Anya, holnap nem akarok iskolába menni!

Nos eljött az a nap, amikor ez a mondat is elhangzott az én édes lánykám szájából. Annak a csillogó szemű, tudást szomjazó, iskolát egy éve izgatottan váró lánykám szájából...
Döbbenet.
Miért????
Unatkozok anya....

Mindig azt hallottam eddig, hogy azok a gyerekek sem unatkoznak a waldorf első pár évében, akik már úgy érkeznek oda, hogy tudnak írni-olvasni, mert úgy van felépítve az egész. Most akkor hol a hiba...? Vagy Lucám gondolta úgy, hogy egy hét alatt megtanul majd írni-olvasni és most hogy ez nem következett be, csalódott...? Vagy mégsem annyira jól van felépítve ez az első év...? Elbizonytalanodás ezerrel, kétségbeesett levél az osztálytanítónak... hogy mit is csináljak most akkor én ....? Nyilván nem az a megoldás, hogy itthon nekiállok írni-olvasni-számolni tanítani... De ugye alapvetően azért választottuk a waldorfot, hogy a meglévő tudásszomjat, az érdeklődést ne ölje ki a gyerekből az állami oktatási rendszer... azonban nem épp ez történik most...? Az én csemetém, aki egész nyáron visszafele számolta a napokat hogy mennyit kell még aludni iskoláig, most rggl a fejére húzza a paplant és alig bírom rávenni, hogy iskolába induljunk.... Vagy a testvére hiánya viseli meg ennyire...? Eddig együtt jártak ugye óvodába...
Millióegy kérdés kavarog a fejemben, ebből szelektálva küldök el egy párat az osztálytanítónak, és türelmetlenül várom a választ... És amíg várom a választ beszélgetek pár olyan anyukával, akiknek már felsőbb évfolyamosak a gyerekeik. És jönnek sorra a megnyugtató válaszok..:
valószínűleg MÁS az iskola, mint amilyennek a kis fejében elképzelte. Nem rosszabb, nem jobb,  csak más;
Sok az új dolog, hiányoznak az ovis rutinok, kicsit visszavágyik az oviba;
elfárad. Ez tény, másfél év után először, lebetegedett. Nem nagyon, csak épp jelezve, hogy fáradt...
Minden nap egyre többminden lesz, így unatkozni biztosan nem fog;
az egyik anyuka azt találta mondani, tapasztalata szerint annyira lassan halad az írás-olvasás tanítása a waldorfban, hogy a gyerekek végül inkább megtanulnak maguktól írni-olvasni, mert ők sem bírják kivárni... :)) Ez a magyarázat tetszett a legjobban, és tény, hiszen lánykám mindent másol, könyvek címeit, újságokból feliratokat, majd hozza oda és kérdezi, hogy mit írt, utána pedig mondogatja magának még sokáig... így van aztán az, hogy bár a betűket külön-külön nem ismeri, szavakat tökéletesen tud leírni, ill. ismerős feliratokat (zárva-nyitva-bejárat-kijárat- vigyázz a kutya harap-autó-fagyi-nevek :) ) gond nélkül elolvas, bármilyen betűtípussal legyen írva, akár piktogrammal megerősítve, akár anélkül.
Fél óra alatt tökéletesen megnyugtatott ez a két anyuka, nagyon hálás vagyok nekik! ;) Kicsit már bánom is, hogy elküldtem a levelet az osztálytanítónak, remélem nem stresszelem vele túlzottan (kezdő fiatal tanítónéni első osztálya, néha érezni rajta a telesítménydrukkot... :) )