hónapban talán ha 3x voltak kint) és hogy egyszerűen kezelhetetlenek amikor oviba járnak, vagy túl sok, vagy túl kevés ingert kapnak és Luca egyszerűen visszafejlődött egy 1 éves szintjére. Elmondta, hogy Luca nem a kiscsoport hatására viselkedik így, mert ő az egyetlen aki "dedózik" - ez, valamint az hogy otthon viszont a 3 hét alatt ezt elhagyta és most intenzíven újra kezdte, szintén megerősíti bennem, hogy neki még mellettem a helye..
Érvelni próbált azzal hogy ő úgy látja a környezetében, hogy azok a gyerekek akik csak 4 évesen kerülnek közösségbe, nagyon le vannak maradva... (...) hát erre nem tudok mit mondani... szerintem a környezet befolyásolja a fejlődést nem a közösségbe járás ténye... ergo ha én eljárok velük Ringatóra, kézműves foglalkozásokra, játszóházba, baba-mama klubbokba, összejárunk más gyerekekkel rendszeresen akkor a közösségbe járás fogalmát szerintem kimerítettük... megyünk kirándulni, kertészkedünk, állatkertbe megyünk, úszunk, kétlem hogy lemaradnának. Persze ha egy tanyán élnénk és én reggeltől estig kapálnék ők meg a tyúkokkal játszanának egész nap akkor lehet lemaradnának, de így nem hiszem. Szerintem gyorsabban fognak fejlődni. Persze ha a fejlődést abban mérjük, hogy tud-e színezni a 4 évesem úgy hogy nem megy ki a vonalon kívülre, akkor le fog maradni.
Nehéz lesz, de hiszem hogy jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése