Miután elküldtem a levelet, nem jött válasz végül, kicsit aggódtam mi lehet az oka (én már csak ilyen túlaggódós típus vagyok :p)., így két nappal később megkerestem az osztálytanítót tanítás után, hogy beszélgessünk egy picit. A levelem elkerülte a figyelmét és nagyon hálás volt, amiért megosztottam vele az észrevételeimet, aggodalmaimat és együtt kerestünk rájuk megoldást. Nagyon jó érzés volt, hogy kíváncsi az ötleteimre és hogy nem érzi "kritikának" amiket mondok, nem érzi támadásnak, hanem együtt gondolkodunk egy problémán. A megoldás is meglett, hogy mennyi változást hoz, az majd eldől. Azt találta ki, hogy olyan feladatot kap L., amiben "lemásolja" a neveket (a felelősök) neveit adott napon - így "írhat" :) (és valóban tanul is vele írni :) + ismerve lánykámat odáig lesz a boldogságtól hogy neki ilyen fontos feladat jut! ;) ). Elmondta azt is, hogy van 5-6 olyan gyerek az osztályban, aki folyamatos figyelmet igényel, állandóan zavarják az órákat, foglalkozásokat, beszélgetőköröket és így ez nagyon sok időt elvesz, így valóban unatkozhatnak azok, akik szeretnének figyelni az adott feladatra. Van pár olyan család is, akiknek bár több gyereke is a waldorfba jár felsőbb tagozatra, mégsem igazán tudnak azonosulni a waldorf szemlélettel és ez is gondokat okoz. Még sok-sok szülői esten fogunk ilyesmiről beszélgetni közösen.
Köszönöm az időt, amit a beszélgetésre szánt a mi Dorci nénink, minden kétségemet eloszlatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése