Egyrészt azért, mert a mai oktatás már nem az, amiben nekünk volt részünk. Sokkal gyorsabb a tempó, nagyobb terhet raknak a gyerekekre, már alsó tagozatban megkezdődik a kőkemény MAGOLÁS, mert ne mondja nekem senki hogy a 9 éves magáévá teszi azt a tudást, amit visszakérnek tőle tesztek, feladatlapok stb. formájában. Ha mégis, az súlyos órákba kerül, nem a napköziben, mert az nem azért van hogy tanuljon a gyerek. Persze, ma egy rohanó, információkra épülő világban élünk, valahogy meg kell szerezni a szükséges tudást, fel kell készülni az életre. Hogyan? Kitől?
Sajnos - tisztelet a nagyon kevés, ritka kivételnek - a mai tanárok már nem pedagógusok, csak pedagógus végzettségűek... egy időben (ma nem tudom mi a helyzet, de az alacsony pedagógusi fizetéseknek köszönhetően gondolom ma is...) a tanárképzőhöz kellett a legkevesebb pont. Ki ment tehát tanárnak...? Szerencsére jó részük NEM ment el tanítani, vagy hamar elhagyták a pályát, hálás vagyok nekik. Egy nagyon vékony réteg tényleg felkészült, lelkes, jó emberismerő, de a többség sajnos nem.. gyenge, vagy közepes tanulókból lett tanárok, akiket egyszerűen irritál, ha egy gyerek valamiben tehetséges, ezen felül plussz munkát is jelentene nekik, hiszen esetleg külön feladatokat kéne adni neki, lekötni a figyelmét hogy ne aludjon el az egyébként halál unalmasan megtartott órákon... hát nem ez a könnyebb irány ez tény. Inkább üssük a fejét, addig amíg le nem butul a többihez.
Van sajnos tapasztalat, egy elitnek mondott iskolából, zseniképzőből.. ahol azért von le pontot a tanító a dolgozatból, mert megoldásnak a "pozitív, 2-vel osztható számok a végtelenig" megoldást írta be a gyerek, miközben csak 1000-ig tanultak számolni, tehát a helyes megfejtés a "pozitív, 2-vel osztható számok, 1000-ig" ... valamint megkérik, hogy fogalmazzon legyen szíves egyszerűbben a gyermek a házi feladatnak feladott fogalmazásban, mert az, ahogyan ír, ötödikben elvárás, ő pedig harmadikos... nehogy az osztálytársak rosszul érezzék maguk..
Hallunk kéttannyelvű iskolákról, ahol a szülők a gyerekkel együtt :p beiratkoznak még nyelvtanfolyamra, mert nem bírják a tempót, a szülő nem tudja segíteni a gyerekét, mert hát a kéttannyelvűt ugye nem arra találták ki hogy ott tanuljon meg a gyermek egy második nyelvet anyanyelvi szinten, hanem ha neadjisten vegyes házasságba született, mindkét nyelv megmaradjon "használati" szinten.. de hány ilyen diák van... kevéske.. a többiek sajnos vért izzadnak, hogy szüleik elvárásainak megfeleljenek. Egyszer majd biztos hálásak lesznek. (??)
Van tapasztalat olyan iskoláról is, ahol nem ilyen szigorú a tempó, nagyjából olyan, mint anno nekünk volt.. .csak az oktatás színvonala esett nagyot, a tankönyvek tele helyesírási hibákkal, amit jó ha a tanító észrevesz, de nem mindig.. ezek az iskolák biztosan nem az életre készítenek fel, de a versenyre sem... semmire sem... megtanítják viszont, hogy egy 1-5ig terjedő skálán értékelhető egy ember. (Vagy egy 1-10-ig terjedő skálán.. így lesznek 8 pontos pasik és 9 pontos nők, visa versa ..)
Sokszor az a "vád" éri a waldorfot, hogy Ok, klassz ez a gyerekbarát tempó meg módszer, de ha felvételizni szeretne a gyerek valahová, majd külön tanárhoz kell járnia hogy behozza a lemaradását..
Kérdem én, ki ismer olyan embert, akit úgy vettek fel nappali tagozatra bárhová is, hogy nem járt különtanárhoz / felvételi előkészítőre egy, vagy akár két évet?? Mert én nem. Lehet hogy van ilyen. De a többség nem ez.
Tudom, hogy mire nem vágyok: pici, megfáradt, megtört minifelnőttekre. Akik karikás szemmel, görnyedt vállal cipelik a súlyos hátitáskát az iskolába. Akik este 8-ig tanulnak, már alsó tagozatban is. Nem szeretném a Karácsonyt, a nyaralást azzal tölteni, hogy napi x órát tanuljunk (most a hangsúly nem azon van hogy foglalkozni kell-e a gyerekkel, mert szerintem sokáig kell.. nem egyszerűen azért mert egyedül nem tudna tanulni, de szüksége van a pozitív visszajelzésre, ugyanúgy ahogy minden rajzát megdícsérem, azt is megdícsérem ha teleírt egy oldalt szép A betűkkel.) Nem vágyok arra, hogy a gyerekeim gyerekkora 7 éves korukban végetérjen. Hogy 12-13 évesen már diszkóba, partykra járjanak. Hogy 14 évesen már szexuális kapcsolatuk legyen, bár még pontosan nem tudják mi is ez az egész, de Juli, Marcsi, Tünde és Csenge is csinálja, meg az osztályban mindenki, kiközösítenének, ha én nem... (bár ők sem tudják igazából mit csinálnak)
Ez az erőltetett tempó, a szülők észrevétlen hajszolása nem hagyja felébredni a szunnyadó értelmet, elnyomja mielőtt még megpróbálna a felszínre törni. De ez nem jelenti hogy sosem fog. Csak ki tudja milyen formában... legjobb esetben csak pályamódosít majd 30-40-50 éves korában... vagy nyugdíjas korában beiratkozik egy egyetemre, mert igazából mindig azt akarta tanulni, csak sosem volt rá ideje, lehetősége... Rossz esetben sosem tudja meg, hogy mitől boldogtalan és boldogtalanul éli le az életét, depressziós lesz, szenvedélybeteg, társfüggő, vagy szimplán kinyírja a fél egyetemet.
Hogy mit várok akkor a Waldorftól..?
Hogy lehessen a gyerekem gyerek, akár 15-16 éves koráig, ne úgy élje meg az iskolába menetelt, mint ha ő is dolgozni járna (élénken emlékszem erre az érzésre... anyáék mennek a dolgozóba én meg megyek az isibe... a minidolgozóba... :p - és egyáltalán nem a pozitív érzelmek vannak itt most túlsúlyban, kb olyan lelkesen mentem mint ahogy szegény szüleim a munkába... ők sem azt csinálták egész életükben amit szerettek volna... anyám pl. tanár szeretett volna lenni, ehelyett építőiparban kalkulált kivitelezési árakat...)
Hogy ne csak akkor ne érezze magát rosszul, ha gyengébben teljesít (ez a poroszos iskolákban is így van ma már, ezt a felét átvették a waldorfból, amit ezért cimkéznek a gyenge képességű gyerekek iskolájának, holott ugyanúgy vannak ott is jó, kitűnő és gyengébbent teljesítő tanulók is...), de akkor se kelljen magát meghúznia, ha valamiben kiemelkedőt alkot.
Hogy a tudása ne felszínes legyen.
Hogy ne veszítse el az érdeklődését, a nyitottságát, az empátiáját.
Hogy ne felejtse el az álmait mire felnő..
Hogy minél teljesebb önismeretre és egészséges önbizalomra tegyen szert.
Ha ez megvan, kétlem hogy bármilyen is legyen a világ 15-20 év múlva, ne állnák meg a helyüket benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése