... mióta a kislány távozott, és sokkal csendesebb minden. Bár Riki saját bevallása szerint ilyen "keménymaggal" még nem találkozott óvónői pályafutása (20 év állami 10 év waldorf) alatt, mégis, lenyugodni látszanak a gyerekek. A távozó kislány tényleg kiprodukálta a többiek reakcióját, hogy mivel, hogyan, miért arra csak tippek lehetnek - úgy tűnik, sajnos tényleg nem mindenki iskolája-óvodája-uta a waldorf, bár korábban azt hittem... ennek a kislánynak folyamatos megerősítésre, pozitív visszajelzésekre, feladatokra van szüksége - ezt az új óvodájában meg is kapja és nagyon boldog, kiegyensúlyozott most. Ezt nyilván nem kapja meg egy waldorf óvodában, de nem azért mert a mi óvodánk nem igazi waldorf szemléletű, hanem mert a waldorf szemlélet szerint - meg szerintem sem, mielőtt találkoztam, vagy hallottam volna valaha a waldorffal, akkor is így gondoltam - nem helyes folyamatosan dícsérni a gyereket - ezt főleg első gyereknél nehéz megállni, a rokonok meg biztosan nem tudják megállni, ami önmagában nem is baj, de legalább a nap 24 órájában ne legyen megdícsérve azért mert megfordult, mert felállt, mert nagyra nyitotta a száját amikor jött a kanál, mert megette a főzeléket, mert ceruzát fogott a kezébe, stb.
Nem azt jelenti ez, hogy nincs elismerve a teljesítmény, vagy ha valami különleges, határait átlépő dolgot vitt véghez, akkor nem dícsérem meg, csak nem folyamatosan, mert annak csak az a vége, hogy a gyerek "produkál" (ezért is van, hogy amikor jönnek nagyszülők, vagy igazából bárki, mert a gyerek megszokta, hogy ha jön valaki, annak minden teljesítménye új és megdícséri). Tehát ha jön nagyi akkor ugrálok a kanapéról mert tuti megjegyzi valaki hogy húúú de nagyot tudsz már ugrani... legyűröm nagypapát mert egyből hallom, hogy húú de erős vagy!! :), vagy ha mást nem, a falra kenem a tortát hogy egy anya egy barátnője megjegyezze, milyen malac vagy!
Dícsérettel, motívációval nagyon jól befolyásolható egy gyerek, hogy rajzoljon vagy gyurmázzon inkább... melyik tetszik jobban anyunak? (a gyurma kevésbé, mert koszol... vagy a firka kevésbé mert néha a falra, asztalra is kerül -hát akkor a másikat csinálom többet, lényegtelen, hogy melyikben lelem nagyobb örömöm, lényeg hogy anyunak örömet szerezzek - főleg első gyereknél tényleg, ezt Lucán is látom, pedig nem stresszeltem agyon ilyenekkel, mégis állandóan lesi, hogy hogy tegyen a kedvünkre... meg úgy általában bárki kedvére).
Az oviban az óvónő ezt a családra bízza - természtesen támogatja, hogy otthon se legyen a dícséretek által irányítva a gyerek, de ő biztosan nem fog megdícsérni egy gyereket sem azért, mert elénekelte az angol ABC-t vagy mert tud kettesével számolni 100-ig oda és vissza, vagy mert kapával húzott egy árkot a földbe... :)
Hogyan dícsérünk akkor...?
jaj de szép autót rajzoltál - helyett: nekem tetszik ez az autó amit rajzoltál (de lehet hogy nem szép :) )
de ügyesen kiszúrtad ezeket a formákat - helyett: ezek a formák nagyon jól sikerültek! (és már tudod ezt egy éve, tehát csak ezért nem vagy rendkívülien ügyes)
hú de jó erős vagy (épp lilára szorítja a karom) helyett: látom erős vagy, de tudod ez nekem fáj, inkább ...
de mondjuk ha először fordul elő (épp e blog írása közben), hogy egyedül előveszik a lapátot, seprűt és az egyik tartja, a másik sepreget, akkor bizony meg vannak dícsérve, hogy jaj de ügyesen tudják együtt ezt csinálni! ;) (ha lesz 20. ilyen is akkor egy köszönöm, nagyon szépen összesöpörtetek lesz "csak" a dícséret, az "ügyesek vagytok" már ki fog maradni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése